Najnovšie - Svetová beletria strana 1 z 451

„Minden szó, minden mondat Kelly Rimmer tehetségéről árulkodik: gyönyörűen és részletgazdagon meséli el ezt az érzelmes, megrázó történetet, mely az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót…" – Julia KellyA válása után Fiona új életet akar kezdeni: visszatér gyerekkori otthonába, ahol szeretett nagybátyja, Tad, a híres író élt és alkotott. A hatalmas udvarházban – amelyről az a hír járja a városban, hogy kísértetek lakják – semmi sem változott az évtizedek során. Ezért Fiona úgy dönt, felújíttatja a nagyon rossz állapotban lévő épületet.Rendrakás közben egy titokzatos könyvre bukkan a házi könyvtár egy rejtett zugában. A regény felkelti a figyelmét, és az első pár oldal után teljesen magába szippantja. A megrendítő családi sagában a szerelemé, a veszteségé, az árulásé a főszerep, ráadásul Fiona legnagyobb megdöbbenésére a saját múltjára ismer a lapokon kibontakozó történetben. De ahogy a fikció és a valóság közötti határok elmosódnak, Fionában felmerül a kérdés: vajon az igazi titok az ősi udvarház falai között rejlik, vagy egy olyan könyv lapjain, amely mintha szándékosan választotta volna őt olvasójául?„- Azt hiszed, ismered ezt a házat – vág a szavamba. Remeg az orrcimpája. – Nagyon biztos voltál benne, hogy már mindent tudsz, amit tudni lehet róla. Nos, most itt leszel egyes-egyedül, és akkor talán végre megérted.Sarkon fordul, hogy távozzon. Csupa libabőr vagyok, ahogy a hideg végigfut a hátamon. Utánamegyek.– Mit értek meg, anyu? – kérdezem.Megfordul, rám néz, és nagyot sóhajt. Űzött a tekintete.– A múlt visszaköszön, Fiona. Őszintén remélem, hogy tudod, mit csinálsz."

Ellenállhatatlanul szellemes történet felnőtté válásról, anyaságról és a nők közötti barátságról.Pen egész életében úgy érezte, elvált szülei titkolnak előle valamit. Amikor az óceánon átrepülve megérkezik Skóciába, hogy elkezdje az egyetemet, valami azt súgja neki, itt az összes kérdésére választ talál. Amikor apja egy régi barátja, az immár Lord Lennox néven ismert híres író meghívja, hogy töltsön el egy hétvégét ősi birtokán a melegszívű, lenyűgöző családjával, Pen egyre közelebb kerül a rejtély megoldásához. Ráadásul életében először szerelmes lesz...A közönséges polip életének szakaszai a felnőtté válás hepehupás ösvényén követi végig Pent, aki az út során arra is rájön, hogy a múlt titkainak megismerése vezetheti el a boldogsághoz."Tudom, hogy vannak kivételek - a terhes hím csikóhalak a maguk költőtáskájával, meg hasonlók -, de többnyire a nők hordozzák a jövőt. Ez akár halálos feladat is lehet. A természet bizonyos szegleteiben az utódok abból merítenek erőt, hogy élve falják fel az anyjukat. Emberi körökben rossz szemmel nézik az ilyen extrém viselkedést. Ritkán fordul elő, hogy a gyerekek megeszik az anyjukat a kisbuszban, mert megfeledkezett a sós kekszről. Gyakoribb, hogy az anya önmagát emészti fel.Amikor puha hasadra pillantok, nem szívesen gondolok arra, hogy egyszer majd nővé cseperedsz. Lefektetlek a fehér ágytakaróra, hogy megtörölgesselek a fürdetés után. Ujjam az állad alá csúsztatom, hogy mosolyra késztesselek. Bizalmat sugárzó tekintettel követsz, a szemed sötét, akár az Északi-tenger, mintha már előre megbocsátanád a sok csalódást, amit okozok majd neked.Sima vagy és rózsaszín, és úgy teszek, mintha egyek volnánk. De közben pontosan tudom, hogy nem igaz. Én újra egyedül vagyok a testemben, és te is egyedül vagy a magadéban."

