Magvető Kiadó

"A macskaróka" című lírai hangulatú kisregény az 1880-as évek Izlandjára kalauzolja az olvasót. A két történetszál egyikében a vad és a vadász párharca bontakozik ki: a falusi tiszteletes napokon keresztül követi a barna bundás sarki rókát, mely "oly an ördöngös módon hasonlít egy kőhöz, hogy azon csak ámulni lehet". Ennek a történetnek, mely a regény feszes és feszült kerete is egyben, a pap és a nőstény róka mellett a kegyetlenségében kegyes, fenséges természet a harmadik főszereplője. Mintha a z emberi és az állati összeolvadna, végső soron minden természetté válik ebben a balladai élességgel megírt műben. A másik történetszál ugyanekkor játszódik a komor hegyek tagolta Völgy egyik településén. A szerző lélektani empátiával és társadalomtö rténeti pontossággal ábrázolja, és a mindennapokban mutatja meg a korabeli izlandi közösség évszázados hiedelmeit, átörökített babonáit és szokásait. A hagyományhoz, paraszti értékvilághoz foggal-körömmel ragaszkodóknak szembe kell nézniük az európai modernizáció kihívásaival. Sjón ezeket az elvont problémákat eleven, tragikus és kedélyes élethelyzetekben mutatja meg: születéskor és temetéskor. Regénye -alcíme szerint- népi történet: ez egyszerre jelenti, hogy népmesei elemek tagolják a balladai históriát, és azt is, hogy néprajzi igényességgel ismerteti meg az olvasóval egy rusztikus társadalom belső határait. Egyszerre metaforikus legenda és naturalisztikus parabola "A macskaróka" komor mese a titkokkal teli skandináv horizontról.

„Ha a három pompás köteten, a világirodalom regényes életén, mohón és szinte megállás nélkül átvágtuk magunkat, s az első kábulatból ocsúdva visszaidézzük a szinte fizikai jóérzést, amit a rohanás okozott, rájövünk, hogy fiatalságunk támadt fel, és sodort szeszélyes törtében magával... Csak a húszas éveink ismerték a céltalan vélemények, sommás ítéletek pergőtüzét, az értékelések és újjáértékelések, a felfedezések és megtagadások, a célzások és idézetek záporozást, a vélemények fuldokló bőségét, érvek és ellenérvek kifogyhatatlan csatáját. A hajnalig tartó baráti vitákon alkoholnál részegítőbben szállt fel a könyvek gőze, megülte agyunkat, hogy támolyogva mentünk ki a szabad levegőre. Térben és időben milyen felelőtlen száguldás volt ez, népek és stílusok, egyének és korszakok seregszemléje, micsoda távoli szellemek lettek barátainknál bizalmasabbak, szerelmeinknél ismertebbek számunkra, mennyi titok részesei voltunk, miket életük és műveik sugalltak. Voltak kegyencek közöttük, akiknek cinkos módra elnéztük gyengéit, hahotázva idéztük csínyjeit, könyveiken keresztül-kasul szaladgáltunk, mint a játszótereken. Másokat dobogó szívvel tiszteltünk, műveikbe olyan áhítattal léptünk, mint a templomba, és szorongva mutogattuk egymásnak rejtett kincseit. Olvasni, minél többet olvasni, érezni, minél többet érezni - vallottuk mi is a századvég eszményét; beszélni róla, minél többet beszélni - kapcsoltuk hozzá a magunk fiatal igényét."Halász Gábor írta e szenvedélyes sorokat egy „szenvedélyes olvasó" könyvéről, Szerb Antal világirodalom-történetéről. S hogy a szenvedély hullámai a könyv körül csak sokára csitultak el, bizonyítja e jelen tizedik kiadás is.

A Nobel-díjas Márquez önéletrajza életművének egyik csúcspontja. A szinte "enciklopédikus" műben a szerző végigvezeti olvasóját életén. Bemutatja családját, szerelmeit, és a regényeiben megismert történeteket. Egy-egy figurában felismerhetjük a Száz év magány, a Szerelem a kolera idején és más művek hőseit, egy-egy történet kiindulópontját.

