Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 1 z 88

Psaní pro mě nikdy nebylo koníčkem, ale nutností. Ve svých osmadvaceti letech jsem se rozhodl přestat utíkat před vlastní minulostí a dal jsem jí podobu slov. Moje tvorba je syrová, osobní a záměrně se vyhýbá jakýmkoliv filtrům. Věřím, že ty nejtěžší příběhy jsou ty, které se odehrávají v tichu a za zavřenými dveřmi. Píšu o vnitřním chaosu, o ztrátě pevných bodů a o tom, jaké to je, když se vám realita začne sypat pod rukama už v patnácti letech. Moje prvotina Moje sypká realita je víc než jen autobiografie – je to důkaz, že i z toho největšího zmatku se dá vypsat a najít cesta zpátky k sobě.

Vladimír Clementis sa narodil v roku 1902 v Tisovci. Bol slovenský politik, právnik, spisovateľ a prekladateľ. Vyrastal v učiteľskej evanjelickej rodine. Študoval na Právnickej fakulte Karlovej univerzity v Prahe. V roku 1924 vstúpil do Komunistickej strany a spolu s ďalšími ľavicovými intelektuálmi začali vydávať časopis DAV. V roku 1939 emigroval do Francúzska, kde v prítomnosti Viliama Širokého kritizoval uzavretie paktu Molotov-Ribbentropp a odsúdil napadnutie Fínska Sovietskym zväzom. Neskôr ho jeho priateľ, ruský spisovateľ Ilja Erenburg, varoval, že Stalin si takéto veci pamätá a neodpúšťa, ale už bolo neskoro. Široký sa postaral o to, aby sa na ne nezabudlo. Ako štátny tajomník ministerstva zahraničia ČSR sa po vojne zaslúžil o to, že Jarovce, Rusovce a Čunovo pripadli Slovensku. Mal tiež veľkú zásluhu na tom, že Československo v roku 1948 dodávalo novovzniknutému štátu Izrael zbrane. Bez nich by sa pravdepodobne neubránil arabskej presile. Clementis patril k bohémom a k ľavicovej intelektuálnej elite. Mal veľký podiel na zavedení komunistického režimu, ktorého sa nakoniec sám stal obeťou. V roku 1952 bol v procese s Protištátnym sprisahaneckým centrom pod vedením Rudolfa Slánského odsúdený na smrť a popravený. Kniha je románovým príbehom tejto výraznej osobnosti našich novodobých dejín.

Nezapomenutelné memoáry zesnulé Virginie Robertsové Giuffreové, ženy, která se nebála konfrontovat Jeffreyho Epsteina a Ghislaine Maxwellovou Svět zná Virginii Robertsovou Giuffreovou jako nejkurážnější oběť Jeffreyho Epsteina a Ghislaine Maxwellové. Jako ženu, jejíž rozhodnutí promluvit poslalo za mříže dva sériové pachatele sexuálního zneužívání. Jako ženu, jejíž fotografie s princem Andrewem zásadně přispěla k tomu, že upadl v nemilost. Její příběh ještě nikdy nezazněl celý a jejími slovy – až do teď. V dubnu 2025 si Virginia Giuffreová vzala život. Zanechala po sobě memoáry napsané v letech těsně před smrtí a dala jasně najevo, že si přeje, aby vyšly. Holka, které se nikdo nezastal je strhující, silný příběh obyčejné dívky, z níž vyrostla osobnost připravená postavit se mimořádně krutému osudu. Kniha pojednává otevřeně a uceleně o letech, které autorka strávila v okruhu Jeffreyho Epsteina a Ghislaine Maxwellové, kteří ji i spoustu dalších žen prodávali mnoha prominentním mužům. Líčí sexuální zneužívání, kterému byla Virginia vystavena v dětství, i její odvážný útěk z Epsteinova světa v devatenácti letech. Virginia Giuffreová si z nuly vybudovala nový život a našla v sobě odvahu nejen pohnat své trýznitele ke spravedlnosti, ale také hájit další oběti. Holka, které se nikdo nezastal uchová její hlas a odkaz navěky. Toto pozoruhodné vyprávění o statečnosti tváří v tvář zkaženosti a beznaději je stejnou měrou intimní jako neúprosné a stvrzuje neotřesitelnou vůli ženy, která se nejprve vymanila z role oběti, a poté odhalovala bezpráví a bojovala za bezpečnější, spravedlivější svět.

