Lilium Aurum

A IV. Nemzetközi Vámbéry Konferencia előadásaiból összeállított kötet.

Könyvünk a magyar kultúra nagyobb tájegységeit, ennek során Budapest, a Dunántúl, a Balaton, az Alföld, Erdély, a Felvidék, Kárpátalja és a Délvidék történelmi és mentalitástörténeti arculatát kívánja bemutatni kiváló magyar írók és tudósok tanulmányainak tükrében. Szöveggyűjteményünket abban a meggyőződésben kínáljuk fel az olvasónak, hogy a magyar kultúrának ugyan vannak táji-regionális hagyományai, ez a kultúra mind azonáltal egységes egész: egy nemzet hagyományait és lelkiségét szólaltatja meg.

A néprajzkutató szerzó folytatja naplóját és jegyzeteit a Termékeny homályban után, ebben a kötetben az 1996-2000 közötti időszakról.

A nélkülözhetetlen 100 könyv, A sámánénektől a posztmodern show-ig, Sokágú síp, Negyedvirágzás avagy (volt-e, lesz-e) hát cseh/szlovákiai-felvidéki magyar irodalom?, Égtájakat keresve. Öt könyv, mely 1998-tól 2006-ig jelent meg a dunaszerdahelyi Lilium Aurum kiadó gondozásában. Öt könyv, mely a szerző, a kilencvenes években a nyitrai Konstantin Egyetem oktatójaként is tevékenykedő Cselényi László költő műfaji megjelölése szerint: bevezetés a világirodalom tanulmányozásához, barangolás az irodalomban, olvasónapló és művelődéstörténet dióhéjban. Ebben a könyvben hasonlóan a többihez, ha maga a költő mint szerző értelemszerűen nem szerepel(et) külön "szócikkben", illetve cím alatt, mégis jelen van a versesköteteiből ismert formai megoldásaival, egy-egy irodalmon, írói portrén vagy műismertetésen belül is megtapasztalható sokirányú elindulásaival és visszatéréseivel, közben az olvasót újabb tényekkel, adatokkal, idézetekkel gyarapító mozgásaival. Az elemzés hiányának ellenére, így válik ez a kötet is dinamikus összefüggések rendszerévé, egyfajta értékinventáriummá, mely a szerző első, bevallott szándéka szerint végeredményben ismeretterjesztés diákok, tanárok számára. Persze haszonnal forgathatja mindenki, aki tájékozódni szeretne az irodalom időben és térben egyaránt távoli vagy közeli tartományaiban, az ősi japán litratúrától kezdve napjaink szlovákiai magyar irodalmának legifjabb nemzedékéig.

"Tavasz van, illenék hát az ifjúságról írni. Például arról, hogyan küldött vissza a rendőr hatvankilencben a szlovák-magyar határról. Hosszú hajad belefújta a szél a szemébe, a személyidbe ragasztott fényképen viszont, mely kilencedikes korodban készült, rövid hajat látott. Ez a két személy nem ugyanaz, mondta, tessék megnyiratkozni. Közben a határ túloldalán, ahogy megbeszéltétek, közeledett szerelmed, akivel egy hete, mielőtt hazautazott volna, szép napot álmodtatok Sárospatakra. Legalább annyit engedjen meg, rendőr elvtárs, hogy áthajolva a sorompón megcsókolhassuk egymást. Valamit tudhatott bizonyos emberi érzésekről, csinálják, vetette oda, de ne nyújtsák el. Szerelem és düh egyszerre feszítette kebledet, és te csak azért sem hagytad annyiban. Hazavonatoztál a csók után, majd két tükörben, hogy hátul is lásd a fejed, zsilettfésűvel, ollóval nekiestél a hajadnak, és délután visszavonatoztál. Na, most már normális, mondta rendőr, mehet. (.) Azóta sok víz lefolyt a Ronyván, hasonló történeteket már csupán mesékben lehet hallani."

Tizennégy év kihagyás után új verseskötettel jelentkezik a József Attila-díjas Tóth László. Ez idő alatt több válogatott verseskötete is napvilágot látott. A "Kötélen, avagy Amint az ég" ez idő alatt született verseit tartalmazza (közülük néhány már időközbeni válogatott köteteibe is bekerült). Ily módon kötetünk egyszerre a kötődés és az elszakadás dokumentuma is, a folytatásé és az útváltásé, a továbblépésé. Míg korábbi opusaiban költőnk nevezetes Istentelen színjáték című, nagy visszhangot kiváltott verseskönyv-trilógiájának a regiszterei - egyfelől a groteszk, a szatirikus ihletettség, az ironikus rálátás, másfelől a meghitt, lírai hangulatok, az elégiába hajló tűnődések, a csendes önreflexiók - szólnak tovább, költészetének újabb iránya - mindezek megtartása mellett - inkább nyelvfilozófiai, nyelvkritikai ihletettségű

"Könyvecskénk csupán a Galánta környéki falvakban felgyűjtött beugratókat tartalmazza. Persze ez nem jelenti azt, hogy az egyes beugratók -legalábbis változataikban- más magyar nyelvterületen ismeretlenek lennének. Feltételezem, hogy könyvecskénk anyagát még további beugratókkal is tudnátok bővíteni. Megjegyzést érdemel, hogy könyvünkből a durva beugratókat szándékosan kihagytuk." (A szerző)