Argumentum Kiadó

Hannibál tanár úr most végre teljes valójában támad fel. Annak idején ugyanis - 1949-ben - az első világháborús orosz hadifogságból hazatérő tudós tanár története jókora csonkításokkal jelent meg, magán hordozva a szerkesztői önkény minden elképzelhető nyomát.

Az elmúlt évtizedekben az oktatási intézményekre általában az volt a jellemző, hogy a lehető legtöbb tudást akarták elsajátíttatni a tanulókkal. Ez azonban túlságosan is egyoldalú meghatározása az iskolának, mint pedagógiai intézménynek, és a tanulónak, mint ,,felvevőnek”. Igen gyakran megfeledkeznek arról, hogy az iskolában nevelés is folyik, emberi kapcsolatok alakulnak ki, és a tanulóknak sokféle készséget kell(ene) elsajátítaniuk. Ez a veszély napjainkban fokozódik azáltal, hogy egyre elfogadottabb a „vissza az alapokhoz” (back to the basics) gondolata, mely az iskola feladatát ismeretközlésre redukálja, és az általános iskola feladatainak ezzel összhangban lévő meghatározása. Ugyanakkor, a gondoskodó társadalom fogalmából kiindulva, az iskolának egyre nagyobb szerepet szánnak a problémás gyerekekkel való foglalkozásban, miközben az is követelmény, hogy az oktatás költségei szinten maradjanak, sőt lehetőleg csökkenjenek. Ebből következik, a normál és problémás gyerekek számára létesített (ún. speciális kisegítő oktatás) általános iskolák közötti újabb együttműködés, az „újra együtt az iskolában” gyakorlata, a befogadás (inkluzió). Sok iskolában azonban nem készültek fel még a problémás esetekkel való foglalkozásra. Ez a könyv erre a nehézségre is kínál egy lehetséges megoldást. Gyakorlati munkamódszereket mutatunk be, amelyek segítségével a fenti probléma a tanár és a tanuló számára egyaránt kellemes módon oldható meg. Ezért ezt a könyvet a módszerek kipróbálásához és használatához szükséges „bevezető" könyvnek tekintjük. A könyv hangsúlyozza, az iskolának igen fontos irányító szerepe van abban, hogy a tanulókban kialakuljanak a különböző készségek, ezért ötleteket ad ahhoz, hogyan fejleszthető az önállóság, az önmagunkért érzett felelősség, a kreativitás a mindennapi nehézségek megoldásában az osztályon belül és kívül – a problémás és problémamentes gyerekeknél egyaránt. A könyv elsősorban tanárok számára készült útmutató. Különösen a hagyományos frontális oktatási formából az aktív tanulási folyamatok bevezetésére való váltáskor van nagy szükség arra, hogy a tanár útmutatást kapjon az új alapelvek, új szempontok elsajátításához és egy sor, az osztályban könnyen alkalmazható konkrét példa is rendelkezésére álljon. Tartalomjegyzék: I. rész: Az oktatás újszerű szemlélete A nevelés és oktatás elsődleges céljai Az oktatás, mint holisztikus folyamat A tanulás biológiai alapjairól Az oktatás, ami a diákokat útjukon elkíséri Egy előfeltétel: a diákok közötti támogató kapcsolatok Kinek felel meg a „diákokat kísérő oktatás”? Az intellektuális fejlődés és a többszörös intelligencia Társas és erkölcsi fogalmak: Az oktatási tevékenységek legitimitációjának alapja A tanulók baráti kapcsolatai II. rész: A változó iskolaszervezet Az iskola szervezése és a kooperatív módszerek bevezetése A „diákokat kísérő oktatás” és az iskola szervezete III. rész: Gyakorlati munkamódszerek Első módszer: A tandem: A kétüléses kerékpár Második módszer: Diákcsoportok Harmadik módszer: A mozaik Negyedik módszer: Ellentmondások és viták Ötödik módszer: Csoportos projektek IV. rész: Gyakorlati tapasztalatok Egy kísérlet eredményei Összefoglalás Irodalomjegyzék Tárgymutató

Olvasd a buszon! De, ha valami tetszik, és derűsen fölkapod a fejed, ne csodálkozz, ha szúrós tekintettel néznek majd rád. A mosoly kiment a divatból. Ez a kis zsebkönyv éppen ezt az elveszett mosolyt szeretné visszavarázsolni az arcokra - még, ha ez a mosoly sokszor ironikus is.

