Najnovšie - Svetová beletria strana 1 z 66

Tulajdonképpen két közérzet krónikáját adja könyvében Mé¬szöly Miklós. Az egyik a rekor¬der Őze Bálinté, a másik pedig Hildié, Őze és saját, mozaik¬kockákból összeálló élettörténe¬tének mesélőjéé, aki a szerető kissé kényes szerepében kísérte végig Bálint életének egyik felét, míg a másikról is tudomá¬sa volt. Mindkettőjüket a bizonytalanság, a magány kínozta és hozta egymáshoz közel, es¬ténként pedig rövid időre eltá¬volította őket. Azt hisszük, Hil¬di Bálint emlékét kutatva írja meg a könyvet, pedig tulajdon¬képpen az orvul rátört magánytól menekül kétségbeesetten. Mert elvesztette, amiről azt hit¬te, hogy végre birtokolja ? a szerelmet, a boldogságot, a nyu¬galmat. Hilda vallomásait Mészöly hi¬deg tárgyiassággal mondatja el. Kettős célt kíván ezzel elérni, a lelki-térkép realizmusát, a köz¬érzet krónikája elemzésének valós voltát, s ugyanakkor a Bálintra és Hildára nehezedő ma¬gány, közöny, hidegség illuszt¬rálását." - Gerold László „Az atléta halála nem sportregény - írta művéről a szerző. - Egy mai regényhős, aki sportoló, s egy mai történet, amelyik javarészt sportkörnyezetben játszódik, már-már olyan keret, ami érdemén felül alkalmas rá, hogy túlmutasson önmagán. S még arra sincs szükség, hogy az író törekedjék szimbolikus vagy allegorikus áthallásra.

A nagy múltú antológia idén is az elmúlt év folyóiratterméséből válogatja ki a legfontosabb novellákat.

Arménska spisovateľka a blogerka Narine Abgarian sa na stránkach knihy vracia do svojho rodného mesta Berd, ktoré bolo kedysi zrovnané so zemou. Z tohto mesta je aj sága o živote štyroch generácií arménskej rodiny. Príbehy ľudí, ktorí prežili veľa ťažkých skúšok, no v srdciach si zachovali ľudskosť a lásku jeden k druhému. Celý život i po smrti sú tak s nami ... Je to aj príbeh vojnového konfliktu arménskeho a azerbajdžanského národa. Kniha o živote – život je tam, kde nás čakajú, kde nás majú radi, a o láske – láska je to, pre čo je hodno žiť.

Egy fájdalmas szakítás után Momoko kissé kapatosan tér be egy aprócska kávézóba, ahol megosztja szívszorító történetét az üzletvezetővel és az éppen ott tartózkodó vendéggel. Miközben mesél, hirtelen ötlettől vezérelve a konyhába megy, és megfőzi exe kedvenc ételét, a vajas-currys csirkét, amelyet közösen fogyasztanak el. Tokió eldugott kis kávézójában különös hagyomány születik: minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, szeretett személytől egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével. Könnyek és illatok keverednek. A fájdalom enyhül, a szív megkönnyebbül, és egy tál ételben végleg nyugalomra lel. 

Az Alapdarab sorozat olyan könyveket ajánl az olvasóknak, amelyek már kiállták az idő próbáját: a rég- és a közelmúlt klasszikusait, a magyar és a világirodalom már bizonyított olvasmányait, amelyek a mindenkori jelenhez szólnak. Ezek a könyvek minden polcon megállják a helyüket. A sorozat színes évgyűrűi egyszerre jelenítik meg az időtállóságot és az elevenséget, éppen úgy, ahogy a válogatott könyvek. Ljudmila Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában, és miután a kisregényt több mint húsz nyelvre lefordították, a legnevesebb kortárs orosz íróvá szerte a világon. A Szonyecska egy női sors szívbe markoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert a címszereplő élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik; és orosz, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislánykorától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik: Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát, és még élete párját is regénybe illő módon találja meg.  

