Hogyan térképezhetőek fel a filozófiai antropológia és az esztétika sokértelmű összefüggései?

Milyen metodológiai és ideológiai kihívásokkal kell szembenéznie az antropológiai gondolkodásnak az "ember halála" (Michel Foucault) után? A humanizmus és az antihumanizmus dichotómiája mennyiben akadályozza a "határsértő", az ember hagyományos fogalmát megkérdőjelező művészeti kísérletek értelmezését? Hogyan kapcsolódhat egymáshoz "Zucht" és "Bildung", Nádas Péter prózája és David Cronenberg poszthumán esztétikája? A jelen kötet többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ. A vállalkozás központi célja egy olyan művészetfilozófiai perspektíva kidolgozása, mely azt a meggyőződést hangsúlyozva, hogy a humánideológiák bukása után is lehetséges ember és művészet "egybegondolása", hiszen - Helmuth Plessner alapvető felismerésére utalva - az ember méltóságának egyik forrása önnön nyitottságának esztétikai elsajátítása.