Această carte cu caracter autobiografic a fost scrisă de autor într-o tentativă, nu tocmai disperată, de recuperare a trecutului său, pe care trecerea timpului, agravată ?i de vârstă, a început să-l estompeze. Sunt un fel de memorii, dar, pentru a scrie memorii, trebuie să ai... memorie, cu care, la fel ca toată „lumea bună”, nici el nu se prea poate lăuda, căci, vorba moralistului francez François de la Rochefoucauld, „toată lumea se plânge de memorie, dar nimeni de inteligen?ă”! Dar ea este ?i o carte de fic?iune, în măsura în care autorul a trebuit să acopere, nu de foarte multe ori, lacunele memoriei sale cu elemente numai verosimile, nu neapărat ?i adevărate, a?a cum ar fi spus Aristotel.Cât despre destinatari, autorului i-ar plăcea ca romanul său să fie citit de publicul cu nivel de instruc?ie rezonabil, ai cărui membri au trăit, cel pu?in o perioadă din via?a lor, ?i în timpul regimului comunist sau, cel pu?in, în „perioada de tranzi?ie”, întrucât ei pot confirma – infirma – corecta autenticitatea relatărilor sale. Contează, cu precădere, pe profesori, care-?i pot compara propriile experien?e profesionale ?i de via?ă cu ale sale. Evident, nu l-ar deranja ca textul său să fie citit ?i de oricine altcineva, în special de „tinerele genera?ii”, dar nu-?i face prea mari iluzii în acest sens. Ar fi însă încântat dacă romanul său ar fi citit de fo?tii săi studen?i ?i colegi, în amintirea vremurilor în care drumurile lor prin această lume s-au intersectat! Este, a?adar, povestea vie?ii ?i carierei unui profesor de filosofie de provincie, ca atâ?ia al?ii, din România ultimului sfert al secolului al XX-lea ?i a primului sfert al celui de-al XXI-lea. Interesează pe cineva?  

Tadej Pogačar není jako ostatní profesionální cyklisté. Slovinský fenomén už vyhrál téměř vše, co se v silničních závodech vyhrát dá, a to s dechberoucí drzostí a jedinečným stylem – a přitom je mu teprve 27 let. Biografie od renomovaného sportovního novináře Andyho McGratha sleduje Pogačarův raketový vzestup na vrchol, líčí nejslavnější výhry i rivality a odhaluje jeho charakter, motivaci a schopnosti, které vedly k jeho dominanci mezi elitou. Knihu provází výpovědi blízkých, týmových kolegů i zarytých protivníků čtyřnásobného vítěze Tour de France.

Andrea má čtyři a půl roku, když ji její otec David poprvé koupe. Přestože je ještě velmi malá, cítí, že na způsobu, jakým se jí dotýká, je něco nesprávného. Když je v koupelně přichytí matka Marlene, zhroutí se na zem a po probuzení zjistí, že oslepla. Její hysterická slepota vyvolaná šokem trvá jen několik týdnů. Vědomá slepota vůči pravdě však přetrvá celá desetiletí. Andrea vyrůstá ve stínu nevypovídaného, vystuduje ošetřovatelství a později právo, vybuduje si úspěšnou kariéru a naučí se žít ve světě zmařených iluzí. Ale ve věku třiatřiceti let však spustí jeden nechtěný dotek v přeplněném metru lavinu vzpomínek, které léta držela pod zámkem. Jak krásný obrázek je silná a bolestivě upřímná memoárová výpověď o zradě, kterou rodina odmítla vidět, a o dlouhém a náročném procesu uzdravení. Kniha je vhodná pro fanoušky bestsellerů Jsem ráda, že máma zemřela (Jennette McCurdy) a Skleněný zámek (Jeannette Walls).

