Emmanuele Trevi

Róma, a '90-es évek eleje. Miközben a XX. század álmai immár menthetetlenül leáldozóban vannak és Olaszországban Berlusconi veszi át a hatalmat, egy kissé cinikus, naiv író, aki egyszerre meggondolatlan és mély érzésű, végre munkát talál egy levéltárban, a Pier Paolo Pasolini Archívumban. Egy nyomasztó, római belvárosi palota mélyén, dokumentumok kusza tömegét őrzi a jobb napokat látott színésznő, Laura Betti, aki az olasz író-költő, filmrendező kizárólagos szellemi örökösének tekinti magát. Az ifjú író számára ez a találkozás hol gyötrelmes, hol szépséges, de mindenképpen gyümölcsöző szellemi kalandnak bizonyul. A Valami írás a megszállottságról is szól, Laura Betti - aki Pasolini Teoremájában a szentté lett szobalányt alakította - sajátos viszonyáról Pasolinihez, a művészhez és az emberhez, ahhoz a szellemmi örökséghez, amelyet a XX. századi olasz irodalom és filmművészet egyik legnagyobb hatású és legellentmondásosabb alakja hagyott az utókorra. A köny ezenkívül egy egész korszak, a múlt század '60-as, '70-es éveinek története is, búcsú a kamaszkori ideáloktól, egyfajta beavatástörténet: Pasolini utolsó befejezetlenül maradt regényének, az Olajnak a felkavaró erejű interpretációja. Emanuele Trevi könyve az eleusziszi misztériumok jegyében kétszer is elvezeti az olvasót Görögországba: előbb mint Pasolini Olaj című kötete görögországi megjelenésének krónikása, majd pedig a szerző saját beavatásának elbeszélése által.