"Egyik városnak se volt már semmi köze ahhoz, ami bennem élt róluk. Mindegyik, akárcsak az egész mai Európa, döbbenetes változáson esett át: a valóságos emlékeim a memóriám által teremtett kísérleteknek tűntek, a hamis emlékeim pedig olyan meggyőzőek voltak, hogy kiszorították a valóságot. Így aztán képtelen voltam megállapítani, hogy a csalódás és a nosztalgia között hol húzódik a határ. Ez lett a végső megoldás. Mert végre megtaláltam azt, ami a legjobban hiányzott ahhoz, hogy be tudjam fejezni a könyvet, és amit csak az évek múlása adhatott meg: az idő távlatát. E kalandos útról hazatérve újra átírtam minden novellát, az elejétől a végéig, nyolc lázas hónap alatt, amikor nem kellett eltűnődnöm azon, hogy hol ér véget az igazi és hol kezdődik a képzelt valóság, mert akkor már az a jótékony és hasznos gyanú élt bennem, hogy abból, amit húsz évvel ezelőtt Európában átéltem, talán semmi sem igaz. Ettől olyan könnyen ment az írás, hogy olykor már úgy éreztem, csakis a mesélés gyönyörűségéért írok, ami talán az az emberi állapot, amely a legközelebb áll a levitációhoz."

Hahn-Hahn grófnőről a gonosz Heine tesz említést a nőírókról szólva, mondván: azok egyik szeme a papíron, a másik mindig egy férfin - kivéve Hahn-Hahn grófnőt, aki félszemű. A regény e nem létező (imaginárius?) szem pillantását irigyli el, evvel nézi a világot. A regény 'főhőse' az Utazó, aki profi utazó..." Nemcsak a Duna ősforrásához - a regény eredetéhez is visszavándorol új művében Esterházy Péter. Hivatásos utazójának beszámolója a műfajban is kalandozás: a reneszánsz kori csavargóregények, útirajzok XX. század végi persziflázsa, a stílus jellegzetesen esterházys érzéki bájával, fény és árnyék, irónia és megrendülés felhőjátékaival. (Körmendy Zsuzsanna)

A kötetben a következő drámák olvashatók: Babaház (Nóra), A vadkacsa, Rosmersholm, Hedda Gabler, Solness építőmester, John Gabriel Borkman, Ha mi holtak feltámadunk

Henrik Ibsen (1828-1906), a 19. század legnevezetesebb drámaírója; máig "élő" szerzője a színházaknak, darabjait rendszeresen tűzik műsorra.A kötetben: Brand (1866), Peer Gynt (1867) drámák olvashatók.

Csodálatos életek - életre keltett gondolatok a létről, a "köz"-ről és az irodalomról. A kötet fontos tanúságtétele Esterházy mindennapok finom rezdüléseire figyeli emberségének, kétségkívül európai szellemiségének. A benne foglalt írások maradandóságát pedig mi sem bizonyítja inkább, mint hogy az utolsó munka, A Kékszakállú herceg csodálatos élete múlhatatlanul az Esterházy-univerzum egyik központi darabja - a szerzői felolvasások közönségének legnagyobb gyönyörűségére.

Anna Gavalda regényének története szinte egy mondatban összefoglalható: egy fiatal nő magára marad, mikor férje úgy dönt, elhagyja "egy másik" kedvéért, így az asszony apósával és a gyerekekkel vidékre utazik, ahol a két felnőtt évek óta először ül l e beszélgetni. Ahogy az após apránként megnyílik, lefoszlik róla a tárgyilagosság maszkja, és egy sérülékeny, csupa-seb ember áll előttünk, aki élete nagy szerelmének történetét meséli el a "múlt időbe tett" nőnek. Gavalda regényében a vigasztaló is vigasztalan marad. Az após története egy másik (talán jobb vagy szebb) életet villant fel, és ebben a villanófényben saját elvesztegetett lehetőségeinkre, eljátszott esélyeinkre ismerünk. A Szerettem őt igazi kamara-dráma, amely a fiatal francia írón őt szinte azonnal nemzetközi hírű íróvá tette.

