Edit Tasnádi

„Fiatalkoromban komolyan vettem a regényeket - így tanultam meg az életet komolyan venni.” Mi történik a fejünkben regényolvasás közben? Miféle viszony van az élő személyek és a regényalakok között? Milyen kapcsolatban áll egymással a regény, a költészet, a festészet és a politika? Miként alakul ki az író saját hangja, saját világa? Hol szól a regényíró önmagáról és hol másokról? Mi a regény „titkos középpontja”, és hogyan tudunk rátalálni? A Nobel-díjas török regényíró a 2009/2010-es tanévben kapott meghívást a Harvard Egyetemre, hogy megtartsa az intézmény híres Charles Eliot Norton-kurzusait. Ezekből az előadásokból született ez az esszékötet, amelyben Pamuk nem csupán saját irodalom- és művészetfelfogását, de harmincöt éves regényírói pályájának szakmai tapasztalatait is megosztja olvasóival.

A történet az 1980-as évek Törökországában játszódik. Két narrátora két igen eltérő karakter: Hande és Dalinc. Hande manöken, a kábítószer rabja. Dalinc tanult fiatalember, felnőtt korában is anyja nyomása nehezedik rá. A két fiatal egy boncteremben találkozik, s mint a mesében, egy csóktól minden megváltozik... Mi történik, ha összeütközésbe kerül, amit a társadalom és amit az egyén helyesnek lát? Megtehet-e mindent egy férfi, ha szeret egy nőt, annak a beleegyezése nélkül? Miért gondolja azt, hogy megteheti? A természetfeletti történet a társadalomban létező problémákról szól, amelyeket nem mondunk ki, amelyekről nem akarunk beszélni, vagy ha igen, akkor is csak suttogva.

Két fiú, akiket egymásnak teremtett a sors - és mégsem tudták megvédeni egymást. Perihan Magden (1960) az egyik legnépszerűbb írónő Törökországban és külföldön, a kortárs török irodalom egyik legkülönösebb és legtehetségesebb alakja, akinek műveit tizennyolc nyelvre fordították le. Ali és Ramazan című, megrendítő, mégis lebilincselő regénye igaz történeten alapul, és két fiú életét követi nyomon, akik ugyanabban az isztambuli árvaházban nőnek föl. Megismerkedésük pillanatától fogva különleges kapcsolat fűzi őket össze, és nemcsak egymás számára könnyítik meg az életet, de a lehetőségekhez képest az árvaházban vegetáló többi gyerek mindennapjaiba is vidámságot csempésznek. Ramazannak jó humora van, ő a bohóc, és szépsége miatt az igazgató kivételezett helyzetet élvező kedvence. Nagykorúságukat elérve azonban a fiúk egyik napról a másikra kikerülnek Isztambul utcáira, ahol egymáson kívül senki másra nem számíthatnak. Ebben a könyörtelen, elutasító világban mindketten tragikus következményekkel járó döntéseket hoznak...