Sunday Times bestsellerIkon. Legenda. Rejtély.Senki sem teniszezett úgy, mint Björn Borg.A svéd klasszis hihetetlen atletikusságával, brutális ütőerejével és ikonikus stílusával tizenöt évesen robbant be a tenisz élvonalába, és néhány év alatt örökre megváltoztatta a sportágat. Tizenegy Grand Slam-trófeát nyert, köztük öt egymást követő wimbledoni címet, és minden idők egyik legnagyobb játékosaként vált legendává. Aztán mindössze huszonhat évesen váratlanul bejelentette visszavonulását - és eltűnt a tenisz világából.Az évtizedeken át hallgató sztár most először töri meg a csendet.Szívdobbanások című memoárjában kendőzetlen őszinteséggel mesél pályafutásának sorsfordító pillanatairól, a John McEnroe-val vívott legendás rivalizálásról és az 1980-as wimbledoni döntő kulisszatitkairól. Beszél gyerekkoráról, a világhírnévhez való viszonyáról, és a mélypontokról, amelyekről a nyilvánosság egészen eddig semmit nem tudott.Ez a könyv egyszerre bepillantás egy rejtélyes sportikon életébe, illetve felemelő történet küzdelemről, bukásról és újrakezdésről.,,...tudtam, hogy életem legnagyobb meccse vár rám, amiben a legmakacsabb ellenfelemmel, vagyis saját magammal és a drogokkal kell megküzdenem. Az ikrek jegyében születtem, és mindig is éreztem, hogy két személyiség lakozik bennem, körülbelül úgy, mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Egy kisördög ül a vállamon, és makacsul próbál magával rántani a mélybe.",,Egészen rendkívüli tisztelettel tekintek Borgra. Felfoghatatlanul nagy játékos volt, és óriási, amit a teniszért tett. Minden perc, amit az ember vele tölthet, valódi kiváltság."Roger Federer,,Amikor egymás ellen játszottunk, nyilvánvalóvá vált, hogy abban van valami különleges... Jobbá tettük egymás játékát. Ő az enyémet biztosan."John McEnroe,,...Borg felfedi, hogy a pályán mutatott jéghideg külső mögött volt egy másik énje is, aki hangulatokban és tettekben rendkívül szélsőséges kilengésekre volt hajlamos - különösen a pályán kívüli életben."tennisnow.com,,Egyetlen modern teniszkarrier sem volt ilyen rövid, és mégis ilyen ragyogó."atptour.com,,Volt benne valami megmagyarázhatatlan. Nem tudom, mi, és miért, de így van. Bizonyos emberek, anélkül, hogy bármit is tennének érte, elképesztő kisugárzással rendelkeznek."John McEnroe,,Björn teljesen más kategória. Mindent bevetettem ellene, de egy pillanatra sem mosolyodott el, és ez csak ráerősített a varázsára, amikor ellenem vagy Mac ellen játszott. Mi teljesen megőrültünk a pályán, ő pedig csak hátradőlt, mintha egy laza vasárnapi sétán lenne."Jimmy ConnorsFordította: Herczegh Gabriella

Bretagne az új Toszkána – csak több vajjal és almaborral.Harminc évvel ezelőtt Mark Greenside beleszeretett Bretagne-ba. Aztán – minden józan ész ellenére – kölcsönkért pénzből vett egy százéves parasztházat egy ötszáz lelkes faluban, úgy, hogy egy szót sem tudott franciául, semmit nem értett a házakhoz, és halvány fogalma sem volt arról, hogyan boldoguljon egy teljesen idegen környezetben.Azóta eltelt három évtized. Mark még mindig rendszeresen félreérti a franciákat, a franciák pedig még mindig türelmesen próbálják megérteni őt. Szomszédai vigyáznak rá: lefordítják a hivatalos leveleit, kijavítják a beszédét, és időről időre megmentik a kisebb-nagyobb katasztrófáktól.A Segítség, francia lettem! szellemes, melegszívű és ismerősen emberi történet mindazoknak, akik érezték már magukat elveszettnek vagy reménytelenül kívülállónak – egészen addig a pillanatig, amíg meg nem találták a helyüket.