Angéla harmincnégy évesen egy kórterem fehér csendjében szembesül azzal, hogy talán már nincs sok ideje. A tavasz odakint zsong, bent azonban kérdések marják: mit rontott el, mit kellett volna másképp, és hogyan engedhető el mindaz, ami befejezetlen? Amikor a test ereje fogy, egy különös belső utazás kezdődik – emlékek, döntések, kimondatlan fáj­dal­­­­­mak és feloldozások sodrában.Az Ébredés megrendítő, mégis felemelő történet szeretetről, veszteségről és a lélek továbbéléséről: arról, hogyan lehet a félelem ködéből a meg­értésig, a megbocsátásig és a békéig eljutni – akkor is, amikor már úgy tűnik, nincs visszaút.

Oban széljárta tengerpartján, egy régi gyermekotthon öreg tölgyfája alatt nő fel Tara Gray Force – a lány, aki megtanulja, hogy a veszteség nem pont, csak vessző az élet mondataiban. Tizennyolc évesen el kell engednie mindent, ami addig otthont jelentett: Mary nővér simogató kezét, a zsibongó lányokat, a kertész házának csendes biztonságát.Első saját lakása, munkája a könyvtárban, barátsága Helenával és a „kacatos fiú”, Tommy iránt ébredő szerelem lassan új életet rajzol köré. Ám az igazi kérdésre – honnan jön, kihez tartozik – csak akkor kaphat választ, ha szembe mer nézni a múlt titkaival, és megengedi magának a megbocsátást „Ott, ahol a szívünk maradt” egy érzékeny, szívhez szóló regény otthonról, választott családról és arról, hogy az álmok – még ha késve is – visszatalálnak oda, ahol először gyökeret vertek.

,,Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb a többinél." ,,Hajrá, Állatfarm, hajrá, állatok!" - zárja összeterelt hívei előtt mondott beszédét Napóleon, a Major Farm vezérsertése. Szükség is van a biztató szólamokra, hiszen a kis brit gazdaság lakói hiába űzték el kegyetlen gazdájukat, embertelen állatállamukat nemcsak kívülről fenyegetik, belül is sok az ellenség - az ellenforradalomra készülő John gazda és az áruló Hógolyó malac ügynökei már a tyúkólban is ott vannak. Személyi kultusz, megtorlás és háborús propaganda - semmilyen ár nem drága, ha az Állatfarm jövője a tét. Ismerős történet? A szovjet cenzoroknak bizonyára az volt, ugyanis nyomban betiltották George Orwell 1945-ben megjelent politikai szatíráját. Ez a sors várt a könyvre a világ összes többi diktatúrájában is, Magyarországon egészen 1989-ig csak szamizdatban volt hozzáférhető. És míg az '50-es években a CIA még lelkesen támogatta a kisregény rajzfilmes feldolgozását, napjaink Amerikájában időről időre felmerül az eltávolítása egyes iskolai könyvtárakból. Mert rezsimek jönnek és mennek, de az Állatfarm figyelmeztetése örök - az emberarcúság maszkja mögött gyakran mohó disznóvigyor rejtőzik. 

