Rivaldafény Kiadó

"Nem könyvet, hanem egy csodálatos társat szeretnék adni neked" - írja Müller Péter, aki húsz évig tanulmányozta az ősi kínai Ji Kinget, a világ egyetlen könyvét, amellyel beszélgetni lehet: kérdezhetünk tőle, s a könyv, mint egy eleven bölcs, válaszol. A hagyomány szerint láthatatlan "szent szellemek" állnak mögötte, akik segítik azokat, akik sorsuk problémáival hozzájuk fordulnak. A Ji King Keleten évezredek óta az emberek tanácsadója. A szerző érdeme, hogy ezt a szent és misztikus írást használhatóvá tette a ma ember számára, közelebb hozta a 21. század Európájához. Ez a kötet nem a jövendőnket mondja meg, hanem JÓsol, azaz megmondja, mi a JÓ MEGOLDÁS. Mert rajtunk áll. Tanácsot ad, mit tegyünk, hogy a jövőnk JÓL ALAKULJON. Ezért lett a címe: Jóskönyv. A fedőlapon egy titkokat rejtő cinóbervörös ajtó van. Rajta kopogtató. A kopogtatóan egy kínai írásjel. Jelentése: "Kettős boldogság". Itt azt üzeni: boldog annak a könyvnek a szerzője, melyet egy tudásra szomjas olvasó kinyit. És boldog az az olvasó, aki hasznos tanácsokat lel benne. Ketten boldogok. Boldog, aki olvas. És boldog, aki írta. "A Jóskönyv életem főműve. Közel félmillió ember életét segíti. Valóságos "népkönyv" lett. Az eltelt évek bebizonyították, hogy a könyv megszólít és hat. Az új kiadásban a használatát igyekeztem érthetőbbé tenni." (a Szerző) Átdolgozott kiadás.

A Részeg józanok, melyet a szerző most újraírt, az első ifjúkori kisregénye volt. Ez a mű azonnal bevezette őt a legsikeresebb magyar prózaírók sorába, és a könyv sok kiadást megért. A történet egy paraszti mélynyomorból fölkerült, önpusztító sorsot élt színész zseninek és orvosnőjének, egy zsidó származású pszichiáternek a szenvedélyes szerelméről és halálba rohanásáról szól. * Ezt a regényt ötven évvel ezelőtt nem mertem megírni. Féltem az igazságtól. Most újraírtam az egészet. Elejétől végig. Nem tudom, van-e példa az irodalomban, hogy valaki több mint fél évszázad múltán újraírja egész művét. Velem ez történt. Visszamentem az emlékeimhez. Találkoztam azzal a gátlásos kamasz fiúval, aki valaha voltam, és képzeletemben újra átéltem az egész országot megrendítő eseményt, és egykori önmagamat is. Ennek a valóban megtörtént tragédiának ugyanis én voltam az egyik főszereplője. A regény nem csupán csodálatos barátaim vad és végzetes szerelméről, hanem az én örvénylő vonzalmamról is szól, melyet magamnak sem mertem bevallani. Az öregkor bátorsága kellett hozzá, hogy tisztábban lássam az igazságot. Talán megmenthettem volna őket... Műveinket olvadó jéghegybe karcoljuk, hiú igyekezettel, hátha fönnmarad belőle valami. Gondoltam, ha így van, maradjon meg az igazi. Müller Péter

"> A csodát nem kívülről küldik, hanem belülről megidézzük. > Ez egy beszélgető könyv. A sorsunkról szól. Elképzellek, > ahogy kérdezel, és továbbszövöd a gondolataimat. > Mivel sok évtizedet megéltem, kezdem már érteni > életem történetének rejtett összefüggéseit. A megvalósult > jövőmben járok. Látom, hogy hitemből, vágyaimból > és gondolataimból mi vált valóra s mi nem. A várakozás > művészetéről beszélgetünk, jövőnk sejtelmeiről, a Gondviselésről, > és főleg arról, hogy életünknek nem passzív > résztvevői, hanem aktív teremtői vagyunk. > A színházban, ahol több mint hatvan éve dolgozom, ezt a > sorsteremtő mágiát tanultam. > Igyekeztem erről a nagy kérdésről élvezetesen beszélni. > Remélem, sikerült... > MÜLLER PÉTER"