Petr Kos debutuje knihou, na kterou sbíral materiál dlouhých patnáct let. Ale jak říká, všechno má svůj správný čas. Napřed bylo nutné kus dobrodružného života prožít, aby o něm mohl začít psát. A nejspíš i proto jeho kniha působí jako zjevení. Zčásti vznikla na palubě Anny z Tromso. Tu vlastníma rukama zachránil před osudem jiných starých lodí, které už se na moře nikdy nedostanou. Ale dno téhle knihy je ještě o hodně hlubší. Zápisky zachycující záchranu Anny a cestopisné črty o plavbách podél norského pobřeží se prolínají se vzpomínkami na dobu, kterou autor strávil mezi rybáři na Aljašce. Na hladinu se vynořují dávné příběhy o moři, o lodích, o chlapské vůli - žít dál svůj život, i když třeba zrovna za moc nestojí, když je zrovna nejtěžší nebo začíná v padesátých letech v komunistickém Československu. Jsou to příběhy, které se vypráví jen zřídka, a jen těm, kdo si to zaslouží. Tahle kniha je cítit dehtem, potem, solí a rybinou, ale především dnes už vzácnou opravdovostí. "Jsou lidé, kteří o dobrodružství sní - a pak jsou čistokrevní dobrodruzi. Petr Kos patří mezi ty, kteří se nebojí zvednout kotvy a pustit se do neznáma."

Emberölésért nem, de később ártatlanul halálra ítélték az Akasztottak balladája költőjét, François Villont. Önhibáján kívül vált gyilkossá, menlevelet kapott a királytól, így elkerülte a kötelet. Másodszor is felmentették, de ekkor száműzték Párizsból. Hihető-e, amit Villon állít, hogy szerelmi csalódása miatt menekült el Párizsból, vagy azért tűnt el, mert társaival kirabolta a navarrai kollégiumot és nem várta meg a leleplezést? Miért vettette börtönbe Orléans püspöke? A költő elcsábította unokahúgát, vagy ellopott a templomból egy ereklyét? Tagja volt-e a Kagylósok elnevezésű bűnbandának, ahogyan azt több életrajzírója állítja? Kevéssel azután halt meg, hogy 1463. január 5-én kitiltották Párizsból, avagy higgyük el François Rabelais-nak, hogy Villon öreg napjait Saint-Maixent-­ben töltötte, ahol színjátékokat rendezett? Barátai közül, akik vele együtt kocsmák, bordélyházak törzsvendégei voltak, nem egy akasztófán végezte, és olyan is akadt, akit hamis pénz gyártása miatt a középkori törvények alapján elevenen megfőztek. Villon kortársai pontosan tudták, kik azok az örökösök, akiknek nem létező vagyonából hagyatékozott verseiben, ám nem árt, ha a mai olvasó számára ezek kilétét felfedjük. Csakúgy, mint azokat a hatásokat, amelyek a Rózsa­regény és Rutebeuf vagy Eustache Deschamps révén érték. Azok, akik Faludy György Villon-átköltéseiből ismerték és szerették meg François Villont, bizonyára meglepődve olvassák, hogy – ahogyan maga Faludy mondja – a Nagy Testamentumból mindössze két sor Villoné, a többit a fordító saját költeményeinek tekinti. De nem ez a legfőbb baj az átköltésekkel, hanem az, hogy Faludy meghamisítja az eredeti versek tartalmát és formáját, így torz képet ad Villon életéről és költészetéről. A kötet tanulmányai a fenti kérdések és problémák körüljárásával próbálják közelebb hozni az olvasóhoz a már életében legendává vált Villont.

Kniha Smutný tiger je založená na skutočných udalostiach. Neige Sinno mala sedem rokov, keď ju jej nevlastný otec začal sexuálne zneužívať. V devätnástich sa rozhodla prelomiť mlčanie, ktoré je v súvislosti so sexuálnym násilím prítomné vo všetkých kultúrach. To viedlo k verejnému súdu a uväzneniu jej nevlastného otca a autorka začala nový život v Mexiku. Prostredníctvom fragmentárne vystavaného rozprávania Sinno skúma rôzne podoby pamäti – vlastnej, matkinej aj pamäti svojho násilného nevlastného otca – a tiež samotného zneužívania v celej jeho obludnosti aj banalite. Jej výpoveď je pretkaná úryvkami literárnych diel autorov ako Vladimir Nabokov, Virginia Woolf, Toni Morrison, Christine Angot či Virginie Despentes. Smutný tiger – názov je inšpirovaný básňou Williama Blaka Tiger – je literárnym skúmaním toho, ako hovoriť o nevysloviteľnom. V tejto výnimočnej knihe sa neustále opakuje jedna zásadná otázka: Ako ochrániť iných pred tým, čím si prešla samotná autorka? Uprostred temnoty zaznieva jasná odpoveď: Hovoriť a klásť otázky.