"A kis kötetben, melyet kezében tart az olvasó, gyerekkorának, ifjúságának emlékeit idézi fel a szerző. Címlapján megjelenik két évszám: 1931-1949. A születéstől a felnőttkor küszöbéig vezető 18 évet két szakaszra bontja a történelem. A harmincas évek izgalmai még alig észrevehetően jutnak csak el egy Dunántúlon növekedő kisfiúhoz. (...)" (részlet az Előszó első részéből)

"Lázár Mária mesélte: „Tudod, aranyoskám, mikor az én férjem egyszer hajnalban jött haza, meg se rezzentem. Ő zokogva a lábam elé borult: - Drága Máriám, ne haragudjon, bocsásson meg, nagyon bánom, soha többé... - Ne folytassa, kedvesem, már visszaadtam!" Több mint száz ... Folytatás ›› kollégáról írok személyes emlékeket, tréfás epizódokat, szatirikus anekdotákat, akikkel együtt játszottam, s akik ma már égi játszótársaim. Kedves olvasóim, ha szeretitek a színészeket, de inkább úgy mondanám, a művészeket, és érdekelnek a róluk szóló intim történetek, olvassátok el ezt a könyvet, és nézegessétek a képeket!" (a Szerző) A(z) Égi játszótársak (Könyv) szerzője Békés Itala.

"A "Dunaúszó" második Duna-könyvem, sokadik Duna-közleményem. A "Danubius, Danubia" első, három kötetes Duna-regényem kétszáz évet ölel egybe, a kilenc országot átszelő folyót, több tucat mellékfolyót, kanálist, morotvát, partjain élő garmadányi embert, hat főbb szereplőt. Mivel a hetvenes években unokatestvéremmel, Weidinger Imrével leeveztünk Ulmtól Bajáig, a Dunán, ez az élményanyag adta második Duna-könyvemnek, a "Dunaúszó"-nak alapját: tájrajzilag, kistörténelmi alapon. A benne szereplő három főalak, Vas Pál, Szombatiné Gál Boriska, Nagy S. János azonban nem valóságos Duna-túrások, hanem a képzelet szülöttei. Dolgozószobám falán van egy méretes Duna-térkép, 3x2 méter nagyságú, mely hely- és vízrajzilag az egész Duna-tájat ábrázolja. A "Dunaúszó" megalkotásakor képzeletemben ezen a kivetített Duna-vonalon ereszkedett le a három szereplő, akiknek fizikai valósága megvan az életben, de a valóságban nincs, illetve nem volt folyamatos összeköttetésük a Dunával. Bátran mondhatnám: a "Dunaúszó" egy feldíszített eseménysor emlékezés-története, valóságos és álomutazás együtt." (Kabdebó Tamás)

Ez a kötet a vállalkozás első olyan darabja, amely a politikai gondolkodó koalíciós évekbeli tevékenységét állítja a középpontjába. Élére a magyar demokrácia válságát elemző híres vitacikk - meg a vitacikket követő hírhedt vita - került, amellyel a publicista Bibó először foglal állást a koalíciós pártpolitika ügyeiben.A kötet minden más dokumentuma ennek a vitacikknek és vitának a hátteréül szolgál. A dokumentumok összességükben, bízunk benne, átfogó képet adnak a legnagyobb magyar demokrata talán leghíresebb - mindenesetre a legnagyobb visszhangot keltő - írásának hátteréről.

Dirán és Júlia (Gyergyószentmiklós) Két fiatalról, az örmény Diránról és a székely Júliáról szól a regény. Szerelmükről és halálukról. Vagy inkább két néptöredékről: a gyergyószentmiklósi székelyekről és örményekről… vagy talán két kultúráról: földművelésről és kereskedelemről. Vagy arról a szembenállásról, amely egyrészt a székely-örmény közösség, másrészt az idegen, osztrák hadsereg jelenléte között feszül. A részben háromszéki és gyergyói tájszólásban - de mai nyelven - írt mű bizonyos körképet ad a talán kétszáz-kétszázhúsz évvel ezelőtti életről, az ottaniak gondjairól, ellentéteiről, szépségeiről és nyomoráról. Arról, hogy a korábbi, kemény ellenállás, a székelyek és örmények saját kis háborúskodása miként alakult azzá Gyergyószentmiklóson, amit ma immár csak nyomaiban figyelhetünk meg: székelyek s örmények – miközben mindkét néptöredék őrzi saját hagyományait - a jelenben már együvé tartoznak.