Útközben talált történetekCsepelyi Adrienn novelláskötetében az otthon néha egy gyerekkori emlék, egy étel közös felemlegetése, egy régi tárgy tapintása vagy egy jóindulatú szomszéd gesztusa. Máskor fájdalom vagy éppen tragikum. Mert a szülőföldet, bárhová sodorjon is bennünket az élet, az ember mindenüvé magával hurcolja.Ezek az útközben talált történetek mindannyiunk számára ismerős terekből és helyzetekből indulnak: lakásokból, falusi utcákból, udvarokból, piacokról, lépcsőházakból, vidéki és városi emlékezetből. Legnagyobb értékük pedig, hogy őszintén és kérlelhetetlenül szembesítenek bennünket az élet törvényszerűségeivel, miközben a mélyükön mindig ott csillog az emberség, a megértés és a szerző kifogyhatatlan együttérzése.A Heinrich Annamária illusztrációival díszített gyűjtemény Csepelyi Adrienn tízévnyi novellatermésének legjavából válogat."Szilvavirágillat száll, meg-megcsap az éles szélben. A falu végén dühödt kék az ég, az összes fényt a fehér szirmokra irányították, mintha csak azt akarná megmutatni a Jóisten, mire kell koncentrálnunk a viharban.A férfi hajnal óta ás, láttam akkor is, amikor boltba mentem tojásért. A kézfeje messziről vöröslik. A ház melletti keskeny sávban fagyközeli lehet még a levegő, hiába az aranysárga napsütés, visszafordultunk a télbe.Biccentünk, elhaladok.Nem ismerem. Mostanában költözhettek ide, amíg nem voltam idehaza. Ritkán jövök. Mire megjelenek, már ki is koptam a tájból, újra nyomot kell hagynom benne, hogy ne felejtsem el magam én se."Csepelyi Adrienn 1984-ben született, és az ország keleti csücskében, a szabolcs-szatmár-beregi Penyigén nőtt fel. Kulturális újságíró, publicista, műsorvezető. Junior Prima-díjas, Népszabadság-díjas, Hüpátia-médiadíjas, a Szegénységről Méltósággal Sajtódíj különdíjasa. Belemenés címmel 2018-ban jelent meg első regénye, 2024-ben CAMPUS 15 címmel riportkönyvet írt a debreceni Campus fesztiválról.Nagymamám magyaráz című műfajteremtő kötete - amely eredetileg családi nyelvjárásgyűjtésnek, emlékrögzítésnek indult, és amely végül kollektív emlékezetünk markáns lenyomata lett - 2025-ben jelent meg a 21. Század Kiadónál.

A többség észre sem veszi azt a három apró alakot, akik ott ülnek a mólón a világ egyik legismertebb festményén. Azt hiszik, a kép csupán a tengerről mesél. De Louisa, ez a zűrös fiatal lány, aki maga is művész, tudja, hogy nem így van. Teljesen lenyűgözi az alkotás, bár még csak képeslapról ismeri, és eltökéli, hogy kideríti a három titokzatos figura történetét.Huszonöt évvel korábban egy kikötővárosban egy csapat nehéz sorsú tinédzser rábukkan egy elhagyatott mólóra, amely a menedékükké válik, és szinte az egész nyarat ott töltik. Nevetnek, megosztják egymással a titkaikat, dugicigiznek, hűsölnek a vízben. A barátságuk ad nekik erőt, hogy reggelente fel tudjanak kelni, hogy merjenek álmodni és szeretni. Azután egyikük megfesti élete első képét. A festményt később vagyont érő mesterműként tartják számon.Egy sor igen különös esemény következtében a híres alkotás Louisa birtokába kerül, és a lány útnak indul, hogy megtudja, hogyan keletkezett, és eldöntse, mihez kezdjen vele. Ám minél többet tud meg a kép szereplőiről, annál nyugtalanabbul várja, mi derülhet még ki. Mert Louisa tapasztalatai szerint a boldog vég, ha van is, nem mindig olyan formát ölt, amilyenre számítunk.Fredrik Backman Az ember, akit Ovénak hívnak című művével vált ismertté. Most végre új regénnyel jelentkezik, amelynek a főszereplőit olyan erős barátság köti össze, ami évtizedekkel később is képes megváltoztatni egy számukra idegen ember életét. A barátaim című kötet – amely világszerte robbanásszerű sikert aratott – végleg bebizonyítja, hogy Backman már nem csupán „Svédország nemzeti írója”, hanem elfoglalta helyét a világ felejthetetlen mesemondói között. 

Diane-nek sosem voltak nagy álmai. Férjre, két gyermekre és olyan munkára vágyott, amit szeret. Mindez már több is volt, mint amit az élettől remélni mert.Ám amikor a férje elhagyja, tökéletes világa összeomlik, és bánatába merülve észre sem veszi, hogy az igazi tragédia nem az ő lelkében, hanem a lányáéban zajlik. Lou tizenhat éves, nehezen éli meg a kamaszkort, és az első szerelmi bánatának következményeként kicsúszik a talaj a lába alól. Amikor Diane rádöbben erre, mindenre kész, hogy a segítségére legyen, még arra is, hogy visszatérjen a múltjába, amely elől mindig is menekült. 

