Pál Békés

Doktor Minorka Vidor és a nyári szünidejét a nagynénjénél töltő kislány képtelen és izgalmas kalandokba keveredik egy budapesti piacon, a zöldséges kofák és halasok, hentesek piacért folytatott képtelen csatájába. De lehet, hogy mindez varázslat? A fordulatos, kalandos és humoros könyv végére minden kiderül. A szereplőkben meg mindenki magára ismerhet...

Varázslóból van kicsi és nagy, erdei és mezei, jó, gonosz, fekete, fehér; belőle viszont egyetlenegy létezik az egész világon, vagyis a világ végén. Ő hiányt pótol. A varázslók, éppen, mert sokan vannak, helyettesíthetők. Ám a Hiánypótló pótolhatatlan. Azt beszélik, a kapujában sorban állnak a töröttek, repedtek, görbék, csorbák, csálék, csempék, ő meg pótolja a hiányaikat. Fáradhatatlanul. Senkit el nem ereszt üres kézzel. Békés Pál meseregényének hősei reménykedhetnek hát: talán az ő bajukra is talál orvosságot a Bölcs Hiánypótló... A kötetet Sajdik Ferenc remek rajzai díszítik.

A világ már nem olyan, mint régen. Nincs béke, nincs nyugalom, mert rémek tartják rettegésben a Kiserdő-lakókat. Köztük is kiváltképp egyet, a Félőlényt. És rá akarják venni, hogy csapjon fel közéjük, akkor nem esik bántódása. Hogy sikerül-e rábírni? Meglátjuk. Egy biztos. Kiderül, hogy szörnnyé válni könnyű. Szörnyen könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.

Viola modern lány. Körte a feje, zöld a haja, piros a szeme. És 40 x 60 centiméter. Ne rémüldözz, nem szörnyszülött, hanem festmény egy múzeumban. Ilyennek alkotta őt a mester. Egy szép napon aztán megunta a múzeumot, a képkeretet, megunta az egyik oldalán lógó szarvast a téli erdővel és a másik oldalon a hálót foltozgató halászokat. Útnak indul hát, hogy új keretet találjon a modernségéhez. Sokat kipróbál, de egyik sem illik hozzá: a mi Violánk válogatós. Kóborol erre, kóborol arra, ide is bebújik, oda is. Mit gondolsz, végül is megtalálja a keretét?

A két éve elhunyt Békés Pál egyik legsikeresebb prózakötete volt a Bélyeggyűjtemény (1999), amelyben az író - Örkény egyperceseinek hagyományát folytatva - rövidtörténetekből, miniatűrökből, lírai futamokból kezdte kirakni a maga szellemes korrajzát. Ezután több mint egy évtizedig, élete végéig gyűjtötte további apró remekeit, mondván: A legfontosabb történetek végül is elférnek egy nagyobbacska bélyeg hátán. Az olvasó most a Csikágó népszerű szerzőjének, az új magyar próza és gyermekirodalom kiemelkedő alakjának teljes bélyeggyűjteményét kapja kézbe.

Történetünk első helyszíne: a varázslóiskola, hőse Fitzhuber Dongó, a legügyetlenebb varázslótanonc, aki éppen a diplomájára vár. Meg is kapja, így hát okleveles mestervarázslóként kezdheti a pályát... de vajon hol? Hát egy lakótelepen, ahol mesék még nyomokban sem léteznek. Vagy mégis? Hősünk segítőtársával együtt hősiesen a mesék, azaz Első Badar király egykori mesebirodalmának nyomába szegődik, felkutatja a szétszórt udvartartartást és a király legkisebbik leányát, a szépséges Lanolint. Békés Pál humoros meseregényének alakjait Sajdik Ferenc rajzai keltik életre.