Bestseller bývalého francouzského prezidenta a jednoho z nejmocnějších mužů světa, jehož zatčení vzbudilo mezinárodní rozruch a přepsalo dějiny „Ve vězení není co vidět ani co dělat. Slyšet lze naopak mnoho, neboť ticho ve věznici La Santé neexistuje. Hluk je tam pohříchu neustálý. Ve vězení stejně jako na poušti sílí vnitřní život.“ Bývalý francouzský prezident Nicolas Sarkozy (2007-2012) byl na podzim roku 2025 odsouzen za zločinné spolčení k pěti letům vězení. Údajně totiž nepřímo oslovil osoby blízké libyjskému diktátorovi Muammaru Kaddáfímu a dohodl se s nimi na financování své prezidentské kampaně, což ale vždy důrazně popíral. Poprvé v historii Evropské unie se hlava členského státu ocitla za mřížemi. I přes odvolání ve vězení strávil tři týdny a během nich psal. Ve svých zápiscích popisuje detaily pobytu v pařížské věznici La Santé, kde byl kdysi vězněn i generál Alfred Dreyfus. Vrací se k procesu, který uvěznění předcházel, i k nedávným rozhovorům s prezidentem Emmanuelem Macronem, s Marine Le Penovou a s dalšími současnými politickými představiteli Francie. Zamýšlí se nad svou politickou kariérou, dnešním stavem francouzské politiky i justice, jež jej podle jeho názoru soudí nikoli „za to, co udělal, ale za to, kým je“. Vydání této knihy se ve Francii stalo událostí. Jen za první měsíc se prodalo na 200 000 výtisků.

Jean-Paul Sartre a huszadik század második felére az elkötelezett entellektüel szimbólumává vált. A tanulmánykötet első része az író-filozófus vargabetűkkel tűzdelt életútját mutatja be. Politikusként Sartre nem egyszer rosszul kötelezte el magát. Az 1950-ben kirobbant koreai háború után a Francia Kommunista Párt „útitársa” lett, a Szovjetunió feltétel nélküli dicsérője. 1956-ban ismét pálfordulás következett be Sartre politikai állásfoglalásaiban. Ezúttal nem tévedett, és egy igaz ügy mellé állt. Elítélte az 1956-os magyar forradalom vérbe fojtását, majd szakított a kommunistákkal. A könyv második részében máig legolvasottabb regénye, Az undor kerül górcső alá. A mű élményanyagát az író gimnáziumi tanárként gyűjtötte össze Le Havre-ban, ahol rendhagyó óráival megbotránkoztatta kollégáit és a szülőket. A regény tüzetes elemzése során az is kiderül, hogy az elhíresült gesztenyefa valójában juharfa volt, és az író két, valóban létező szereplőjét is összekeverte. A Sartre és a többiek című fejezet a címadó tanulmánnyal kezdődik, amelyben legtöbbet idézett és leginkább félreértett mondatát – A pokol a többiek – maga Sartre magyarázta meg. Ebben a részben olvashatunk az író és Charles de Gaulle kibékíthetetlen ellentétéről, idézve a tábornok elhíresült mondatát: „Voltaire-t nem börtönözzük be.” Sartre Marcel Proustot sem szerette, ugyanakkor művét felhasználta saját filozófiájának alátámasztása érdekében, még annak árán is, hogy meghamisította a prousti szándékot. A kötet utolsó része a legkevésbé ismert Sartre-ról szól. Arról, hogy a filozófus-író a festészethez is értett, sőt beható tanulmányokat írt olasz mesterekről. Arról is kevesen tudnak, hogy filmrendező akart lenni. A könyv utolsó tanulmányából megtudjuk, hogy Sartre nemcsak szerette a zenét, de maga is zongorázott, és hogy egyik legkedvesebb zeneszerzője Bartók Béla volt.