Scrisoare pentru suflet nu este doar o carte. Este acel mesaj pe care poate îl a?tep?i de mult, dar nu ai ?tiut cum să îl roste?ti nici măcar în gând. În paginile ei vei regăsi emo?ii pe care le-ai ascuns, întrebări pe care le-ai evitat ?i răspunsuri care te pot elibera. Cu o sinceritate dezarmantă ?i o sensibilitate profundă, autorul te invită să încetine?ti, să sim?i ?i să te întorci către tine însu?i. Fiecare rând devine o oglindă, fiecare reflec?ie – un pas spre vindecare. Aceasta este cartea care î?i aminte?te că nu e?ti singur, că fragilitatea este putere ?i că schimbarea începe din interior. Dacă sim?i că ai nevoie de claritate, lini?te sau doar de cineva care să te în?eleagă fără să te judece, atunci această carte este pentru tine. Deschide-o ?i las-o să vorbească direct sufletului tău. 

Golding a második világháborúban szerzett tapasztalatait felhasználva a tudata, a lelke, a zsigerei mélyén megbújó ősi, vad ösztönökre ráébredő és az atomháború árnyékában élő ember félelmeit jeleníti meg példázatában vagy mítoszregényében: egy hátborzongatóan izgalmas és kegyetlen történetben, melynek hősei tíz-tizenkét éves angol fiúk.A világban háború dúl, s a fiúk repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre kerülnek, távol a civilizációtól - amely talán éppen elpusztul -, s megpróbálnak értelmes rendet, társadalmat kialakítani. És őrzik a tüzet, mert ez az egyetlen útja a menekülésnek.Sokáig kellemes, szinte idilli játéknak tetszik az egész: a jól nevelt angol fiúk ragyogóan megbirkóznak a nehézségekkel, s követik Ralphot, a született vezetőt, aki tüzet gyújt, és expedíciót vezet a sziget felderítésére. Ám az idillben - eleinte szinte észrevétlenül - sokasodnak a bajok: a vezérszerepre pályázó Jack nem hajlandó engedelmeskedni Ralphnak, és a fiúk közül egyre többen állnak mellé, s imádják vele együtt a Legyek Urát.

Báthori Csaba Rilke-„fordítástrilógiájának” ez a harmadik – záró – kötete (az első kettő, a Csillagközi évek és a Tér és csillagok után) megint igazi csemegékkel szolgál az olvasóknak: gyönyörű búcsú-ívben kerekíti le Rilke költői életművét azzal az anyaggal, amelyben súlyos magányos versek, jelentős töredékek, az olvasói szemhatáron eddig meg nem jelent remekművek sorakoznak. Ebben a gyűjteményben különböző jellegű szövegek kaptak helyet. Akad itt néhány nagyszerű befejezett költemény a tízes évekből (Narcissus, Óda Bellmanhoz), de váratlanul meglepetést okozhat néhány gyönyörű prózavers is. A költő négy gyászverséből itt olvashatjuk a Requiem egy fiúcska halálára című siratót, és kötetünk tartalmazza a C. W. gróf hagyatékából című talányos Rilke-füzér teljes anyagát, amely eddig szinte ismeretlen volt a magyar olvasók előtt. Kötetünk amellett, hogy gondos merítésben kínálja a Rilke alaptémáihoz köthető töredékek, cím nélküli „félversek”, kiegészítő változatok tömör darabjait, közöl egy-egy – Rilke zárt formai kultúráját lazítgató – haikut vagy képverset, jelezve, hogy a költőt a húszas években már-már a formai játékok kísértetei is megkörnyékezték. Az Ezer láthatatlan újdonsága még, hogy a fordított versek alatt – ahol szükséges – közli a német kiadás magyarázó jegyzeteit, s ezzel segít eligazodni a nagy osztrák lírikus művészi labirintusában.Aki Rilkét olvas, nemegyszer vigasztalást keres. Mindenesetre a szépségen túl ma feltétlen szükségünk van arra, hogy a költészet nyelvén valaki komolyan beszéljen hozzánk. És Rilke bizonyára ezt teszi, – hiszen érezzük, hogy mindennap megerősít telő életünkben.

