Rita Szilágyi

"Az első magyar nők, akik nem voltak királyok feleségei, mégis széles körben ismertté váltak, szent királylányok voltak. Erzsébet hercegnő, II. András király lánya volt az első és talán máig a legismertebb magyar nő. A korabeli házastársi és vallási alázat mintaképe lett, akit ez egész keresztény világban már 800 éve tisztelnek, templomok sokasága viseli a nevét. Nem sokkal Erzsébet halála után, a tatárjárás idején született IV. Béla lánya, Margit, aki az unokahúga volt az előbbinek. Őt szülei eleve, fogadalomból apácának szánták. Igyekezett túltenni minden vele szemben állított elváráson, életét "engesztelő áldozatnak" tekintette... Érdekes módon az ő szentté avatása nem volt olyan gördülékeny és problémamentes, mint a nagynénjéé. Mint következő köteteinkben is, a főszereplők mellett jó néhány nőalak megjelenik még könyvünk lapjain. Megemlékezünk egy olyan nőről, akit a görögkeleti egyház tisztel a mai napig szentként. Piroskáról, László királyunk leányáról van szó, aki Bizáncban az Iréné nevet kapta. És voltak még jó néhányan, akiket -noha sohasem avattak szentté- számos helyen tisztelnek, tiszteltek." (a Kiadó)

"A "politika" szót kötetünk címében akár idézőjelbe is tehetnénk. Mert hát összesen két olyan asszony életpályája kerül elő, akik a szó szoros értelmében vett "politikusok" voltak: a keresztényszocialista Slachta Margit, illetve a szociáldemokrata Kéthly Anna - mindketten országgyűlési képviselők, a maguk idejében nőként egyetlenek a törvényhozásban. Ám a politika, a történelmi helyzet forgandósága nagyon sok nőnek, időnként tömegeiknek az életét is befolyásolta. Vagy úgy, hogy egyes hölgyek bizonyos eszmék szolgálatába szegődtek. Vagy úgy, hogy szenvedő alanyai voltak bizonyos rendszereknek, esetleg az áldozatokat próbálták-akarták segíteni. Nem számolunk be újdonságról, ha azt mondjuk: borzasztó ez a 20. század - nekünk, magyaroknak pedig különösen! Sok apró részletből, mozaikszerűen tevődik össze ennek a 100 évnek (abból is főleg az első 60-nak) a története. Feloldásul anekdotákkal, érdekes, vagy kevésbé ismert történetekkel, különös tekintettel az egyes korszakokra, az életmód változásaira. Lássuk tehát a 20. századot - mindenekelőtt a nők szemszögéből, az ő szempontjaikat figyelembe véve!" (a Kiadó)

"Sorozatunk híres asszonyokat bemutató ágán elérkeztünk a 18. századhoz. Csupa rejtély ez a korszak is. Ki ügyködött II. Rákóczi Ferenc kuruc táborában, műveivel lelkesítve a katonákat: Cinka Panna, a hegedűs, vagy Losárdy Zsuzsanna, a költő? Hogyan lett irodalmi téma "a lőcsei fehér asszony" dicstelen, ám fordulatos, logikai és pszichológiai "bakugrásokkal" tarkított története? Miért láthatunk ma is felemelt kézzel egy üvegkoporsóban nyugvó hölgyet a krasznahorkai várkápolnában? És jönnek az első valódi női alkotók. Petrőczy Kata Szidónia, aki lelki sérülései gyógyítására, mintegy "pszichodrámaként" használta a versírást. "Árva" Bethlen Kata, a komor és fanatikus özvegy emlékiratíró. Török Sophie, Kazinczy Ferenc felesége, aki a férjének tartott felolvasás szünetében szülte meg gyorsan gyermekét. Baumberg Gabriella, a magyar Batsányi János hányatott sorsú osztrák költőnő-felesége. Dukai-Takách Judit, aki iránt Berzsenyi Dániel plátói érzelmeket táplált volna, ha tudja egyáltalán, mi fán terem az ilyesmi... Amit ígérhetünk. Most sem fognak unatkozni." (a Kiadó)

"1848-49 vérzivataros napjaiban egyes hölgyek szinte megtáltosodtak. Könyvünkből kiderül, hogy noha egyenként, összességében valósággal csapatostul jelentkeztek -férfiruhában- honvédnak, néha egészen dicsőséges, máskor egészen bizarr szerepet töltve be. Szó lesz Lebstück Máriáról, a híres "Mária főhadnagyról", de szót ejtünk a kissé bizonytalan nemi identitású Pfiffner Paulináról, a századosként harcoló, de közben táncosnőként kémkedő Bányai Júliáról, a mosóteknőben híreket szállító Sorsich Júliáról vagy a magát bárónénak kiadó kalandornőről, Beck Vilmáról. Aztán jönnek a szenvedő vagy önfeláldozó asszonyok: a megkorbácsolt Maderspachné, az aradi vértanúk özvegyei vagy a férjét nyolc évig a saját lakásának padlója alatt rejtegető Táncsicsné. Kufstein foglyai: a 10 évre ítélt grófnő, Teleki Blanka és hű társnője, Leővey Klára, valamint a várbörtönök többi női lakója. Végezetül Kossuth Lajos népes családjának nőtagjairól adunk áttekintést, beleértve természetesen Kossuth Zsuzsát, a szabadságharc főápolónőjét. Választ kapunk a kérdésre: jó feleség volt-e Meszlényi Terézia, és ki volt "a turini remete" aggastyánkori nagy szerelme." (a Kiadó)

