Háttér Kiadó

Egyik arcuk szórakoztató, magával ragadó, gyakran elbűvölő. A másik egy érzelmek és empátia nélküli vadállaté. Körbeszaglásznak, bizalmunkba férkőznek, levesznek a lábunkról, aztán lesújtanak. Hol az érzéseinkre, a szeretetünkre, naivságunkra, hol a pénztárcánkra, hol pedig a testi épségünkre, az életünkre. Felbukkanhat a segítőkész jó barát, a magányt enyhítő társ, jóképű férj vagy bomba nő, feleség, ragyogó szakértelmű üzletember, vagy akár orvos, ápolónő, ügyvéd, lelki fájdalmakra gyógyírt ajánló pszichológus álarcában. Védekezni pedig csaknem lehetetlen ellenük, hiszen nincs fogalmuk a lelkiismeretről, amelyet az ép pszichéjű ember belső strázsaként magában hordoz, nem ismerik a félelmet, a szorongást, a bűntudatot. Androidok, gonosz gépek, gólemek? Nem; mindössze pszichopaták.

Végre egy könyv, amely nem az unalomig ismételt közhelyeket szajkózza Einsteinről! Végre egy könyv, amely felvállalja, hogy Einstein professzor hulla unalmas órákat is tudott tartani, ha éppen nem érdekelte a téma. És végre egy könyv, amely nemcsak a tudósról szól, aki a képletek tengerén vitorlázik. Einstein a világegyetem és benne az ember harmonikus egységében hitt, valamint egy magas rendű szervező elvben, ami szabályozza a világ menetét, és amit akár hívhatunk Istennek is?

Alain Etchegoyen francia filozófus (1951-2007) a hűség-hűtlenség ellentétből kiindulva elemzi napjaink fő tendenciáit. Korunkban a hűtlenség létezésünk valamennyi szféráját érinti: a szerelmet, a barátságot éppúgy, mint a gazdaságot; a vallást éppúgy, mint a politikát. Kell-e nosztalgiát éreznünk az olyan korszakok iránt, amelyekben a hűség még általános volt? A Szerző válasza kategorikus nem! A régi típusú hűség siratása helyett a könyv az új hűség ünneplése. Azelőtt ugyanis a hűség kényszer volt: a "légy hű" parancsnak azért engedelmeskedtek az emberek, mert féltek az örök kárhozattól, vagy a megbélyegzéstől, a kiközösítéstől... Mára e korlátozások nagyrészt elvesztették érvényüket vagy súlyukat. A másik ember hűségét egyre nehezebben tudjuk kikényszeríteni; ehelyett ki kell érdemelnünk. Az általános hűtlenség világában a szabadon választott hűségben rejlik az igazi erő.

Yu Dan professzorasszony könyvében, amely Kínában és világszerte óriási sikernek örvend, először tesz kísérletet arra, hogy korunk embere számára közérthető módon bemutassa Konfuciuszt és tanításait. Óriási tisztelettel, szakszerűen, de nem akadémiku s szempontból, hanem szívből magyarázza az ősi Kína egyik legnagyobb hatású filozófusát. Olvasmányos stílusa mindenki számára hozzáférhetővé teszi Konfuciusz gondolatait, és megmutatja, mennyi mindent tanulhatunk ma is tőle: harmóniát, belső egyensúl yt, emberséget, toleranciát, önmagunk tökéletesítését.

A rejtett agresszív személyek mindennél fontosabbnak tartják a győzelmet. A manipulatív taktikák egész tárházát alkalmazzák eltökélten, ravasz módon, sőt esetenként irgalmatlanul, csak hogy megkapják, amit akarnak - ám közben gondosan ügyelnek arra, nehogy mások meglássák igazi arcukat. Mivel befolyásolási kísérletnek látszólag nyoma sincs, áldozataik hagyományos védekező reflexei nem lépnek működésbe, ezért a manipuláció alanyai általában fel sem ismerik, hogy valaki épp megpróbál föléjük kerekedni, befolyásolni vagy meghátrálásra akarja kényszeríteni őket. Ez a szakmailag alapos, de mindenki számára közérthető könyv segít felismerni a rejtett agresszív viselkedést, esetleírásokkal szemlélteti a manipulátorok által leggyakrabban alkalmazott technikákat, és tanácsokat ad, hogyan kezeljük őket. Segítségével bárki könnyebben felismerheti a báránybőrbe bújt farkast, ha az útjába akad.