Röhrig Géza semmike-dalai szíven ütnek, széttrancsíroznak, létező és nem-létező, valóságos és még annál is súlyosabb helyekre hordják el pillanatainkat. Minden pillanat egy világ. Egy dzsuva, egy mélyzöld monokli, egy megsemmisítőtábor nyomának "téglalap-tócsája". Nem múlik az idő, még akkor sem, ha a dalok sorából egy élet rajzolódik ki. Mint az angyalvakond-versekben az aszfaltba ragadt, eldobott rágókból a Göncöl-szekér: semmike élete.Néhány dal ebben a kötetben arról szól, hogy semmike találkozik az anyjával, egy életnyi idő alatt csak háromszor-négyszer, de ez semmi ahhoz képest, ahogy az a kétségtelenül elesett, kisebesedett, brutális anya megtagadja fiát, és otthagyja állami törődésre a leszerelt idegenlégiós zsül bácsi kezeiben. semmike se marad adós, anyák napi köszöntője sűrű kínkívánság, és persze az anya se rest, fájdalmas átkokat szór reá, süt belőlük a tapasztalat.Ha a csillagok közé vonalat, a versek közé életet képzelünk, az valami titkos jóság sugárzása miatt lehetséges, amelyben a niagara autómosó és a fagyottan kettétört vízesés ugyanannak a jelenségnek a színe és visszája.Selyem Zsuzsahiába tettélakármi borzalmatIsten még így isátlátszik terajtadRöhrig Géza 1967-ben született.

Damien Lazard, az ismeretlenségből feltörő sakkozó egyre közelebb kerül a világbajnoki címmeccshez. Maga sem érti, minek köszönheti váratlanul jött eredményeit, ahogyan abban sem biztos, vágyik-e egyáltalán a sikerre. Miközben egyik verseny követi a másikat, egy belső utazáson is részt vesz, amely során a franciaországi gyerekkor képei éppúgy megelevenednek, mint Hannibál és Napóleon hadjáratai. Damien egy rejtélyes applikációnak is dolgozik, de mintha nemcsak a kliensei, hanem mindenki más is akarna tőle valamit - kivéve egyvalakit, aki a legfontosabb számára.

Hol rejtőzhetnek a családi szőttes csomói, amelyek megakasztják sorsunkat? Vajon kibogozhatjuk őket, és megtalálhatjuk saját utunkat? A regény elbeszélője, aki egy válás után próbálja összerakni élete darabjait, dédnagymamája visszaemlékezésére bukkan a padláson, a sok régi kacat között. Míg követi a nagymama életének fonalát, titkos szerelmek, menekülési kísérletek történetére derül fény, amelyek hátteréül a negyvenes évek, Budapest ostroma és a háborút követő évek szolgálnak. A regény, amely több női generáción átívelő mintázatot mutat be, egyúttal a továbblépés története is.  

Román, ktorý si vychutnáte ako pohár dobrého sicílskeho vína. Mladá Sicílčanka Serafina Forteová sa na začiatku dvadsiateho storočia nedobrovoľne stane manželkou a matkou, hoci vždy chcela od života viac. Postupne si vybuduje povesť liečiteľky, ibaže ospalá dedina na talianskom ostrove neprihliada na emancipovanú ženu vľúdne. O dve generácie neskôr Sare Marsalovej zlyhá manželstvo a začína o sebe vážne pochybovať. A aby toho nebolo málo, v rovnakom čase zomiera aj jej milovaná prateta Rosie. Tá jej zanechá letenku na Sicíliu, aby predala kus pôdy, ktorý patril ich rodine. Sara však ani netuší, že sa zamotá do spleti intríg, mafie a takmer sto rokov starej záhady okolo úmrtia svojej prastarej mamy Serafiny. Čím hlbšie Sara pátra, tým viac sa sama vystavuje nebezpečenstvu, až napokon hrozí, že skončí rovnako tragicky ako jej predkyňa.

A tizenegy éves Lotti nem csupán édesapja távollétét és a második világháború hétköznapi következményeit szenvedi el, de testi fogyatékosságát is stigmaként viseli. A Mindig, ha jön az este az ő felnövésének, eszmélésének története, miközben igazi magyar sorsregény. Arról gondolkodtat el, milyen eséllyel élhető túl ép elmével egy háború, még úgy is, hogy a fegyverek másutt dörögnek, hogyan maradhat együtt a család, ha a családfő a fronton teljesít szolgálatot, s nem utolsósorban arról, miképpen értelmezhető a hazaszeretet fogalma két világrend szorításában, amikor már tényleg csak a legszűkebb környezetünkben bízhatunk.