Mindenki életében vannak megfejthetetlen csodák. Egy kedves olvasóm mesélte, hogy harminc évvel ezelőtt halálos betegségéből felépült. Amikor egyhetes kómájából felébredt, talált az éjjeliszekrényén egy gyermekököl nagyságú követ. Erezetéből jeleket vélt kiolvasni, melyeket nem értett. Ma sem érti. De harminc éve hordja ezt a követ magánál. Erőt ad neki. Nem tudja, ki tette oda. Kérdezte akkor mindenkitől. Senki. Az angyaloknak nincsenek lábnyomai. Müller Péter Müller Péter ebben a könyvében mesél. Egyszerű szavakkal, élvezetesen, bölcsen. Szerelemről, szeretetről, házasságról, anyaságról és a családjáról. Életről, táncról, boldog nevetésről és lelki szabadságról. Mindegyik meséjében elrejtett valami titkot. Egy olyan kicsiny magot, mely terebélyes fává növekedhet. Varázsszavakat tud. A gondolatai élni segítenek.

" Vallomás a szerelemről ""Szerelmes vagyok. Hatvankét éve. Ez a történelmi korokon áthúzódó személyes élményem szülte ezt a könyvet. Nem a tartós párkapcsolatról, hanem a szerelemről írtam. Az öröklángról, amelyről tudom, hogy nem lesz parázs soha. Láng marad mindig. Azt is tudom már, hogy öregkorunkban lobog a legszebben és legizzóbban. A búcsú gyönyörűbb, mint a találkozás. Életem összegezése ez a mű."" A szerelem titkait keresi ez a könyv. Nem veszélytelen kaland, de érdemes vele tartani. Rejtély, hogy a szerelem szó a világ valamennyi nyelve közül miért csak a magyarban létezik. Nemrég kiderült, hogy ez volt őseink alapszava, amelyre egy ma is érvényes, hatalmas gondolatrendszer épül. Ezer évig rejtegetni kellett, mert üldözték, és sok embert megöltek miatta. Ilyen vészes ez a szó. A szerző izgalmas felfedezőútját ez az "illegalitásból" nemrég felszínre került ősi magyar világkép inspirálta, amelynek alapeszméje a dualitás: a férfi- és női minőség isteni szerelméből születik az egész világ. Az író beszél a közveszélyessé vált, ötezer éves férfiuralom összeomlásáról, a nők mai öntudatának forradalmi változásáról, lelkünk varázshatalmáról, a szeretet és a szerelem különbségéről, a szeretkezésről és a magányról, a titkos szerelmek megrendítő történetéről, a "szívvel látás" misztériumáról, és megkísérel válaszolni arra az örök kérdésre, hogy van-e Igazi, és megtaláljuk-e. Merész kincskeresés ez a könyv, melynek minden fejezetét az író személyes élménye hitelesíti. "A csoda megfejhetetlen, de kihasználom sorsom ajándékát, hogy a legmélyebb gondolataimat meg tudom még beszélni -- Vele." MÜLLER PÉTER