Eric Berne, a világszerte ismert és népszerű "Emberi játszmák" című könyv szerzője, a tranzakcióanalitikus (röviden TA) irányzat megteremtője olyan "pszichológiáról álmodott, amely mindenkié". Gondolatrendszere rávilágít, hogy problémáink rendezésében, életünk kormányzásában felelősen részt vállalhatunk, kezünkbe vehetjük sorsunk alakítását. A "Játszmák nélkül" sorozat Eric Berne magyar követőinek munkája, a TA gyakorlatával foglalkozó tanulmányok gyűjteménye: hazai pszichológusok tevékenységét mutatja be esetekkel gazdagon illusztrálva a közönség és a szakma számára. A fogalmi bevezetést adó jelen kötet külön érdekessége, hogy "Hétköznapi játszmáink" címmel tartalmaz egy olvasókönyvet, amely mindannyiunk által jól ismert játszmák elemzésével érzékletesen mutatja meg, miképpen hasznosítható a TA életünk eseményeinek megértéséhez és megváltoztatásához. Haszonnal forgathatják mindazok, akik szülőként, vagy gyermekként, vezetőként vagy beosztottként, barátként és partnerként jobban meg szeretnék ismerni és érteni önmagukat, illetve társaikat, és hozzáértően kívánják rendezni a kapcsolataikban felmerülő nehézségeket. A kötet kézikönyvként is szolgálhat minden szakember munkájához, aki hivatása révén foglalkozik az emberi kapcsolatokkal, és eredményesen, felelősen kíván segíteni a hozzá fordulóknak a kívánt változások elérésében.

Uriél fiatal rabbi, aki Amerikából tér vissza Magyarországra az 1960-as évek végén. Vidéken vállal állást, mert abban reménykedik, hogy ott kevésbé lesz szem előtt, és a felső vezetés utasításait sem kell majd szolgai módon végrehajtania. Hamarosan a zonban rádöbben, hogy a fővárosiak által lenézett vidéki rabbiállás egyáltalán nem veszélytelen pozíció... Megismerkedik a kisvárosban és környékén élő zsidó holokauszt-túlélőkkel, és reménytelen helyzetük láttán megpróbál segíteni a kiszolgáltatott embereken. A központi segélyszolgálat vezetőihez fordul támogatásért, de mindenhol rideg elutasítást, zárt ajtókat talál. Rejtélyes erők hatalmi játszmáiba bonyolódik, amelyek skrupulus nélkül számolnak le mindazokkal, akik útjukba állnak. A fordulat os történetet egy romantikus szerelem szálai szövik át. A regény jól visszaadja a nemrég letűnt diktatúra belső életét, a Kádár-rendszer sajátos társadalmi és politikai közegét, de a történet messze túlmutat azon a koron, amelyben játszódik: későbbi események is értelmet nyernek általa. Dr. Domán István főrabbi, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem professzora, a zsidóság kultúrtörténetével foglalkozó könyvek szerzője (A talmudiskolák titkai; A Talmud matróza; Rettegés) és fordítója (Talmud - Részletek, kommentárok magyarul; A Babilóniai Talmud). 2009-es Menekülés. Egy zsidó fiatalember "New Yorkban" című könyve után a Szembesülés a következő regénye.

Az önismeret az emberiség ősi vágya, de vajon lehetséges-e egyáltalán megismerni önmagunkat? Timothy D. Wilson úttörő könyvében a tudattalant új megközelítésben mutatja be: olyan mindent átszövő rendszerként, amely alapvetően meghatározza, kik vagyunk - mégis, nagyrészt hozzáférhetetlen tudatos énünk számára. Akkor hát hogyan ismerhetjük meg magunkat? Lehet, hogy a tudatos akarat, s ezzel minden, amit magunkról gondolunk, csak illúzió? Hol húzódnak a tudatos és tudattalan határai, van-e átjárás a két terület között, és mit jelent ez az önismeret szempontjából? Talán jobban járunk, ha befelé tekintés helyett kívülről figyeljük önmagunkat? A szerző olvasmányos stílusban, érdekes példák és kísérletek segítségével mutatja be, hogy amit magunkról tudni vélünk, az gyakran bizony igen távol áll a valóságtól. A tudatos hozzáférés korlátainak megértése, határaink felismerése az első lépés a valódi önismeret felé.