"Sorozatunknak ebben a kötetében ismét színésznőkhöz térünk vissza, olyanokhoz, akik valóban "nagyasszonyok" voltak. Most már hozzánk közelebb álló időszakokban. Mert mi más néven illethetnénk Blaha Lujzát, a "nemzet csalogányát", aki évtizedeken keresztül egy mára már letűnt műfaj, a népszínmű szinte koronázatlan királynője volt? Vagy Jászai Marit, akiről szintén még alig-alig maradt fenn "mozgókép-felvétel" - mégis el kell hinnünk, hogy nehezen felülmúlható teljesítményt nyújtott, elsősorban tragédiák női főszereplőjeként? A másik nagy prózai színésznőt, Márkus Emíliát egyszerűen "a szőke csodaként" emlegették. Fedák Sári pedig - akit leginkább a kártyások ismernek ma is, hiszen a neve "ultiműszó" - operettek férfi főszerepeit is énekelte, miközben a népszerű színműíró Molnár Ferenc számos feleségének (és még számosabb kapcsolatának) egyike lett. És velük már el is érkeztünk a 20. századhoz! E korszak első feléből mindössze két színésznő alakját szeretnénk most kiemelni. Mindketten "sztárok" voltak már, sőt "celebek" - a szavak mai értelmében. A tragikus sorsú Bajor Gizi színpadáé, Karády Katalin pedig nem annyira a világot jelentő deszkákon, mint a filmvásznon domborított, a "végzet" kivételesen körülrajongott asszonyaként." (a Kiadó)

Régi filmekben lehet látni, amint vándorszínészek zötykölődő "ekhósszekérrel", ponyvákkal takart ócska járműveken róják az országutakat. Maguk varrják a jelmezeket, festik a díszleteket, írják a plakátokat, aki épp nem szerepel, beáll súgónak vagy kellékesnek. Ott alszanak, ahol rájuk sötétedik, kocsmákban, istállókban lépnek föl, sokszor a szabad ég alatt... Romantikus életnek tűnik, ám a valóságban egyáltalán nem volt az. Nagyon sok többé vagy kevésbé tehetséges művész vállalta ezt az életformát, amelyben a lemondás általában százszor több volt, mint az elért siker. Persze az is igaz, hogy a vándorszínészet nem mindig jelentett kóborlást - sokszor sikerült valamelyik városban "gyökeret ereszteni", és ott hosszabb időre letelepedni. Nők is járták az országot. A "hirdetésre" jelentkező első színész, Moór Anna, Kántorné és a leghíresebb Déryné Széppataki Róza. Ő még megérte, hogy az utazásokból kőszínházba kerüljön, még ott is rámosolygott a siker - valódi lételemét mégis a vidéki fellépések jelentették. Aztán ott volt Schodelné Klein Rózsi, az első operaénekesnő, akiről kevesen tudják, hogy az ő produkciójának emlékét őrzi a Normafa. Későbbi életét és pályafutását egy nagy szerelemnek áldozta föl. Hollósy Kornélia egy dúsgazdag örmény "nábob" lányából lett az egyik legnépszerűbb énekesnő. Laborfaly Rózát akár a „múzsák” kötetben is tárgyalhattuk volna, hiszen Jókai Mórral kötött házassága legalább olyan érdekes és fordulatos, mint a hölgy színpadi pályafutása. Bulyovszky Lilla előle menekült el nemcsak a Nemzeti Színházból, hanem az országból is, és lett "majdnem világhírű". Végül Prielle Kornélia, akit fiatalon Petőfi akart elvenni, de ő egy olyan színésztársát választotta, akivel "se vele, se nélküle" házasságba jutott: elvált tőle, majd újra hozzáment. A Nemzeti Színházban ő kapta meg először az "örökös tag". Ekkoriban kezdődött a balett is, a mára már csaknem ismeretlen Aranyváry Emíliával, aki balerina volt és koreográfus. Aztán úgy 40 éves kora körül egyszer csak megmagyarázhatatlan módon eltűnt, nyoma veszett - máig se derült ki, mi történt vele... Sorsok pályaképek, titkok, legendák Thália korai "papnői körül".