A kötet írásai átfogó képet adnak Bibó István politikai koncepciójának formálódásáról a harmincas évek esszéitől egészen az utolsó, befejezetlen munkákig.

A városból vidékre vándorlás a jelenkori magyar vidék egyik meghatározó tér- és társadalom-átalakító folyamata. A vidék jelenkori átalakulásában meghatározó szerepet játszanak a vidéken fogyasztóként megjelenő városi szereplők. A város környéki területek dinamikus térként definiálhatók, ahol a városi funkciók sorozata összeütközik a vidéki funkciókkal. A város környéke a vidéki tér egy sajátos típusa, ahol a városi szereplők, a kiköltözők fogyasztóként használják a vidéki teret, és ez hatással van a vidék átalakulására. A kötet öt Buda környéki településen végzett empirikus kutatás eredményei alapján azt vizsgálja, hogy hogyan járul hozzá a városból vidékre vándorlás a vidék térbeli-társadalmi átalakulásához. Arra keresi a választ, hogy a városból vidékre költözők milyen hatást gyakorolnak a térbeli-társadalmi viszonyok átalakulására, a vidék reprezentációjára és ezen keresztül a mindennapi élet megváltozására, és hogy erre hogyan reagál a helyi társadalom. A kötet a szűkebb szakmai közönségen és a város-vidék közötti kapcsolat iránt érdeklődő fejlesztési szakembereken túl a városból vidékre költözők, illetve a költözést fontolgatók körében is érdeklődésre tarthat számot.

2013 jelentős évforduló a magyarországi könyvtörténet és annak kutatása szempontjából. 540 esztendővel ezelőtt, 1743. június 5-én fejezte be Andreas Hess Budán az első hazai ősnyomtatvány, a Chronica Hungarorum nyomtatását. 90 esztendővel ezelőtt, 1923. október 10-én született Borsa Gedeon könyv- és művelődéstörténész, az egyetemes és a hazai könyvtörténeti kutatás elismert szakértője, az Országos Széchényi Könyvtár bibliothecarius emeritusa. Ennek a kettős évfordulónak alkalmából adja közre Borsa Gedeon Andreas Hessről szóló összefoglaló munkáját az Országos Széchényi Könyvtár, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete és a Magyar Könyvszemle.

Mándy Iván mindössze 19 éves, amikor az Irodalom című lap 1937-ben megjelent egyetlen számában napvilágot lát első elbeszélése, és 1945-re már száznál is több írása jelent meg. Mire első novelláskötete 1949-ben megjelenik, már tekintélyes prózaírói életművet tudhatott magáénak. Kisprózai írásainak nem kis hányada azonban mind ez ideig mára elfeledett napilapokban, elsárgult újságoldalakon lappangott, sőt egy részük még ma is csak ott található meg. A lírikusokról elterjedt, hogy már egészen fiatal korban maradandót alkothatnak, s ez igaz is, gondoljunk csak a francia Rimbaud-ra vagy a mi Petőfinkre. E séma szerint a prózaírók később érnek, hiszen csak érett, felnőtt fejjel lehet jó elbeszélést vagy regényt írni. Nos, Mándy eleven cáfolata ennek: már első írásai is az alkotó személyiség talentumát hirdetik, és félre-ismerhetetlenül magukon viselik a „mándys” jegyeket. Nyoma sincs itt tétova próbálkozásnak, éretlen keresgélésnek: biztos kézzel rajzol portrékat, szituációkat, hétköznapi tragédiákat és apró komédiákat. Meglepődve vehette tudomásul a legkényesebb ízlésű kritikus is, hogy átütő tehetség bukkant fel a magyar prózairodalomban. Mándy több húron játszik: rövid, karcolatszerű szösszenetei egy-egy karakter, egy-egy szituáció epikai pillanatfelvételei, mások a humor és a szatíra felé hajlanak. A kötet legmarkánsabb írásai a klasszikus elbeszélő irodalom dramaturgiájára építenek, de Mándy egyéni alkotásmódja felülírja a klasszikus elbeszélés formajegyeit. Kiadásunk 118 újonnan feltárt, 1937 és 1945 között napvilágot látott, kötetben eddig nem publikált írása igazi csemege azoknak, akik a magyar irodalmat kedvelik. Közreadásuk nagymértékben segítheti elő egy „Mándy-összes” megjelentetését.