Ekkor Alina lépett a tálalóba, arca természetellenesen sötét volt, s ez mocorgásra késztette bennem a félelmet. Az enyhe huzat - amelyet akkor keltett, amikor elhaladt székem mögött - ismerős illata ismét megcsapott. Leült a helyére, és megvárta, míg Frau Marlof megérkezik előkészített vacsorájával. Idegesen figyeltem halálosan nyugodt mozdulatait, szinte vágytam rá, hogy újra megpillanthassam ködös tekintetében a vöröslő iszonyatot, és ujjal mutathassak rá Dávid és Léonie előtt, hogy igen, itt van maga a megtestesült szörnyeteg. De a gonosz ezúttal nem nézett rám, mintha hűvös közönyével büntetne. "