Krzysztof Varga

Kriticky sžíravá diagnóza a chirurgicky precizní pitva současné polské společnosti, jaká nemá v literatuře našich severních sousedů v posledních deseti letech obdoby. Varga řeže do polského maloměštáctví, falešné zbožnosti, korporátní kultury a raného kapitalismu, do vztahů mezi rodiči a dětmi, do věčně se zpožďujících vlaků polských státních drah. Řeže umně a zarputile, řeže do žen i mužů, do sebe i do druhých, řeže s upřímnou nenávistí a s řemeslnou virtuozitou a piliny jen létají…

"A magyar turista, gondolom, Magyarországot látogatja a legszívesebben, mert csak Magyarország kínálhatja a magyar turistának elengedhetetlenül szükséges adagot magyarságból, egyébként én is gyakran úgy érzem magam, mint egy magyar turista Magyarorsz ágon, nincs ennél jobb ország a magyar turista számára." A hat éve nagy feltűnést keltett Turulpörkölt után a kiváló lengyel író újabb magyar témájú kötettel áll elénk. A kiindulópont ezúttal is a gasztronómia, elvégre "a magyar konyha tartósabb al apja a nemzetnek, mint a kereszténység." A legnagyobb felfedezés Varga számára ezúttal az Alföld. Az újjáéledő Ázsia-kultusz helyszíneként írja le Bugacot. A lovasbemutatók és csárdalátogatások mellett megnézte a kurultájt (törzsi gyűlést), az ősmag yar identitás helyreállítását szorgalmazó ázsiai seregszemlét, s innen jutott egyre beljebb a magyar paranoiák labirintusában. A Magyar messiások című fejezetben új értelmet ad Ady versének, új messiást képzel el, aki kivezeti a magyarokat a Vereckei -szoroson át a Kárpát-medencéből, vissza az őshazába. Fölmálházzák a Lehel hűtőszekrényeket, és elindulnak, rozzant autóikkal jól megrakott utánfutókat vontatva vissza a nagy sztyeppére. Más érdekességeket is lát az Alföldön. Akasztón a tóparton ülő horgászokat figyeli, akik a magyar zen legmagasabb rendű beavatottjaiként gyakorolják a semmiben való feloldódást. Nagyrévben az arzénnal mérgező gyilkos asszonyok nyomában jár. Amikor már nem bírja tovább az Alföldet, Győrbe menekül - de aztán Süme g és a várpalotai Trianon-múzeum leírásában ugyanazt a groteszk múltkultuszt találja, mint más helyszíneken. "Jaj, persze már elegem van ebből a trianoni mártíromságból, kaptam már belőle bőven, sőt egyenesen torkig vagyok vele, untat már ez a nemz eti szenvedés, fáraszt már ez a kétségbeesés, mint a zsíros ebéd, idegesít az, hogy történelmi igazságtételért kiáltanak, dühít már a szűnni nem akaró siránkozás, pedig értem én ezt az egészet, ezt a beteljesületlen vágyakozást, ezt a véget nem érő v onítást, elegem van belőle, mint ahogy a lengyel mártíromságból, a balsorssal való hivalkodásból, a lengyel történelmi igazságtétel követeléséből is elegem van, hisz a ?történelmi igazság? egyszerűen tökéletes oximoron. Nem azért van a történelem, ho gy igazságos legyen, ha igazságos lenne, nem lenne történelem, gyerekes dolog igazságot követelni a történelemtől."

