Edith Templetonová

Text románu působí jako silná osobní zpověď, niterné ohlédnutí za začátkem, vývojem a náhlým koncem jednoho milostného vztahu. Louise přijíždí krátce po druhé světové válce do Londýna, kde se setkává s psychiatrem Robertem Gordonem. Ten ji nijak nepřitahuje, přesto se mu po kratičké známosti oddá na lavičce v parku. Od začátku víme, že jde o vztah submisivní: Gordon se Louisy zmocňuje pokaždé brutálně, tak trochu ji i znásilňuje, a to nejen fyzicky, ale i verbálně. Nejde však o explicitně popsané sexuální scény, vše se odehrává v sugestivních náznacích. Román je zároveň „dobrodružstvím“ lingvistickým, neboť autorka „hledá slova“, jimiž by vypravěčka popsala své choulostivé prožitky – používá dnes již zautomatizované výrazy, například z oblasti psychoanalýzy. Kniha je rovněž pozoruhodná jako dokument doby.

A remekül megszerkesztett, rafinált történetek elbeszélője és hősnője az előkelő és intelligens, sok nyelven beszélő Edith, aki a szerelmet, a szexuális gyönyört keresi, aki önszántából szolgáltatja ki magát a férfiaknak, és meglepő nyíltsággal számol be abszurd vonzalmairól és kitárulkozásairól. "Amit leírtam, szóról szóra megtörtént. Nem választottam szét a valóságot és a fikciót." A hatvanas években a The New Yokerben megjelenő novelláinak különös, mazochista világával a romantikától és prüdériától mentes, nagyvilági, olykor kissé életunt és cinikus nőfiguráival Edith Templeton valósággal sokkolta olvasóit. Szerelmi kalandjainak ecsetelése közben hét színes, hiteles, élvezetes korrajzot fest a 20. századról, a harmincas évektől a nyolcvanas évekig, Prágától Bordigheráig, és -életének különböző korszakiban- eleveníti meg egy nem mindennapi nő érzés- és gondolatvilágát.