Egy füredi domboldalon álló kúriában neveli félárva kislányát, Ilkát Györöky Kálmán, a különc földbirtokos. Ilka, akire az édesapja életvitele miatt a helybéliek kissé ferde szemmel néznek, ennek ellenére őszinte barátságot köt a dúsgazdag Szentgyörgyi-Horváthék egyetlen lányával, Krisztinával. A két fiatal lánynak, akik a reformkor mozgalmas, pezsgő légkörében nőnek fel, egy varázslatos füredi nyáron dől el a sorsa. Vajon megtalálhatják-e a boldogságot választottjuk oldalán? Fábián Janka könyve azonban nemcsak két szerelmes fiatal lány, hanem a Balaton és Balatonfüred-fürdő regénye is. A tó dicsérete, a végtelennek tűnő víztüköré, a kéklő pirkadatoké és aranyló alkonyoké. Az olvasó találkozhat a XIX. század első évtizedeinek hírességeivel, a Füreden megforduló illusztris vendégekkel is: József nádorral és a családjával, Deák Ferenccel, Vörösmarty Mihállyal, Kisfaludy Sándorral, Wesselényi Miklóssal és másokkal is. A reformkor, amit Füred aranykorának mondanak, azonban nem volt egy szakadatlan diadalmenet: természeti katasztrófák, járvány és tűzvészek is sújtották a települést, amelyekből azonban minden alkalommal újjászületett, még szebben és elegánsabban, akár egy főnixmadár. A regény arra is választ keres, vajon valójában mikor is lehetett az a bizonyos legendás első Anna-bál...  

Valami bűzlik az agyködös Albionban, Cecil és Otto úrfi nemesi kúriájában...Talán a könyvtárszobából jön a szag, ahol egy vitrin halott hírességek ujjait rejti? Netán a gyerekszobából, ahol egyre csak gyűlnek a felboncolt szexbabák? És ezek még csak nem is a legfurcsább dolgok ebben a bizarr családi fészekben. Gyanúsan sűrűn cserélődik például az udvartartás: ez nem a Csengetett, Mylord?, itt bármikor lángra lobbanhat a lakáj, kieshet az ablakon a nevelőnő, vagy agyoncsaphatja a csillár a komornyikot. Időről időre beugranak látogatóba az ifjú fivérek levelezőpajtásai is a közeli elmegyógyintézetből. Apu viszont csak nem akar felbukkanni - nyoma veszett, miután anyuval sétálni ment a "kísérteterdőbe". Márpedig a családi vállalkozást valakinek folytatnia kell, így hát Cecil előtt megnyílik a lehetőség, hogy új szintre emelje cselédirtó üzelmeit és perverz játékait...Őrült ötletek és sokkoló jelenetek, gyilkos szatíra és sötét humor - vérbeli Palahniuk-sztorit kapunk tehát, amely egyszersmind olyan, mintha a Gépnarancs találkozna az Amerikai psychóval (és "kedvüket töltenék" egymáson). A Nem tart örökké kegyetlen és kegyetlenül szórakoztató emlékeztető arra, hogy végső soron mind csak gyámoltalan bébikenguruk vagyunk ebben az életnek nevezett szadista természetfilmben."Nem számít, ki mit csinál. A ragadozóknak ragadozniuk kell. A prédákat meg kell prédálni. Az ember nem kívánhat többet, mint hogy olyasvalaki prédálja meg, aki rendesen végzi a dolgát."CHUCK PALAHNIUK (1962) amerikai író, a modern angolszász próza egyik legeredetibb és legmegosztóbb alkotója, a radikális irodalmi határsértések nagymestere. Hírnevét az 1996-ban kiadott első könyve, a Harcosok klubja alapozta meg, mely mára elválaszthatatlanul összefonódott David Fincher 1999-es, szintén kultikus rajongással övezett filmadaptációjával. Azóta további 13 regénye, valamint számos novellája és esszéje jelent meg. Kritikusai előszeretettel illetik a nihilizmus vádjával - ő ezzel szemben inkább romantikus szerzőnek vallja magát.

Az Olvadás mozaikszerűen kirajzolódó történetében a szereplők térben és időben is távol vannak egymástól, világok választják el őket, mégis egymás közvetlen közelében léteznek. Álmaikban, vágyaikban, félelmeikben. Menthetetlenül összekapcsolódnak, akár akarják, akár nem. Mert rokonok. Mert szeretik egymást. Mert közös titkuk van. A 2019 tavaszán játszódó regény főszereplője és elbeszélője egy korábban szociális munkásként dolgozó harmincas nő, aki kultúrantropológus férjével egy Baranya megyei faluban kezdett új életet. A szöveg kettejük perspektíváját mutatja meg: a nő életének mindennapjai egy haláleset miatt éppen felkavarodnak, a férfi visszatér a hantik közé Szibériába kutatni, ahol váratlan, drámai helyzet fogadja. A nő eközben nyomozni kezd: régi, lezártnak hitt életével kénytelen újra szembesülni. Körkörös közelítésekben és nagyításokban bomlanak ki a történetek, derül fény az összefüggésekre, a párhuzamos terepmunkák elveszett, újrakezdett életekről és megtalált gyászokról szólnak. Kiss Tibor Noé költői sűrítésekkel megírt regényében végig a terepen vagyunk, útközben: a fővonalaktól elzárt, újraéledésben reménykedő, feledésbe vesző falvak, tanyák, kisvárosok között, erdők rengetegében és a végtelennek tűnő tajgán, a természet érzéki jelenlétében.Az Olvadás lazán kapcsolódik a szerző két korábbi regényéhez, az Aludnod kellene és a Beláthatatlan táj figurái, történései, motívumai helyenként visszatérnek és új fénytörést, jelentést is kapnak. Egy nagyobb történetbe olvadnak.