"A pincértörténeteimrõl például azt mondom: a formáról akartam írni, és a szakmáról. (Mint olyanról.) És ha így, akkor így tovább: a (...) spionnovellában is ugyanezt járjuk körül (górcsõ alá venni?), csak a színek lettek otrombábbak, ijesztõbbek. A fõhõs egy bájos nyomozócska, ... Folytatás ›› aki a világot két részre osztja: 'szép', 'nem szép'. Nyomozóságát mint szakemberséget tekintettem, akár mintha CRYFFot vagy BECKENBAUERt vagy a HÉT MESTERLÖVÉSZt - hogy 'közelítsek'. Nem nagyon szeretem a sci-fit, mégis kicsit az lett ebbõl: azt hiszem, a sci-finek is ez a módszere: elvesz a képzelet elõl néhány korlátot, és - paradox módon - így szûkíti le egy már átlátható területre a gondjait (örömeit). Ekképp jutottam el ehhez a sohasem volt tájhoz, ahol rend van csak és szervezettség, ahol már 'minden lezajlott', ahol a remény nincs. (Csak néhány bögyös maca)..." A(z) Pápai vizeken ne kalózkodj! Könyv szerzője Esterházy Péter.

A K. dosszié `önéletrajz két hangra`: regényes párbeszéd Kertész Imre életéről - szüleiről, szerelmeiről, pályájáról, a szellemi szabadságért vívott harcról, és arról, hogyan függ össze a saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal. E páratlanul személyes könyvből megtudhatjuk, hogy élet és irodalom, e két dolog szétválasztása nem is olyan egyértelmű. Meddig valóság, és honnan fikció? Az egyénileg megélt borzalom és boldogság szolgálhat- e egy regény tárgyául? Mennyiben tartozik ez az `egyéni` mindnyájunkra, akik olvasunk – akik őt olvassuk? Milyen volt az a kor, amelyben Kertész Imre felnőtt, és az a másik, amelyben íróvá lett? Mennyiben befolyásolták e korok és légkörök műveit? Mennyi szivárgott be mindebből regényeibe, novelláiba, nem is beszélve a főhősök vonásairól: Köves Gyuriéról, az Öregéről vagy K.-éról. `Egészében véve, én a derű pártján állok. Az én hibám, ha másokban nem ezt az érzést keltem. De nézd csak: elég korán kivívtam a szellemi szabadságomat, s a pillanattól fogva, hogy az írás mellett döntöttem, a gondjaimat egyszerre a művészetem nyersanyagának tekinthettem` - mondja az író. Ez a derű hatja át a K. dossziét, amely ugyanolyan felkavaró élményt nyújt az olvasónak, mint Kertész Imre egész életműve. Önéletrajzában - a regényeihez hasonlóan - az egzisztencia, a sors, a választás kérdésköreit szedi ízekre saját életének és írói pályájának történetén keresztül, így próbál fogódzókat találni az élet megmagyarázhatósága, a túlélés érdekében.

A Buffalo Bill becenevű sorozatgyilkos utáni hajsza során Clarice Starling FBI-gyakornok is fontos feladatot kap. Meg kell látogatnia és ki kell faggatnia valakit, aki talán még a keresett személynél is veszedelmesebb; épp ezért szigorú biztonsági őrizetre szorul. Ez az ember dr. Hannibal Lecter, az elismert pszichiáter, akinek különös szokásai vannak, és élénken érdeklődik az emberi agy legsötétebb zugai iránt. Lecter, ha teheti, emberhúst eszik, mindemellett behatóan ismeri a sorozatgyilkolás pszichológiáját. Hamar átlát az érzékeny Clarice nyomozótanoncon is, aki lelkében egyre csak gyermekkora bárányainak sikolyával küzd. Lebilincselő cselekménye mellett a kannibál doktor érzékletes lélek- és helyzetelemzései avatják ezt a regényt a krimiirodalom felejthetetlen klasszikusává.

Hogyan lesz Kukorica Jancsiból János vitéz, miképp győzi le a zsiványokat, boszorkányokat, óriásokat, hogyan szabadítja ki a francia királylányt a török karmaiból? És legfőképpen: hogyan találja meg elveszett Iluskáját és nyeri el az örök boldogságot? A János vitéz több mint százötven esztendeje gyerekeknek, felnőtteknek egyik legkedvesebb olvasmánya. A kötetben Péreli Zsuzsa ihletett akvarelljei hívogatnak Petőfi csodálatos világába.