A Csikágó a Keleti pályaudvar környékén játszódik, ám a gangregény egymásba fonódó szálai nem csupán a pesti Csikágó gangjainak, hanem az amerikai Chicago gengjeinek, szeszcsempészeinek világába is elvezetik az olvasót. A szereplők szerelmek, tragédiák, történelmi korfordulók dús szövevényében bukdácsolnak a fordulatos és gyakran ironikus kötet lapjain. Az ismerős, komor és mulatságos figurák a millenniumtól napjainkig lakják be a nyílegyenes utcákat, itt élnek és halnak a városrészben, mely a könyv helyszíne és főszereplője. A gangregény lapjain száz év repül el a Csikágó fölött. Meg egy bagoly. "Tíz éve történt, hogy Békés Pali beavatott írói bizalmába - akkor ötvenéves volt, most lenne hatvan -, és rám bízta a Csikágó szerkesztését. A Palival közös munka minden óráját élveztem, ez a gangregény - ahogyan ő titulálta - azóta is egyik kedvencem. Ezért amikor most megtudtam, hogy újra megjelenik, elnevettem magam: hiszen ezt a könyvet adtam édesapám kezébe nemrég, most pedig a tizenkét éves fiamnak olvasom föl éppen, és ő is élvezi." (Závada Pál) "...ez az önálló novellákból álló, visszatérő hősökkel élő laza szerkezetű regény, amely egyszerre táplálkozik saját gyerekkori élményekből és lelkiismeretes, alapos, kitartó kutatómunkából, az elmúlt évek egyik legjelentősebb prózai teljesítménye." (Spiró György)

A világ már nem olyan, mint régen. Nincs béke, nincs nyugalom, mert rémséges rémek tartják rettegésben a Kiserdő-lakókat. Köztük is kiváltképp egyet - a Félőlényt -, aki félelmében odújába, könyvei közé zárkózik, azt gondolván, hogy megúszhatja a réminváziót. De persze nem úszhatja meg, mert e rémek éppen benne látják legfőbb ellenségüket. No nem a félelme, hanem a könyvei miatt, amelyekben mindig minden rémet legyőznek. És amíg ezek a mesék léteznek, s csak egyetlen lény is van, aki hisz igazukban, addig a rémek nem érezhetik magukat biztonságban. Nem véletlen, hogy Békés Pál pompás meseregénye a tapasztaltabb olvasót mai életünk egy s más vonására, fordulatára, valódi rémhistóriájára emlékezteti. Hisz minden jó mese az élet tükörképe. Vagy az élet szülte vágyálmoké. A Kiserdő-lakókat és a rémeket Rényi Krisztina szellemdús rajzai elevenítik meg.

A Csikágó a Keleti pályaudvar környékén játszódik, ám a gangregény egymásba fonódó szálai nem csupán a pesti Csikágó gangjainak, hanem az amerikai Chicago gengjeinek, szeszcsempészeinek világába is elvezetik az olvasót. A szereplők szerelmek, tragédiák, történelmi korfordulók dús szövevényében bukdácsolnak a fordulatos és gyakran ironikus kötet lapjain. Az ismerős, komor és mulatságos figurák a millenniumtól napjainkig lakják be a nyílegyenes utcákat, itt élnek és halnak a városrészben, mely a könyv helyszíne és főszereplője. A gangregény lapjain száz év repül el a Csikágó fölött. Meg egy bagoly. "Tíz éve történt, hogy Békés Pali beavatott írói bizalmába - akkor ötvenéves volt, most lenne hatvan -, és rám bízta a Csikágó szerkesztését. A Palival közös munka minden óráját élveztem, ez a gangregény - ahogyan ő titulálta - azóta is egyik kedvencem. Ezért amikor most megtudtam, hogy újra megjelenik, elnevettem magam: hiszen ezt a könyvet adtam édesapám kezébe nemrég, most pedig a tizenkét éves fiamnak olvasom föl éppen, és ő is élvezi." (Závada Pál) "...ez az önálló novellákból álló, visszatérő hősökkel élő laza szerkezetű regény, amely egyszerre táplálkozik saját gyerekkori élményekből és lelkiismeretes, alapos, kitartó kutatómunkából, az elmúlt évek egyik legjelentősebb prózai teljesítménye." (Spiró György)