Katalin Vadkerty

A második világháború utáni Csehszlovákia igyekezett a nem szláv, a magyar és a német kisebbségtől megszabadulni. A Kassai Kormányprogram kisebbségellenes politikát hirdetett meg már 1945-ben, melynek nyomán egész intézkedéssorozat indult be: a magyarokat háborús bűnösnek kiáltották ki, megfosztották őket állampolgárságuktól, kezdetét vette a kitelepítés és a lakosságcsere. E folyamat egyik láncszeme a szlovák etnikai terjeszkedés egyik sajátos formája, a reszlovakizáció. Szlovák ősre hivatkozva a magyarok kérhették a szlovák nemzetiség megadását, ami az állampolgárság visszanyerését eredményezte. Vadkerty Katalin könyvében a történelem, illetve a lejátszódott események ezen részét és következményeit elemzi és dokumentálja átfogóan, művének szlovák fordításáért 2002-ben a szerzőt magyar szerzőként elsőként jutalmazták Dominik Tatarka-díjjal, a legelőkelőbb szlovák irodalmi elismeréssel. "A legátfogóbb monográfiákat Vadkerty Katalin készítette a szlovákiai magyar közösség 1945-1948 közötti történetéről: a reszlovakizációról, a csehországi deportálásokról, valamint a belső telepítésekről és a lakosságcseréről. (...) eredeti csehországi, szlovákiai, magyarországi központi és regionális levéltári források ezreit tanulmányozta át, s ily módon elsőként tárta fel komplex módon az egész folyamatot. Külön érdeme a szerző munkáinak, hogy a nagypolitikai döntéseket és az azok regionális, illetve helyi szinten történő végrehajtását párhuzamosan dolgozza fel és mutatja be. (...) a levéltári forrásokkal bőségesen adatolt kisebbségellenes akciók, események, jelenségek, állásfoglalások már-már szenvtelen felsorolásával minden korábbinál egyértelműbb képet ad a jogfosztások, kényszertelepítések és kényszerasszimiláció természetrajzáról, hatásáról." (Szarka László) A(z) A kitelepítéstől a reszlovakizációig 1945-1948 Könyv szerzője Vadkerty Katalin.