Mihály Tamás

A 30-as évek felvidéki irodalmának kulcsregénye egy beregszászi családtörténetbe bújtatott Reményik-hangú üzenet: elmenni, vagy megmaradni a cseh megszállás alá került Kárpátaljáról? A regény cselekményének ideje az 1918-as őszi államfordulatot követő három év, nem véletlen, hogy a főszereplő Bodák Iván fiatal éveinek történetében az alakuló, formálódó kisebbségi sors tükröződik. Szláv apától, magyar anyától született Beregszászon, a regény cselekményének kezdetén a budapesti műegyetem hallgatója. Egy nap arra eszmél, hogy szülőföldje és a magyar főváros között határvonal húzódik... A regény két színhelye két világot is jelent: a nehezen formálódó kisebbségi és a nemkülönben ellentmondásos anyaországi viszonyokat. Ráadásul "odahaza", Beregszászon még nem alakult ki az új, csehszlovák fönnhatóság alatti kisebbségi létforma, "idehaza", a fővárosban pedig senki nem képes tudomásul venni, hogy az ország területének kétharmada elveszett...

Egy életre szól… Omega volt… Omega van… Omega lesz… örökké Ez a megkapó őszinteséggel írott, fordulatokban és történetekben gazdag könyv nem csupán Mihály Tamás és az Omega együttes közös életéről szól, de érzékletesen jeleníti meg az elmúlt évtizedek Magyarországát egy olyan muzsikus szemével nézve, aki nem csak hangszerének és a közkedvelt Omega-dalok dallamainak avatott mestere, de remek elbeszélő is. Az élvezetes sztorik, a nagy belföldi és külföldi sikerek és alkalmi visszaesések krónikáját lejegyző szerző kendőzetlenül beszél a mitikus rangot elért rock-együttes belső életének ellentmondásairól és saját gondjairól-bajairól, örömeiről is. A könyv minden sorát áthatja a zene iránti rajongás, valamint a mindenkori kollégák, barátok és ellenfelek iránt érzett megbocsátó ragaszkodás és szeretet.