" Ezt a könyvet a lelkem mélyén élő Bohóc írta. Arról, ami manapság az egész emberiség legnagyobb félelme: a nagy összeomlásról. A világ végéről. Műfaja: játék és spirituális vallomás. S mivel a Bohócom úgy gondolja, hogy a Nagyérdemű Olvasó lelkében is él egy Bohóc, arra kért, hogy adjam át neki ezt az üzenetet: Mi szabadok vagyunk, barátom! Miénk a világ és a túlvilág! Föld és ég. Nekünk ingyenjegyünk van a pokolba és a mennyországba. "Az én országom nem e világból való!" - mondta a Mester. Mi ettől annyiban különbözünk, hogy nekünk semmiféle országunk nincs. Nem is kell! Semmi. Se hatalom, se gazdagság, se biztonság, se lakcímkártya, mert tudjuk, hogy semmi sem a miénk. Nekünk nem kell más, mint ami kis batyunkban elfér. Mi van ebben a batyuban? Nevetés. És dal. Ez a mi kincsünk. És ha a hangunk elment, akkor fütyülünk. És ha fütyülni sem tudunk, akkor ráteszünk a fésűnkre egy WC- papírt, s azon fújunk majd gyönyörű nótákat. S ha már fésű sincs, és papír sincs, akkor a szívünkben szól a zene. És a nevetés. Örökké."

Összeomlóban van a sok ezer éves férfiuralom. És születőben a nők lelkében elfojtott igazi és örök Én-élmény. Az emberiség történetének legnagyobb fordulatát éljük. A férfilélek katarzisát és a női lélek önmagára ébredését. Sorsunkban és párkapcsolatainkban olyan drámák zajlanak, amelyeket nemigen tapasztaltunk a múltban. Férfinak és nőnek ezért nehéz élni manapság. A férfinak vissza kell találnia elárult, magas szellemi valójához és alázatához. Ehhez az önös énjének össze kell törnie, darabokra. A nőnek pedig meg kell találnia önmagát és a méltóságát, amit még keresni sem engedélyeztek neki, soha. Nem tudom, milyen világ jön. De ha lesz új világ, az a nők tiszteletén fog alapulni. Ebben bizonyos vagyok.

Ez a művem a színház csodájáról, haláláról és feltámadásáról szól. S mivel "színház az egész világ" - a mi életünkről, az egész emberiség sorsáról is. Legkedvesebb darabom ez. Egy megtörtént esemény alapján született, kacagtató és megrendítő cirkuszi komédia, zenés történelmi bohócparádé, amelyben a vidáman röhögő maszkok mögül lépten-nyomon megszólal a játszók valódi, tragikus arca. Közel fél évszázada írtam, s úgy látom az idő távlatából, hogy maradandó. Ha lesz világ és lesz színház, játszani fogják. Sírnak és nevetnek a nézők majd akkor is, ha én már nem jövök utána a függöny elé. És a túlvilágról nézem majd, boldogan. Müller Péter

""Amikor kiderül a tettes személye, az olvasó rádöbben, hogy az irodalom legkülönösebb bűnügyét tartja a kezében, és egyben a legkacagtatóbb, legmulatságosabb komédiáját is. Nem az a komédia, ha valaki felemás zoknit vesz fel, nem az, ha a megcsalt férj tetten éri a feleségét, nem az, ha lelepleződik egy hazug értékrend, vagy egy álszent társadalmi morál - valójában az egész élet nem egyéb, mint egy születéstől a halálig tartó komédia. Vagy tragédia. Lényegében mindegy... A legnagyobb tragédiák egyben a legmulatságosabb komédiák is." Müller Péter

" A Madárember az utóbbi évtizedek egyik legszebb, legmegrendítőbb magyar regénye. Életet kockáztató, hősi sorsok drámai története. Az idő igazolta, hogy maradandó értékű. Müller Péter így vall művéről: "Ami fent van, azt keressétek! - mondja az ősi tanítás. Ez a történet az ember legistenibb vágyáról szól: a magasba repülésről. A földi, anyaghoz kötött lét lefelé vonzó erejének legyőzéséről, az égbe szállás boldogságáról és szabadságáról. Rákosmező nemcsak repüléstörténetünk színhelye, de szimbóluma ennek a spirituális törekvésnek és az örök magyar sorsnak is. A közös álomban megszűnnek a történelmi ellentétek és társadalmi gyűlöletek: magyar, tót, cigány, zsidó, entellektüel és proli, jobb- és baloldali nem létezik itt: összeforraszt minden "madárembert" a közös hit ereje."