Kortárs

Spanyolországban nincs hétköznap. Mondjuk inkább így: Spanyolországban a hétköznap is ünnep. A spanyol ember mindig ünnepel. A kötet a mozgalmas, színes, hagyományaihoz hűen ragaszkodó, folytonosan ünneplő Spanyolországot mutatja be. Úgy, ahogyan azt ma is láthatjuk, és ahogyan száz évvel ezelőtt ott járt íróink, újságíróink, utazóink látták.

Neményi Ninon könyve huszonegy sétára hívja olvasóját az angol fővárosban - de a hagyományos útikönyvektől eltérően nem az ismert nevezetességeket veszi számba, hanem ezek mögé pillant be. Eldugott, turistáktól nem látogatott utcákon méterről méterre, házról házra haladva tárja fel a város titkait, és idéz évszázados emlékeket, visz el szinte senki által nem látogatott múzeumokba, titkos kertekbe, udvarokba, és minden épületnek - sőt minden épületdísznek, szobornak, szegletkőnek, cégérnek vagy boltnak - megidéződik a maga legendáriuma. A szerényen "séták"-nak nevezett fejezetek valójában több elmélyült város- és kultúrtörténeti elemzést kínálnak: a több mint ötven éve Londonban élő szerző hamisítatlan anglomán, aki nagy kitartással gyűjtötte össze anyagát, és járta be számtalanszor a vizsgált utcákat. Ám a sok látni- és tudnivaló közepette kalauznőnk pihenőket is engedélyez: házakhoz, kocsmákhoz és elsősorban a szigetlakókhoz főződő anekdotákkal és aforizmákkal frissít fel. Testi felüdülésünkre is gondja van: felhívja figyelmünket egy-egy jobb - persze legalább kétszáz éves - kocsmára, vendéglőre, és az ott fellelhető relikviák számbavételén túl elárulja, drága-e a hely, érdemes-e beülnünk, és hogy hol mit rendeljünk. Hasznos ismeretei mellett szórakoztató olvasmány is Neményi Ninon kalauza. Lelkesedése átragad az olvasóra. Nem egyszerűen kalauzol, hanem beavat a hagyományait oly érzékenyen számon tartó és ápoló, mégis nyitott és megújulni képes brit életszemléletbe.

Tolvaly Ferenc az El Camino - Az út, a Tibetben a lélek és a Boszporusz felett a híd című regényeinek életválsággal küzdő főszereplői előtt utazásaik során tárulkoznak fel az útkeresés és az újrakezdés lehetőségei. A lelki megrázkódtatásokkal teli, életre szóló nagy kalandok. A Benáresz a kapu Indiába visz el, és a hinduizmus ősi-élő sokrétű vallásából merít. A főhőst felesége hirtelen, látszólag magyarázat nélkül hagyta el. Gyötri a kétség, "hajtja az értelmetlen múlt, a jelen kényszere és a jövő bizonytalansága". Szinte menekül Indiába, ahol fotóművészként objektíveket cserélve "néz", de a képeket önmagán átszűrve "lát". A porban, útszélen, hamuban, garázsműhelyben, tenyérnyi járdán élők tekintetében felfénylő mosoly megérinti legbelső lényét. Kitárul előtte az isteneket mindenben maguk körül érző emberek nyugalmának titka, miközben a szeretet is többszörösen átértékelődik benne. Egy idő után nem a kétségbeesett, megcsalt férj önsajnálata, hanem a magát is felfedező férfi ír eszméléséről. Megállít egy-egy pillanatot, és megpróbálja "lélekben elraktározni és visszahelyezni élete mozaikképeit a számára újraéledő valóságba." Az olvasó a főhőssel együtt, tiszta szívvel tudja követni az utat, amely a kanyargó, színes világon, India elképesztő szegénységű és átmenetek nélkül pompázatos templomépületű városain, falvain, sivatagain keresztül vezet szent folyója, a Gangesz partjára, a lélek kapujához. Mint Tolvaly Ferenc korábbi művei, így a Benáresz a kapu is olvasás közben átélhető, önismereti-tisztulási folyamatot kínáló hatalmas zarándoklat.

Mind szerzőgárdáját, mind az írások jellegét és műfaját tekintve kivételesen sokszínű ez az antológia: pályakezdőktől élő klasszikusainkig közel negyven szerző vonul fel verssel, elbeszéléssel, regényrészlettel, drámával, mesével - vagy tanulmánnyal, esszével, recenzióval, sőt fordítással is. Mindegyiküket a magyar kulturális minisztérium ösztöndíjai segítették munkájuk létrehozásában 2010 és 2012 között.