Három kisfiú: a két Kiss Kurányi gyerek és Bergernek, a feltalálónak a fia szótlanul, villogó szemekkel állt Gizike Schladt sírja előtt. A magas, fekete márvány sírkő közepén, vastag üveg alól egy kis, ovális fényképről Gizike Schladt mosolygott; arcát beárnyékolták és megóvták a naptól a magasra nőtt juharfák levelei. A sírkő tövében vízzel megtöltött befőttesüveg állt, tele fehér szegfűvel.Az idősebbik Kiss Kurányi gyerek lehajolt, kivette a vízből a szegfűket, a földre dobta őket, a befőttesüveget pedig a fekete márványból készült sírkőhöz csapta. Aztán mindhárman nekiestek a juharfáknak. Letépték a leveleket, letördelték az ágakat, teljesen lekopasztották a fákat a sírkő előtt; most már semmi sem védte meg a naptól Gizike Schladt arcát. Akkor hátráltak néhány lépést a gyerekek, zsebükből parittyát vettek elő, és rengeteg apró kavicsot. A parittyákkal megcélozták a vastag üveggel fedett ovális fényképet. Az apró kavicsok hangosan koppantak a márvány sírkövön, és nagyon sok eltalálta a fényképet befedő üveget.Mire a kavicsok elfogytak, Gizike Schladt már nem mosolygott. A vastag üveg annyira összerepedezett, hogy nem is látszott ki alóla a kis, ovális fénykép. 

Egy csapatnyi asszony, akiknek férjét megölték, lépdel egy fagyos februári hajnalon a gyilkosság színhelye felé. Hullik a hó. Senki sem szól. Olyanok, akár valami fekete kenetvivő asszonyok, akik nem az örömhírt viszik, hanem azért mennek, hogy lássák a vermet, melyben salakkal betemetve fekszik férjük vagy apjuk holtteste. A hó nem marad meg sokáig ebben a fekete körben. Elolvad. Körös-körül minden hófehér, de a kör fekete marad.A regény három asszony és egy gyermek történetét meséli el, akik átélik a totalitárius rezsim borzalmait, mely a szovjet megszállás révén rendezkedett be a szeptember 9-i fordulatot követően Bulgáriában.Ezek az események mindnyájunkat, akik ’89 előtt vagy után születtünk, mindnyájunkat, akiknek van valami közünk Bulgáriához, ugyanúgy sújtottak, akár a csernobili katasztrófa. És a károk mértéke még csak most kerül napvilágra, ezzel mind fájdalmasan tisztában vagyunk.De vajon valóban eltiportak-e az „Eltiportak”?Ez az a kérdés, amely egyszerre nyugtalanított és vigasztalt, miközben a három asszonyról és a gyermekről írtam.Miben fejeződik ki az eltiportatás, és miben a diadal?Végig Szent Pál jól ismert szavai visszhangoztak a fejemben: „…az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében…”Ki az erősebb az Úr szemében – az, aki szelíden, magában sír, vagy az, aki szégyentelenségben ül diadalt?

Véletlenül, egészen ártatlanul indult a dolog. Évekkel ezelőtt újvidéki lakásomba beállított egy nagydarab asztalosmester, hasznos és szakszerű munkát végzett az ajtók, ablakok és bútorok körül, a jól végzett munka után, amint az illik, leültünk sörözni és beszélgetni. Elmondott nekem egy történetet, írtam erről egy novellát, egészen jól sikerült, az asztalos a leírt szövegben igen életrevalónak bizonyult, és a valóságban is. Egyre gyakrabban járt el hozzánk, egyre többet mesélt magáról meglepő őszinteséggel.Szép szál, lapátkezű, önérzetes öregember volt, megérett az újabb novellára, sőt novellákra, történeteink összefonódtak, és már akkor kötetben kezdtem gondolkozni. Három novellát Újvidéken írtam meg róla, a többinek a témáját áthoztam Budapestre, itt írtam tovább a békebeli történeteket, amelyekben időnként előkerülnek ugyan balták, kések vagy pisztolyok, vér is folyik olykor, de hát ez előfordul békés mindennapjainkban is.