Šokující paměti ultramaratonkyně o boji se závislostí a hledání cesty ven Paměti britské ultramaratonkyně Allie Bailey jsou brutálně upřímnou a často šokující zprávou o alkoholismu, depresi a těžkých nervových zhrouceních, které ji málem připravily o život. Bailey s odzbrojující zranitelností, srdceryvnou upřímností a černým humorem vypráví o tom, jak ji běhání nezachránilo – v době, kdy její problémy dosáhly vrcholu, běhala už řadu let a zvládala vyhrávat stomílové závody a překonávat světové rekordy. Někde mezi nejtemnějšími výstřelky hudebního průmyslu a prostou krásou ultramaratonské komunity našla Allie prostor, ve kterém dokázala naslouchat, učit se a uvádět v praxi techniky, jež jí zachránily život a změnily ho k lepšímu. Žádná zeď neexistuje je příběh o tom, jak vám to, co milujete, může pomoct dosáhnout zdánlivě nemožného. Běhání vás nezachrání, ale může vám dopřát čas, abyste se zachránili vy sami.

Mi vezet el oda egy papot, aki élethosszig tartó szolgálatra esküdött fel, hogy belássa, egyszerűen nincs tovább?2023 elején Hodász András, az ország egyik legismertebb katolikus papja, a Papifrankó Youtube-csatorna ismert arca több nyilvános konfliktus után végleg kilépett az egyház szolgálatából. Közel tíz év után fejezte be pályáját, a döntést saját maga hozta meg, de korántsem könnyen. A távozását hosszú ideig találgatások, félmondatok és spekulációk kísérték, egyértelmű indoklásra részéről azonban nem került sor.Ebben a könyvben Hodász András most őszintén beszél mindarról, ami eddig a nyilvánosság elől rejtve maradt: belső küzdelmeiről, az egyházi eljárásrend visszásságairól, a kimondatlan elvárásokról és a váratlan politikai nyomásról.Az Uram, te mindent tudsz kendőzetlen látlelet egyház és politika összefonódásáról, a hit intézményi és személyes határairól, valamint arról, hogyan lehet másokat támogatni és vigasztalni akkor, amikor az ember maga is a határaihoz érkezik. Hodász András első önéletrajzi könyvében tabuk nélkül osztja meg az olvasóval papi pályájának eddigi ismeretlen részleteit, önfeláldozó küzdelmét nála sokkal nagyobb erőkkel szemben, és hogy legnagyobb elkeseredettségében hogyan talált rá a reményre. A könyvről mondták:„Kellenek az ilyen nyers, személyes és bátor írások arról, milyen az, amikor az ember elkezd igazán szembenézni önmagával. Mert ezek emlékeztetnek rá, hogy csak így érdemes.” - Tapasztó Orsi

Az egyik nap még Bali, pálmafák és trópusi tengerpart. Másnap pedig a sürgősségi osztály. Horváth Éva élete egy pillanat alatt változott meg teljesen: baleset, műtétek, hónapok egy kórházi ágyon – és egy kérdés, ami mindent felülír: vajon megmarad a lába? Miközben az orvosok küzdöttek érte, ő egy másik harcot is vívott: hogyan maradjon erős, nő, és legfőképp anya, miközben az élete darabokra hullik. Egy fájdalmas, felemelő, néhol nyers, néhol pedig meglepően könnyed történet arról, hogy nem mindig alakul úgy minden, ahogyan szeretnénk. De ilyenkor lehetőséget kapunk, hogy újratervezzünk, és más irányba fordítsuk az életünket. Az egykori szépségversenygyőztes modell megrázó és őszinte naplója

Ki a legnagyobb magyar költő? Sokak számára egyértelműen József Attila, de hogy szinte mindenki az első három között említi, az egészen biztos. Bennünk élnek és visszhangoznak nagy versei, újra meg újra átérezzük tragikus sorsát, magányát és kívülállóságát, felidézzük filozófiáját. De ismerjük-e igazából, vagy csupán az irodalomórák emlékének fényében látjuk? Prieger Zsolt ,,szubjektív-szerelmes" válogatása nemcsak árnyalja, de jócskán ki is tágítja József Attiláról alkotott képünket. Felfedezhetjük benne a költő kísérletező kedvét, játékos oldalát - a sokat idézettek mellett expresszionista, avantgárd költeményeit, rögtönzéseit, reklámverseit is olvashatjuk -, de levél-, cikk- és naplórészleteiből apróbb rezdüléseit, életeseményeit, legmélyebb érzéseit és gondolatait is megismerhetjük. A személyes, mégis átfogó összeállítás nyomán 365 lépésben, napról napra kerülhetünk közelebb irodalmunk egyik legmeghatározóbb alakjához.  