"Sorozatunk jelen kötetében a magyar olvasó számára talán kevésbé ismert királylányokról olvashatnak. Pedig kötetünk két főhősnője Kinga, IV. Béla legidősebb lánya, illetve Hedvig, Nagy Lajos legkisebb gyermeke Lengyelországban nagyon is híresek lettek: a lengyelek nemcsak nagyasszonyaiknak, hanem nemzeti szentjeiknek is tartják őket már évszázadok óta. Annak ellenére is, hogy formálisan csak a lengyel pápa, II. János Pál avatta szentté őket a legutóbbi években. Aztán következnek a magyar királyok unokái, dédunokái, olyan asszonyok, akik már csak részben voltak magyarok. Az őket befogadó országok - Csehország, Skócia, Portugália - annyira magukénak érezték, érzik, hogy magyar eredetükről csak kevesen tudnak. Nemcsak róluk olvashatnak majd, hanem az országokról, ahol és az emberekről, akik között éltek - szokásokról, érdekességekről, nevezetességekről." (a Kiadó)

"19. századi híres írók, művészek életének fontos nőalakjairól szólunk e kötetben. Olyan nőkről, akik alapvetően befolyásolták annak a férfinak az életét, akik kötődött hozzájuk, aki a közelükben élt. Nemcsak a címben szereplő néhányukról, hanem "múzsák" egész soráról, körülbelül egy tucatnyiról. Voltak, akik elérhetetlen szerelemnek bizonyultak. Tudta-e a kedves Olvasó, hogy Csokonai Lillája református papnéként fejezte be az életét? Hogy Vajda János méltatlan szerelme, Gina cirkuszi műlovarnő lett? Másoknál a szerelem házassághoz vezetett, vagy éppen ellenkezőleg: maga a házasság szította föl a szerelmet. Érdemes megemlékezni azokról az alig emlegetett asszonyokról is, akik az otthon melegét, a szükséges hátteret biztosították, a biztonságot nyújtottak férjük életéhez, munkájához." (a Kiadó)

"Ne ijessze el a kedves Olvasót, ha kötetünk szereplőinek többségét nem ismeri. Beethoven állítólagos szerelmének, Brunszvik Teréznek, a róla elnevezett jó nevű gimnázium után Veres Pálnénak vagy az első magyar orvosnő Hugonnai Vilmának a neve talán még csak-csak ismerősen cseng egyeseknek, de ki hallott az iskolaszervező Karacs Terézről vagy Zirzen Jankáról, a sumer-magyar rokonság mellett kardoskodó régész Torma Zsófiáról, a Tátra tetejére millenniumi emlékművet állító hegymászó Egenhoffer Terézről vagy az Afrika ismeretlen területeire elsőként eljutó Sass Flóráról? Talán már ebből a hosszú kérdő mondatból is kiderül: érdekes, izgalmas női életutak szerepelnek a kötetben. Ismertebb személyeké, illetve mára elfeledett nőké, akik a 19. században valamilyen területen igyekeztek "letenni az asztalra" valamit. Ez pedig egyáltalán nem volt könnyű még ebben a korszakban sem, hiszen még akkor is parázs viták folytak arról, érdemes-e egy nőt egyáltalán taníttatni, vagy untig elég, ha "annyit tud, hogy beálljon az eresz alá, ha esik az eső"..." (a Kiadó)

"A dolgunk könnyű, ugyanakkor nehéz. Kötetünk esetében ez nem önmagát kizáró állítás. A magyar női sportsikerek krónikájáról, kiemelkedő sportteljesítményeket nyújtó magyar hölgyek pályafutásáról van szó. Hogyan „termelődtek ki” a szinte tornázgatni, úszogatni is alig merő lányokból, asszonyokból - szinte néhány évtized alatt!- legkiválóbb versenyzőink, bajnokaink. Eddig könnyű a feladatunk. Annyi területet kell viszont áttekinteni -a nem olimpiai sportágak körében is-, hogy a szándék megvalósítása rögtön nehézzé válik. Az olvasó megismerkedhet az 1900-as évek elejének mára már feledésbe merült, de akkor világbajnok (!) nőalakjaival: Kronberger Lilivel, Méray-Horváth Opikával és másokkal. Szó lesz az első magyar olimpiai bajnoknőkről: a vívó Elek Ilonáról és a magasugró Csák Ibolyáról - természetesen sportágaikkal együtt. De találkozhatunk a kötetben legendás úszókkal, pingpongozókkal, a legeredményesebb női teniszezőnkkel, Körmöczy Zsuzsával, továbbá kézilabdásokkal - sőt még golfozókkal is. Egy időbeli korlátot viszont kellett szabni az utóbbi évtizedek sportsikereire, ez pedig a múlt század hatvanas éveinek közepe. Ezért nem kerültek a könyvbe például a női kajakosok, pedig ez az egyik legsikeresebb női szakág az utóbbi évtizedekben. Egy nyári olimpia évében -mint az idei- talán még a nem kifejezett sportrajongónak is jól esik visszatekinteni a régi magyar sikerekre. Próbáljuk mindezt a laikus szemével nézni - hiszen e könyv szerzője maga is ennek számít ezen a területen..." (a Kiadó)