Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Kar

Nincs még egy olyan területe a történelemnek, ami gazdagabban lenne dokumentálva, mint a jogélet, mégis -mindez ideig- ritkán került sor arra, hogy jogtörténeti művekben képeket is feldolgozzanak, hogy megmutassák, mit közölhettek, illetve mit közölnek velünk még ma is a jelek, a mozdulatok és a szimbólumok a képre vitt jogfelfogásból. Gernot Kocher ismeretanyagban gazdag, érdekfeszítő könyvében több mint kétszázötven kép magyarázatával a jogi ikonográfia széleskörű bemutatására törekedett, de művéből megtanuljuk értelmezni az elsőre gyakran rejtvénynek tűnő képeket is. Megtudjuk többek közt azt, hogy miért vágták ketté az okleveleket, mit jelent a gabonakalász a bírósági jelenet ábrázolásakor, miért eltérő formájúak az uralkodói koronák, vagy hogy miért akasztották az egyik bűnözőt lombos, a másikat kopasz fára.

A Diocletianus-kori keresztényüldözések során kivégzett pannóniai mártírok passiói nemcsak az ókeresztény szentkultusz és a késő antik hagiográfia, hanem a pannóniai provinciák egyháztörténetének is kiemelkedő forrásai. Nagy Levente Irenacus, Synerotas, Quirinus és a Quattuor Sancti Coronati történetét feldolgozó monográfiájában a hagiográfiai, történeti forráskritikai, régészeti topográfiai és vallástörténeti kutatási módszerek komplex alkalmazása révén fokozatosan tárulnak fel az olvasó előtt azok a 4. században aktuális kérdések, problémák, amelyek a passiók szerzőit és közönségét leginkább foglalkoztatták.

A marketingnek eredményeket kell felmutatnia. De ez egyre nehezebb. Az emberek több mint kétharmada átugorja a hirdetéseket. Ha online reklámozol, az átkattintási arány kevesebb, mint egy százalék lesz. Az internetezők zöme figyelmen kívül hagyja a bannereket. A közvetlenül kiküldött levelek felét, még csak meg sem nézik. Kitörlik anélkül, hogy egy pillantást is vetnének rá. A könyv megismertet napjaink legnépszerűbb közösségi oldalával és lépésről lépésre végigvezet azon az úton, mely mérhető eredményekhez vezet.

A 14. század végétől több tételes felsorolás is készült azokról az egyházakról, amelyek nem a helyi püspök, hanem az esztergomi érsek, illetőleg közvetlenül az Apostoli Szék joghatósága alá tartoztak. A kötet választ keres azon kérdésekre, hogy: miért éppen az esztergomi érsek gyakorolt különleges joghatóságot a legtöbb intézmény felett, hogyan alakult ki e helyzet az érsekség és az egyes intézmények történetében, mi kapcsolta őket össze, beszélhetünk-e kiváltságos intézménycsoportról? A könyv első része a kiváltságos helyzetű királyi egyházak intézménycsoportjának megjelenését tárgyalja. A második nagyobb tartalmi egység részletesen bemutatja az érintett intézmények egyházjogi helyzetének középkori fejlődését, feltárja e folyamatban szerepet játszó tényezőket. A kötetet egy „katalógus” zárja, amely valamennyi tárgyalt intézményről rövid történeti áttekintést nyújt, majd pedig az egyházjogi fejlődés egyedi motívumait mutatja be. A Magyarországon hiánypótlónak számító munka eredményeinek befogadását táblázatok, grafikonok és térképek segítik.

Az Árpád-kori egyházszervezet egyik legnagyobb problémája a kalocsai egyházmegye létrejötte, jogállása és székhelyének kiválasztása, majd a kettős székhely kialakulása. A szerző nézete szerint a kalocsai egyházmegye nem 1003-ban, hanem az episzkopális egyházszervezet 1009-es kibővítésének keretében jött létre és megalakulásának kezdetétől fogva érseki ranggal rendelkezett. Koszta László két évtizednyi kutatómunka eredményeit összefoglalva teljesen új, a korábbi nézetektől alapjaiban eltérő eredményre jutott a kalocsai egyházmegye korai történetét illetően. Kalocsát 1009-ben ugyan eredendően érsekségként alapították meg, de több mint másfél évszázadokig nem rendelkezett önálló érseki tartománnyal, így saját suffraganeus püspökkel sem. Kalocsa valójában csak tituláris érsekség volt, főpapja nem gyakorolt tényleges érseki joghatóságot. Az egységes magyar egyháztartományt az 111 őszén megkötött konkordátum keretében osztották fel, és ekkor kapott Kalocsa is önálló érseki provinciát.