Adolf Hitler poskytol počas svojej politickej kariéry zahraničnej tlači viac ako sto rozhovorov. Novinári z celého sveta ho považovali za fascinujúceho respondenta. Popredný nemecký novinár Lutz Hachmeister v tejto knihe vôbec prvýkrát v dejinách podáva ucelený prehľad interview s nemeckým diktátorom a zároveň si kladie otázku: Aké poučenie z nich plynie? Prvé dlhšie rozhovory s „bavorským Mussolinim“ vyšli ešte pred jeho pokusom o puč v roku 1923. Po následnom pobyte vo väzení v Landsbergu zmizol Hitler na istý čas z medzinárodného zorného poľa, po volebnom triumfe nacistickej strany NSDAP z roku 1930 sa však pre médiá opäť stal mimoriadne zaujímavým a vyhľadávaným. Čoskoro sa u Hitlera predháňali novinári z celého sveta. Stretnutia im sprostredkúval jeho mediálny poradca „Putzi“ Hanfstaengl. O interview s nacistickým vodcom stáli obzvlášť angloamerickí reportéri. Pre mnohých bol rozhovor s nemeckým diktátorom vrcholom ich kariéry a často nerozpoznali hrozbu, akú predstavovala jeho politika. Hachmeister (1959 – 2024) tieto rozhovory približuje a vyhodnocuje, a to z pohľadu Hitlerovej mediálnej stratégie i zákulisných vzťahov medzi predstaviteľmi propagandy a médií. Jeho publikácia čerpá z pôvodných prameňov a ponúka moderný pohľad na diktatúru a jej mediálny obraz. Dynamiku vzťahu médií k dnešným autokratom pritom sledoval až do svojej smrti.

Tüdős Klára (1895-1980) divattervező, néprajzkutató a Horthy-korszak izgalmas, a hagyományos keretekbe soha nem egészen illeszkedő alakja volt. A jómódú debreceni református családból érkező fiatal lány svájci és angliai tanulóévek után, kényszerű első házasságából kilépve Budapestre ment, hogy az Iparművészeti Főiskolán képezze magát. Hamarosan már az Operaház jelmezműhelyét vezette, balettszüzséket írt, filmet és színdarabot rendezett, majd Pántlika néven a magyar népviseletből merítő ruhakreációival divatszalont nyitott. Második házassága révén Zsindely Ferenc államtitkár, majd kereskedelmi miniszter oldalán az 1930-40-es években már a legfelső körökben forgott, miközben számos jó ügyet patronált a tehetséges parasztfiatalok Györffy Kollégiumától Zilahy Lajos ,,Szellemi Magyarország"mozgalmáig. A Református Nőszövetség elnökeként az ostrom alatt gyermekotthonokat szervezett; férjével együtt Istenhegyi úti villájukban üldözöttek tucatjait bújtatta. Zsidók, németellenes arisztokraták, illegális kommunisták rejtőztek ebben a ,,Noé bárkájában". Tüdős Klára később megkapta a Yad Vashem Világ Igaza kitüntetését. 1951-ben a házaspárt kitelepítették: 12 éven át egy balatonlellei nyaraló gondnokaiként éltek nagy szegénységben. Rongyok című memoárját Tüdős Klára húsz éven át, 1951 és 1971 között írta. Élete eseményeit sorra, mint a rongyosláda elfeledett kincseit, dédanyai báli ruhák sokszorosan átszabott maradványait veszi szemügyre. Mély istenhite fényében igen kritikusan vizsgálja korábbi döntéseit; emellett fordulatos, szórakoztató stílusban meséli végig gazdag élete történetét. A fényképekkel, dokumentumokkal, színes ruhatervekkel illusztrált könyvet Szekér Nóra történész tanulmánya, valamint bőséges jegyzetanyag és annotált névmutató kíséri.