Această carte de poezii nu se cite?te, se simte. Fiecare vers este o rană deschisă sau o mângâiere nea?teptată, o confesiune care nu cere permisiune, ci pătrunde direct în suflet. Între iubire ?i pierdere, între dor ?i regăsire, autoarea construie?te un univers în care emo?iile nu sunt ascunse, ci trăite până la capăt. Versurile sunt crude, sincere ?i profund umane, ca un dialog interior pe care poate nu ai avut curajul să îl por?i. Aceasta nu este o lectură u?oară, ci una necesară – pentru cei care au sim?it prea mult, au tăcut prea mult sau au iubit fără măsură. Dacă î?i dore?ti o carte care să te zguduie, să te lini?tească ?i să te aducă mai aproape de tine, atunci aceste poezii sunt pentru tine.

Sally Harrison negyvenkét éve építi könyvtárát.Minden egyes évben egy szem gyermeke, Ella születésnapján újabb kötetet helyez fel a polcra. A címlapon egy dedikációval, amelyben saját élete legnagyobb alkotásának – lányának – ajánlja az új szerzeményt.Csakhogy Ella huszonkét évvel korábban egy heves szóváltást követően elviharzott otthonról, és meg sem állt Ausztráliáig. És habár Sally még mindig kötelességtudón feltesz egy újabb könyvet a polcra minden július 11-én, amint éjfélt üt az óra, a reménye, hogy lánya valaha is forgatni fogja majd e köteteket, kezd elhalványulni.Aztán egy tragédia következményeként Ella visszatérni kényszerül a házba, amelyet egykor otthonaként ismert. És ráébred, hogy amikor egy fejezet véget ér, egy másik hamarosan kezdetét veszi…Ehhez mindössze tovább kell lapoznunk.Indulj utazásra a nemzetközi bestsellerszerzővel, Kate Storey-val e szívmelengető regény lapjain keresztül, ahol lapszéli jegyzetként ott rejlik a remény, a barátság és a második esély! „Emberséggel és mély érzelmekkel átszőtt, megindító és lebilincselő regény. A szeretet mindenféle fajtája itatja át a lapokat, melyeken a szerző gyönyörűen tárja fel az emberi kapcsolatok iránti igényünket, mindezt pedig a könyvek és az irodalom motívumával festi alá. Ez a történet szilánkokra töri a szívedet, hogy aztán darabjaiból újra összerakja.” – Linda’s Book Bag„Remek történet, jól felépített karakterekkel. Ötletes és szokatlan.” – Beyond the Airing Cupboard„Ez a történet tényleg egy könyvekhez és könyvtárakhoz szóló szerelmes levél.” – Portobello Book Blog

A Valiát család Teherán dúsgazdag, befolyásos dinasztiája, de a sah 1979-es bukása őket is magával rántja, menekülniük kell Iránból. Csillogásból és pletykából szőtt egykori birodalmuk kísértethistóriává zsugorodik az amerikai száműzetésben.A szellemek azonban életre kelnek, és a Valiátok nőtagjainak kell megküzdeniük velük. Az Iránban maradt Elizabeth matriarcha súlyos titkot őriz, amellyel romba döntheti azt a keveset is, ami a család jó híréből megmaradt. Fiatalabb lánya, Sirin Houstonban öli alkoholba és kokainba a frusztrációját, és szókimondása végzetes következményekkel jár, míg az idősebb, a Los Angelesben élő Szíma belebetegszik a sok elfojtásba. Unokája, Bita Manhattanben igyekszik minél távolabb kerülni a család nyújtotta kétes biztonságtól. Miközben az Amerikában élő rokonok dúskálnak a javakban és a lehetőségekben, Szíma lánya, Niaz, akit kisgyerekként egy félreértés miatt Teheránban hagytak Elizabethnél, az Iráni Iszlám Köztársaságban próbál túlélni, ahol a lázadás minden formája életveszélyes.Egy aspeni bulis karácsonyi éjszakával és az azt követő törvényszéki eljárással veszi kezdetét a Perzsák kaleidoszkópszerű, színes, hol vidám, hol mélyen megrázó története, amely brutális őszinteséggel tárja fel a generációs traumák súlyát és az idegen földön való megkapaszkodás kulturális korlátait.