"Ó, azok a böllérmájak, pacalpörköltek, körömpörköltek, marhapörköltek, reszelt sajttal meghintett rántott szeletek, babgulyások, ecetes csípős paprikák, káposztasaláták, kovászos uborkák! Ó, azok a távozás utáni gyomorégések, amikor lángol az egész emésztőrendszer, és még spriccerrel sem lehet eloltani ezt a nyelőcsőtől a mellkason át a gyomorszájig és a belekig húzódó tűzoszlopot, amikor a belsőnkre nehezedő súlyt még három pohár unikummal sem lehet enyhíteni, amikor egy nagy madár telepszik a vállunkra, beborít szárnyával, enyhülést nem hozó álmot hoz ránk." "Noha a magyar apától és lengyel anyától származó szerző idejekorán figyelmeztet, hogy a Turulpörkölt lengyel felhasználásra, a külhoni közönség Magyarország-képének felfrissítése végett íródott, Krzysztof Varga "így éltek ti"-je a kollektív magyar pörkölt azon mélyrétegéig hatol, mely a hazai olvasókat sem hagyhatja hidegen." (Köves Gábor, Magyar Narancs) "A Turulpörkölt a magyar melankólia regénye. Nyolc fejezetre, nyolc fogásra bontva mondja el a határtalan magyar pesszimizmus, kicsinyesség és düh történeteit. A fejezetek címei eszmetörténeti ihletettségű fantázianevek: a mindenkori magyar közhangulatot egy-egy jelentős (meghatározó, vagy csupán jelen pillanatban jelentős) történelmi személyiség nevébe sűrítette a szerző, majd a nevekből egyedülálló gasztronómiai fogalmakat teremtett. Így került egymás mellé a Kádár-paprikás és a Horthy-pecsenye, a Szent István-szalámi és a Gyurcsány-Orbán-lecsó. A kulináris invenció azonban csupán a tartalomjegyzékben mutatkozik sokszínűnek, a narrátor monomániájának köszönhetően a magyar létezésmód banális eseményekre vetített ábrázolása meglehetősen homogén. Akármerre indul el Varga, a végén ugyanoda jut, a feneketlen magyar bánathoz. Ám a hamar kiszámíthatóvá váló végeredmény ellenére a kifejtés módja, az útvonal páratlanul leleményes." (Ficsor Benedek, litera.hu) Fordította: Hermann Péter Krzysztof Varga (1968) Varsóban élő író, irodalomkritikus, újságíró, a G azeta Wyborcza szerkesztője. Turulpörkölt című regénye a lengyel és a magyar mellett cseh, szlovák, szerb és bolgár nyelven is megjelent.

Teljes a Turul-trilógia. Az apai ágon magyar, anyai ágon lengyel származású Krzysztof Varga mintha az apai örökségét akarná szimbolikusan birtokba venni ezzel a három kötettel. Magáról beszél és rólunk ír. Minden érdekli: a történelmünk, a földrajzunk, a természetes és az épített környezetünk, a konyhánk, a hagyományaink és az emlékezetünk. A Turulpörkölt nagyrészt Budapesten játszódik, a Mangalicacsárdás szerte az országban, A Lángos a jurtában pedig Magyarország határvidékein. A Magyar Lángos peremén. "Rájöttem - írja -, hogy Magyarország pont olyan, mint a lángos: a széle a legfinomabb, ropogós és ínycsiklandó, középen meg lapos, vékony, szinte átlátszó. A lángos középső része olyan, mint a Nagyalföld, a széle viszont úgy emelkedik ki ebből, mint a Kárpát-medencét körülvevő hegylánc csúcsai, így a magyar tévé időjárás-jelentéseiben a Kárpát-medence helyett nyugodtan beszélhetnének a Kárpáti-lángos esőiről, szélviharairól, légköri frontjairól és a hőmérsékletéről." A varsói bohém értelmiségiből időközben már-már konszolidált, hazánkat jól ismerő, magyarul remekül boldoguló, rezignált író lett, aki ráunt a mangalicára, és szíve szerint inkább vízibivalyokat gondozna a Körös-Maros Nemzeti Parkban. Varga legújabb könyve valóságos esztétikai kalóriabomba, amelyben szétválaszthatatlan az útirajz, a road movie, a gasztronómiai élménybeszámoló és a népszerű történelmi elmélkedés. Legjobb részeiben olyan bizarr helyszíneket ír le - az Ormánság legszegényebb falvait vagy például az ásotthalmi Rózsa Sándor Élményházat -, amelyek a magyar olvasónak is szolgálhatnak újdonsággal.