Sárvári György az egyik legnevesebb coach hazánkban. Ez a kötet rövidebb, inspiráló írásainak gyűjteménye, az alapanyaga élő, érző, megbicsaklott és emiatt szerethető, önmagukon erősen dolgozó emberek élettöredékeiből származik. Mozaikok, amelyek egyéni sorsokból építkeznek, de a mostani emberiség keresését tükrözik. A szerző szavaival: „Mindannyian össze vagyunk kötve, működik bennünk a kollektív tudattalan, és nem csak a sorsunk, hanem a keresésünk is hat egymásra. Hiszek benne, hogy aki elindul az önismeret rögös útján, nem csak magáért teszi, hanem a környezetéért is. Nem pusztán a saját életét emeli fel, hanem a mellette állókét is. Ezek az írások a coaching, a terápia és a sport határvidékéről érkeztek, mondhatnám azt is, átjárhatóak. Van, ahol megmaradnak a határok, de van, ahol a coaching átvált terápiára, vagy fordítva. Elmosódnak a határvonalak, belépett egy magasabb kategória. Emberek vagyunk, a kiutat kereső emberiség tagjai, akárhol élünk is. Ma már nincs jelentősége annak, hogy honnan jöttünk, de annak mindennél nagyobb, hogy merre megyünk és kikkel tartunk. Ha együtt haladunk, és támogatjuk egymást, sokkal sikeresebbek leszünk: erről szól a csapatsport. Ha megbízunk egymásban, és megosztjuk a ki nem mondott érzéseinket, amiket felfedeztünk magunkban, útitársakká válunk: erről szól a coaching és a terápia."

Ha folyton csak igazat mondanánk, pontosabban azt, amit gondolunk, tudunk, érzünk, az élet elviselhetetlen lenne. A hazugság tehát nélkülözhetetlen és mindennapos emberi tevékenység, mégis valamennyi kultúrában negatív megítélés alá esik. Jelen könyvnek nem célja, hogy állást foglaljon a hazugság jogosságáról, csupán arra vállalkozik, hogy a kísérleti szociálpszichológia eredményei segítségével bemutassa ezt a megkerülhetetlen jelenséget. Kik hazudnak inkább, a nők vagy a férfiak? Kiből lesz jó hazudozó? Milyen technikákat, viselkedésmintákat alkalmaznak a hazug emberek, és hogyan ismerhetjük fel ezeket? Ez a hasznos kis könyv segít megérteni ezt az összetett, igen kényes foglalatosságot, hogy ne csak mások hazugságain lássunk át könnyebben, hanem saját magunkat is jobban megismerjük - hiszen mindenki hazudik néha.

"Már százszor megmondtam..." - hangzik el nap mint nap sok-sok családban. Vajon mi az oka, hogy a "megoldással" akkor is újra és újra próbálkozunk, ha nyilvánvalóan hasztalan? Ennek megértéséhez segít hozzá az a sok tapasztalat, mely a világ különböző tájain dolgozó pszichológusok megfigyeléseiből épül lassacskán rendszerré. Ezekből tudjuk, közléseinknek fontos háttérüzenete lehet: szándékot, indulatot, érzelmet rejtenek, s ezt a másik fél - már a kisgyerek is - pontosan érzékeli. Csakhogy mindaddig ő is ilyen kendőzött formában reagál, míg nem kap szavakba öntött eligazítást - és pedig nem a tennivalóiról, hanem a másik érzéseiről, igényeiről. A pszichológusi tapasztalat szerint minden ép értelmű, egészséges személyiségű ember megtanítható saját, eddig nem vállalt érzelmei felismerésére és megfogalmazására. Ehhez kíván gyakorlati segítséget nyújtani a szerző a kommunikációkutatás, a tranzakcióelemzés és a szociálpszichológia sok fontos eredményének bemutatásával. Újabb kiadásához érkezett a "Már 100x megmondtam", mely eddig is több tízezer olvasónak segített a családi együttélés csapdáinak megértésében. Folytatása, a "Tanulom magam" szintén számos kiadást ért meg, s hamarosan megjelenik a "Sors és sérülés" című kötet harmadik kiadása is a Háttér Kiadó gondozásában.