„A könyvet személyes okok miatt regény formájában írtam. Mégis, akinek füle van, hallani fogja, hogy minden szó az igazságot adja vissza.” – Elisabeth HaichEz a számos nyelvre lefordított és világszerte több utánnyomást megélt nagy sikerű regény kapcsolatot teremt a nemzetközileg elismert tanító, Elisabeth Haich huszadik századi európai élete és reinkarnációs emlékei között. A modern kori keretbe ágyazott ősi események azokat az élettapasztalatokat írják le, amelyek a főhőst a spirituális útra vezették.A misztikus önéletrajzi regény keretbe foglalja az óegyiptomi nagy beavatást, és válogatást ad Ptanhotep főpap tanításaiból, amelyek az univerzum, az emberi lélek és a sors okkult törvényeibe engednek bepillantást. A történet fiatal hősnője számtalan lélegzetelállító lelki kalandon át ismeri fel belső vezetőjét, reinkarnációs élményében azonosítja őt háromezer évvel korábbi tanítójával, a tisztánlátó főpappal, akitől annak idején mint a fáraó elszánt, de éretlen lányaként megkapta a beavatást. A misztika egész területét átfogó, és a karma, valamint a reinkarnáció törvényeit érzékletesen megjelenítő gondolatok, élmények és tapasztalatok egész tárháza nyílik meg előttünk.Eközben a huszadik századi Európában is nyomon követhetjük az eseményeket, amelyek a gyermekkortól a felnőtté válásig, a háborún és meghatározó találkozásokon keresztül megmutatják, milyen hatalmas erővel bír, ha valaki befelé fordítja tudatának keresőfényét, és minden életeseményt tudatossága növelésére használ föl.Elisabeth Haich olyan rejtett igazságokat oszt meg olvasóival, amelyek lehetővé teszik, hogy a megértés olyan fokára jussunk el, amely a megvilágosodáshoz szükséges. A Beavatás időtlen klasszikus, amelynek modern nyelvezete spirituális keresők nemzedékeinek jelentett eddig is inspirációt világszerte. Akár úgy olvassuk, mint egy misztikus igazságokat feltáró önéletrajzi regényt, akár úgy, mint Elisabeth Haich megvilágosodáshoz vezető kivételes útjának leírását, mély hatással lesz ránk. A Beavatás olvasása egyet jelent magával a beavatással. 

Az olasz származású, francia Renée ismert egyetemi tanár. Élete egyhangú és boldogtalan, és bár a könyvei sikeresek, évek óta magányos, csak az ókori költők társaságára számíthat. Ám egy napon kap egy e-mailt, amely mindent megváltoztat: értesítik, hogy Gene Petrov - aki Renée nagy szerelme volt, amikor a Harvardon tanult -, a zseniális matematikus, szenvedélyes könyvmoly, váratlanul elhunyt. Renée Cambridge-be utazik a temetésre, és ellátogat abba a házba, ahol egykor a szeretett férfival élt, a sokezer könyv között, amely mindig utat mutatott neki, amikor döntés előtt állt. A ház látszólag ugyanolyan, mint volt, Renée mégis egy nagy változással szembesül: feltűnik Alienor, Gene lánya, akiről Renée mostanáig nem is hallott. Alienornak feltett szándéka, hogy mindent eladjon, ami az apjához kötődik, legfőképpen a könyveket. Gene megszámlálhatatlan exe barátságot és szövetséget kötnek Renée-vel, és kalandos tervet eszelnek ki a gigantikus könyvgyűjtemény megmentésére. Ro Corradin a Szicíliai étterem című regénye után egy vidám történettel tér vissza, amely női szolidaritásról, családokról, kiskutyákról mesél, amik látszólag nem felelnek, pedig valójában nagyon is beszédesek, és arról, hogyan tudják megváltoztatni a könyvek a sorsunkat.