Charlotte Wood

Három nő összegyűlik, hogy karácsonykor kitakarítsák elhunyt barátnőjük tengerparti házát. Mindannyian a hetvenes éveikben járnak, de nem is lehetnének különbözőbbek. A főnökösködő, maximalista Jude alig várja, hogy túl legyenek a feladaton, és eltölthessen egy hetet a házban a szeretőjével. Az egykor ünnepelt színésznőnek, Adele-nak épp egy szakítással kell megbirkóznia, Wendy, az elismert értelmiségi pedig visszasírja a régi sikereit, és próbál megbarátkozni a gondolattal, hogy hamarosan el kell búcsúznia leghűségesebb társától, öreg és beteg kutyájától, Finntől. Az együtt töltött hétvége felszínre hozza az évtizedes konfliktusokat, és a három nő elkezd gondolkodni azon, hogy egyáltalán miért is barátok. A lelki és fizikai nagytakarítást váratlan vendégek bonyolítják, és még egy hatalmas vihar is közbeszól. Charlotte Wood regénye megmutatja, hogyan formálják át a barátságot az évek, és mi történik, ha elkezdünk igazat mondani önmagunknak. Bölcs és empatikus történet hűségről, öregedésről és az élet szépségeiről, felejthetetlen figurákkal, sok nevetéssel és könnyel. "Hát ebből állt az öregedés? Megszokásból és kifogásokból, meg hogy az ember halálra untatja magát a saját merev előítéleteivel?"

Charlotte Wood a Hétvége után újra egy tipikus ausztrál kisvárosba vezet: A gyerekek egy ausztrál család története, amelynek tagjai az évek során eltávolodtak egymástól. Amikor édesapjukat baleset éri, és intenzív osztályra kerül, Mandy és a testvérei hazatérnek, hogy az anyjukkal legyenek a nehéz helyzetben. A kórházban újra felszínre törnek a rég eltemetett sérelmek, és amikor az egyik ápoló felidéz egy sötét epizódot Mandy fiatalkorából, a helyzet hirtelen fenyegetővé válik. A gyerekek sodró lendületű, letehetetlen regény megbocsátásról, felejtésről és emlékezésről. A szerző a Hétvégéhez hasonlóan ebben a könyvében is azt keresi, hogyan alakít - pusztít és formál - bennünket és kapcsolatainkat az idő múlása.