"Monroe Price Bildungsromanja életteli és szórakoztató, sodrása olykor egy Michael Crichton-krimiével vetekszik, érvelésének meggyőző ereje pedig egy New York Times-vezércikkével. A szerző Bécsben született nem sokkal az Anschluss után, pólyában vitték ki az Egyesült Államokba, ahol egy sikeres jogász és tudós többé-kevésbé háborítatlan életét élte. Bár ő maga nem volt sem menekült, sem holokauszt-túlélő, anyjától megörökölte a közép-európai zsidóság iránti odaadást, és "jogi értelemben vett személyiségének támpontja" Ferenc József birodalmában gyökerezik. Nincsenek személyes emlékei felmenőinek színes egyéniségéről, például Emil bácsiról, aki "közismert fiákeres" volt Bécsben, emlékiratában képes mégis életre kelteni őket. Ahogy újra és újra Európába utazott, hogy "az igazságok után matasson", rájött, hogy az emlékezet nem csak kitalál, de rombol is. Azt írja, inkább otthon érzi magát a thaiföldi rizsültetvényeken, mint Bécsben. Ugyanakkor egy új törvénynek köszönhetően 1997-ben osztrák állampolgárságért folyamodott, amit maga sem igazán tud megmagyarázni." (Charles Fenyvesi) "Monroe Price, akinek édesanyja és anyósa egyaránt magyarok voltak, nem tud az anyanyelvünkön, de megtanulta és megértette ezt az országot. S igen sokat tett azért. Most, ebből a könyvből ki-ki megismerheti, hogy miért is lett ilyen: önzetlen, nagyvonalú, végtelenül bátor ember. Ritka élet adatott meg néki, s ő megértette, hogy a lehetőség az felelősséget jelent, a kiváltság kötelességet, a barátság pedig barátságot: nyelveken, kontinenseken, életkoron átívelőt. Monroe Price, sokunk személyes jó barátja, most a magyar olvasók elé lép életével." (György Péter)

Bár a befelé forduló, csendesebb introvertáltak és a társaság- és élménykereső extrovertáltak aránya nagyjából egyforma az emberek között, a nyugati kultúra mégis a harsányabb extrovertált viselkedést részesíti előnyben, olyannyira, hogy az introvertáltak gyakran kénytelenek saját természetüket elnyomva extrovertáltként viselkedni, ha boldogulni akarnak az életben - pedig nekik köszönhetjük többek között az Apple-t, a relativitáselméletet vagy Van Gogh napraforgóit is. Susan Cain olvasmányos és tudományosan megalapozott könyvében felszólal ez ellen az aránytalan megítélés ellen, és bemutatja, miben különbözik egymástól az introvertáltak és az extrovertáltak agyműködése, személyisége, munkastílusa és társas viselkedése, a párkapcsolatoktól a szülő-gyermek viszonyig. Körüljárja, milyen területeken teljesítenek jobban az introvertált emberek, lehetnek-e jó üzleti vezetők, és lerombol néhány közkedvelt extrovertált mítoszt, mint a brainstorming és a csapatmunka eredményességébe vetett feltétlen hit. Ideje, hogy felismerjük - nem csak a harsányságban van érték, hanem a csendben is.

Gyakran megesik velünk, hogy görcsbe rándul a gyomrunk, a torkunkban mintha gombóc lenne, kiüt rajtunk a hideg veríték. Félünk valamitől? Nem, hiszen sokszor alig értjük, mi riasztott meg bennünket. És mégis rettegünk: valami ismeretlentől, irracionálistól, megmagyarázhatatlantól. A pontosan leírható félelem határmezsgyéjén túl kezdődik a szorongás titokzatos és baljós világa, a sötét szobától, a mélységtől, a bezártságtól és még számtalan más, valójában tökéletesen veszélytelen dolgoktól való érthetetlen iszonyodás kórképe. A német pszichoanalitikus típustanában négy szorongásos alapforma: a skizoid, a depressziós, a kényszeres és a hisztérikus személyiség hétköznapi vagy már kórossá vált tünetegyüttesét vázolja fel megdöbbentő és egyben lenyűgöző érzékletességgel. Így vagy úgy - valamennyien a páciensei lehetnénk.

Súlyos csend nehezedik a házasságra és mindenekelőtt magára a feleségre, aki éjt nappalá téve fáradozik azon, hogy minél tökéletesebben megváltoztassa személyiségét, meg akarván felelni egy ideálnak, amely a régmúlt időket idézi, és amely tiszta formájában valószínűleg soha nem is létezett. Egy acélketrec foglyaként mosolyog, selypeg, boldog és jóságos, és közben már régen elveszítette önmagát. Aztán feltűnik egy idegen férfi, aki lehet, hogy a férj nyomába sem érhet, mindössze őszinte és nyílt, meg akarja őt kapni, úgy ahogy van, teljes valójában, színjáték nélkül. A házasságtörés nyélbe üttetett, és a nő ámulva veszi észre, hogy az idegen hálószobák rejtekében, a csak őrá kíváncsi férfi mellett mintha újra testet öltene az a régi, csillogó szemű fiatal lány, akit - hitte ő - már mindenki elfeledett.