A vetélytárs

---

"Igazán szeretem Vi Keeland írásmódját. Tudom, ha belekezdek valamelyik könyvébe, az egy remekül megírt, összetett és bonyolult szerelmes történet lesz - az a fajta szerelem, amit nem könnyű elnyerni." - Red Cheeks Reads

"Szuperszexi olvasmány, fantasztikus felépítéssel. Te is bele fogsz szeretni Bennettbe és az ő tökéletlenségébe." - Keri Loves Books

Bennett Fox egy pokolian vacak hétfő reggelen sétált be az életembe.
Késésben voltam a munkahelyemről. Épp aznap, amikor egy váratlan fúzió miatt versenyeznem kellett a pozíciómért.
Mialatt a holmimat cipeltem át az új irodámba, megbírságolt a parkolóőr.
Sorban ragasztgatta az autókra a büntető cetliket - kivéve arra az Audira, ami előttem parkolt, és ami pontosan olyan volt, mint az enyém.
Mérgemben átragasztottam a saját bírságomat arra az autóra, amelyik megúszta a büntetést, hátha a tulajdonos kifizeti és észre sem veszi a trükkömet. Csakhogy, miközben rátettem a cédulát, véletlenül eltörtem az ablaktörlőjét...
Egy nehéz nap szörnyű kezdete...

Azt hittem, minden jóra fordul, amikor megláttam egy csodás férfit a liftben... Úgy pillantottunk egymásra, ahogy a filmekben szoktak: a tested felvillanyozódik, tűzijáték robban, és a levegő megtelik köztetek elektromossággal.
A forró pillantásától egészen elpirultam.
Talán mégsem annyira szörnyű ez a nap...

Ezt gondoltam, egészen addig, míg be nem sétáltam az új főnököm irodájába, és meg nem pillantottam a vetélytársamat.
A nagyszerű fickó volt az. Az, akivel a liftben találkoztam. Akkor jöttem rá, hogy perzselő pillantását nem a kölcsönös vonzalom okozta, hanem a tény, hogy látta, amint megrongáltam az autóját.
És most alig várta, hogy elpusztítsa a riválisát.

Nagyon keskeny a határ a szerelem és a gyűlölet között - és nem kellene átlépnünk.
Nem kellene, de átlopakodni rajta mégis annyira jó mulatság.

Vi Keeland New York Times bestsellerszerző legújabb, perzselően szenvedélyes regénye elvarázsolja az olvasókat.
menej