Gyerekeinkért

---

Mit gondol egy kisgyerek, ha a közeli hozzátartozója meghal? Megosszuk-e vele tudásunkat, vagy kíméljük meg attól az érzelmi megrázkódtatástól, amely a közlés nyomán éri? Miért nem jó eltitkolni a gyerek előtt, hogy nem vérszerinti gyermeke az őt örökbefogadó szülőnek? Hogyan beszéljük meg vele, hogy házasságunk megromlott és az egyik szülő elköltözik a közös otthonból? Mit jelent a gyerek számára, ha testvére születik? Mit gondolhat, mit érezhet ilyenkor?
Hogyan kezelheti a szülő és nevelő az olyan nehéz kérdéseket, mint a gyerekkori szexualitást? Mit tegyen, ha gyereke "más" mint a többi? Akkor vagyunk-e "jó" szülők, ha szükségleteit azonnal és feltétel nélkül teljesítjük, vagy ha korlátozzuk, hogy könnyebben tudjon beilleszkedni a társadalom követelményrendszerébe? Hol van az engedékenység és a szigor közötti határ?
Könyvünkben nem szeretnénk konkrét tanácsot adni. Minden gyerek és minden szülő más és más. Ugyanakkor a "pszichológus szobájában", a játékterápia során a gyerekek sok mindent elárulnak érzéseikből. Ezeket a - gyerekek számára sem tudatosult - lelki nehézségeket próbálja megérteni és megfejteni a pszichológus, hogy azután a belső akadályok elhárításával megnyílhasson az út a "gyógyulás" felé.
A kötet mindazoknak szól, akik gyerekekkel foglalkoznak, elsősorban szülőknek és pedagógusoknak, de nevelőotthoni nevelőknek, védőnőknek, gyermekorvosoknak is.

menej