Szeretlek, Bangkok

---

Találkozásokról, naplementékről, ázsiai mesékről és elképesztő sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésről, lakatlan szigetekről és egy másfajta életszemléletről szól ez a könyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni.
Akkoriban kezdtem a téli "szökésről" ábrándozni, amikor már meglehetősen ciki volt a pálmafás-tengerpartos poszter - én mégis beszereztem egyet a zsebpénzemből, és szépen fel is ragasztottam a gyerekszobám falára, nem törődve a szüleim döbbent pillantásával. Attól kezdve telente minden este odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol meleg van, és - bár sosem jártam tengerparton - szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig.
Hát most eljött az idő. Tavaly télen "megszöktem": kedvenc városomba, Bangkokba, és körbeutaztam kedvenc térségemet, Délkelet-Ázsiát. Találkozásokról, naplementékről, ázsiai mesékről és elképesztő sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésről, lakatlan szigetekről és egy másfajta életszemléletről szól ez a könyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni. Öt forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és sok minden megváltozott az életemben, köszönhetően a thai "mai pen rai"-nak (vagyis: "rá se ránts!"), új fontossági sorrendet állítottam fel magamban, és meghoztam régóta halogatott, de fontos döntéseket. Ez a könyv nem a képzelet szüleménye, de mindahányszor beleolvasok, a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok közt az emberek között, akiktől, bármilyen nehézségekkel küzdenek is, meg lehet tanulni ÉLNI. Csupa nagybetűvel.

menej