Miféle szerelmi háromszöget rejthet egy hangszeres trió? Milyen tragédiát szül egy budai villa szuterénje és emeleti úrilakása közt nemzedékről nemzedékre továbbörökített családi feszültség? Mi lehet amögött, hogy bár a díszletezőmunkások bennrekednek színházi raktárukban, az előadás mégis zavartalanul folyik tovább nélkülük? A XX. századi drámairodalom hagyományai ONeill-i realizmus, becketti abszurd, brooki rítus magától értetődő könnyedséggel találkoznak Csikós jeleneteiben

Soha nem tudjuk felmérni semminek sem a valódi súlyát, itt a Hold alatti világban. Sem a pehelykönnyűeket, sem a mázsás súlyúakat; mint ahogy állítólag egy szuperszonikus vadászrepülőgép fordulása közben a gravitáció is először megszűnik, csak hogy a következő pillanatban szinte ... Folytatás ›› kiszakítsa a pilótát az ülésből, több mázsás súly nyomása alá helyezve testét. A boldog feltámadás nélkül az egésznek semmi értelme nincsen; vagyis a politikát megúszni nem lehet. Először is vannak játékszabályok. Az Ég a magasba emelkedik, a Föld a mélybe hanyatlik; ilymód, ha a p'nevű hexagramban, A megrekedésben fölül van az Ég és alul a Föld, akkor Ég és Föld széjjelszakad, az egyoldalú intellektualizmus jegyében. T'aiban viszont, A kiterjedettségben alul van az Ég és fölül a Föld - fölszáll a mélyből az Ég, és leereszkedik belé a Föld. Áthatják egymást, összefonódnak. - Az ecsetvonásoknak egymásba kell kulcsolódniuk - mondta Gasquet-nak Cézanne, a festő egy sétán -, érti-e? Így! - és imára kulcsolta a két kezét. Ez a hübrisz kiigazításának a kezdete, amely a hexagramsor irányultságát már ki is jelöli, ez a fölül levők alászállásának első megmutatkozása. Az én egyházam az emberiség úgy, ahogy van, és személyválogatás nélkül valamennyi vallás (az ateistákkal együtt), és persze az állatok és növények is, mert kiterjesztettem rájuk is a dolgot. A Kossuth-díjas író, műfordító, festő és filozófus új könyve napjaink egyik legnagyobb szabású írói vállalkozása. Szellemi magaslataival, téma- és motívumgazdagságával, gondolati-művészi színvonalával méltó folytatása az Ötvenhatos regénynek (2005). Naplószerű időjátékok bibliai és lelki tájakról, az ecsetvonások esztétikájáról, Jézusról, a kínai, keleti filozófiáról, Gyimesről, Dunáról, az elmúlt évtized természetvédő politikájáról, tüntetésekről - a velünk történtekről. És az öregedésről, betegségről, vallásról. A(z) A csodálatos kenyérszaporítás (Könyv) szerzője Karátson Gábor.

Egy Rába-parti falu, az ártériek hazája. Elesettség, kiszolgáltatottság, elmagányosodás, mindennapi küzdelmek a megélhetésért, egy kis odafigyelésért, szeretetért. Szerelmek születnek, és hunynak ki gyermekek válnak felnőtté, és felnőttek válnak, öregségükben, ismét gyermekké. Zajlik a falusi élet, mint talán mindenhol máshol. De az ártériek mégis valahogyan mások, hiszen életükben, mindennapjaikban ott a Folyó. Ross Károly szívszorító élet-írásaiban és párbeszédeiben megelevenedő és vissza-visszatérő karakterek olyan pontos metszetét adják a valóságnak, a folyóparti falu mindennapjainak, hogy orrunkban a dohos házfalak és a frissen szántott föld illatával, szemünkben egy-egy otthonka mintázatával, hallani véljük a mozgóárus érkezését és a hazatérő csorda hangjait. A séta végén pedig úgy érezhetjük: szinte mindenkit ismerünk a faluban, ott, ahol ők, az ártériek élnek.

"Érzem, változóban a világ. / Lassan már semmi sem önmaga" - szól a versbéli etruszk ifjú, Aplu, népének és kultúrájának alkonyán. Váteszként egyszerre látja a dicső és harmonikus etruszk múltat és a közelgő pusztulást, a beolvadás előjeleit, ahogyan a magasabb kultúrát bekebelezi az alantasabb, ám potensebb "rumai". Hegyi Botos Attila versciklusaiban minden egyes etruszk versre egy mai magyar ifjú vallomása felel, aki felkerekedett, hogy vágyott Itáliájában, az archaikus emlékszilánkok közt nyomát lelje annak a bizonyosságnak, annak az időtlen aranykornak, amit évezredekkel korábban már Aplu is elsiratott. A versciklusok (idő-) utazásaiban Aplu a múltból tart a barbár jelenbe, a magyar ifjú pedig egy későbbi barbár jelenből utazik a múltba.

Mostani kötete hosszú évek kiérlelt, gondosan formált líratermését nyújtja. Nyitóciklusa megrendítő gyászmunka: búcsú a haldokló édesanyától, aki szerető és fáradhatatlan, odaadó életútjával transzcendens teremtő princípiummá lényegül. Az Odaát esik ciklus már kifele tekint a lírai én: egy teljes évkör természeti mozzanatait veszi vizsgálódás alá és beágyazódásukat a nagy egészbe. A következő, az Ebben a hűlő évszakban a számadás ciklusa: miként fogadható el, tölthető be az Istentől kapott szerep, és teljesítő rendelése. Albert Zsuzsa versvilágából szépség és hit tükröződik. A világ apró, tünékeny jelenségeire-teremtményeire való töretlen odafigyelése, bátor szembenézése az élet veszteségeivel mintát kínál.