Longbourn árnyékában

---

Ha Elizabeth Bennet maga mosná az alsószoknyáit, gondolta Sarah, valószínűleg sokkal jobban vigyázna rájuk.
A Büszkeség és balítéletnek ebben az ellenállhatatlanul megrajzolt továbbgondolásában a szolgák a főszereplők, mely Jane Austen remekének szalonjain túlra, a szigorú házvezetőnő és a csillogó szemű cseléd gyakran észre sem vett birodalmába kalauzol bennünket. Ám Longbourn alagsorában is éppoly erős a romantika, a szívfájdalom és az intrika jelenléte, mint az emeleten. Amikor a házhoz új inas érkezik - aki titkokat és tengeri illatokat hoz magával -, a cselédek ebédlőjének nyugodt világa teljesen, talán visszavonhatatlanul a feje tetejére áll.
Mikor a változás megjelent Longbournban, Polly úgy bámulta, mint akinek elment az esze, Mrs. Hill folyton teletöltötte a poharát, sőt, még Mr. Hill is úgy pillantgatott rá, és kapta el róla a tekintetét, mint valami ábrándos leány, Sarah elcsüggedt. Rá már senki nem figyelt, és azt kívánta, hogy bár sose jött volna el Longbournba ez a változás a sötét hajával meg a mogyoróbarna szemével.
"Ez az irodalmi tiszteletadás nemcsak kötelező olvasmány Austen rajongóinak, de önmagában is megállja a helyét, mint elragadó szerelmes regény. Baker meglepő kockázatot vállal a Bennet család tagjai és a szolgák kapcsolatának kidolgozásával, ám sikeresen elkerüli a sallangok csapdáját; tiszteletteljes, megindító újramondása az eredeti történetnek." (Publishers Weekly)

menej