A fogantatás csodájáról, az anyaság lélekemelő élményéről, az apa felelősségéről, a leányanyákkal szembeni előítéletekről és az elvesztett magzat miatti fájdalomról és lelkifurdalásról szól Oriana Fallaci 50 évvel ezelőtt írt önvallomása. A nők számára örök probléma a "gyermekvállalás vagy szakmai karrier" kérdése - az olasz írónő "levelében" a saját döntését igyekszik megindokolni."Varázslatos dolog nőnek lenni. Olyan kaland, amihez bátorság szükséges, olyan viadal, amit soha nem lehet megunni. Ha nőnek születsz, sok nagy feladat vár rád.""Abban a világban, amelybe most készülsz belépni, az idők változásáról szóló minden fecsegés ellenére általában felelőtlennek tekintik azt a nőt, akinek nincs férje, és mégis gyereket vár. Jó esetben különcnek, provokátornak. Esetleg hősnek. Sosem lehet egyenrangú a többi édesanyával.""Miért kellene nekem ezt az agóniát végigszenvednem? Minek a nevében? A bűnért, hogy magamhoz öleltem egy férfit? Vagy a sejtért, amiből két sejt lett, aztán négy sejt, aztán nyolc sejt és így tovább, anélkül hogy én azt akartam vagy elrendeltem volna? Vagy talán az élet nevében?""Felállt az orvos, és egy papírból olvasni kezdett: A bíróság azért ült össze, hogy a jelen lévő vádlottat, aki gondatlanságból, önzésből, az élethez való legelemibb jogok figyelmen kívül hagyásával gyermeke halálát okozta, szándékos emberölés bűntettében felelősségre vonja.""Nem ismerek szörnyűbb gyermekgyilkosságot a háborúnál. A háború húsz évvel elhalasztott, tömeges gyermekgyilkosság."

De hát nincs is szakálla! Vagyis van, de leborotválja... A népszerű szerző mégis a maga szakállára írta meg élete kisebb-nagyobb csodáit, komédiáit, tragédiáit, fura eseteit, égszakadás-földindulásait, atommaghasadásait, örömét, bánatát.Mi lett volna, ha dédpapa lábára egy hadgyakorlaton nem tolják rá az ágyút? Mit keres egy ősgyík az ember inge alatt? Milyen egy szuperhíró-nagymama? És milyen egy otthonkába öltözött, lelki atomreaktor? Miért vedelnek gépzsírral ízesített, házi meggybort a fikuszok? Hogyan lesz CIA-ügynök egy késő Kádár kori kisfiúból? Mit és hogyan üzen a halott apa a kozmosz végtelenjén keresztül fiának? Miért kell ököllel szétverni egy erdélyi fogadó szekrényét? Hogyan jön létre a karácsonyi görényillat? Aki nem dohányzik, az minek iszik? Melyik a legkedvesebb pofon, amibe valaha belefutottunk? Hogy lehet, hogy a barátok szép sorban lekopnak, mikor az ember igazán viccesen ugratta őket? A színtévesztő vízvezeték-szerelő háza barackszín vagy inkább sötétbarna? Megáll-e valaha nagypapa, ha a motorján nincs is fék?"Újszülött gyermekemmel, ezzel a kis csomaggal karomban fel-alá jártam a szülőszobában, egyetlen ponttá és jelenlétté tömörült minden, duruzsoltam nekik, tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget, és megfogadtam, mindent megteszek értük, mindent, amit ember csak tehet."Lackfi János író, költő. Ötvennégy éve dobog a szíve. Nyolcvankilenc kötete jelent meg, vers és próza vegyesen, fele felnőtteknek, fele gyermekeknek. Író-olvasó találkozói során ötször kerülte meg a Földet Magyarország határain belül. Négy kontinensen járt és olvasott fel műveiből. Tizenhét évig oktatott a Pázmányon. Huszonöt éve tanít kreatív írást. József Attila-, Prima Primissima- és Stephanus-díjas. Hat gyermeke van és öt unokája.

„Moja hlavná hrdinka stratila lásku, manžela aj prácu. Na blšom trhu predala všetko, čo mala. Ale je neporaziteľná. Netopí sa vo svojej strate. Odmieta byť nešťastnou vdovou alebo obeťou. Miluje kohokoľvek, koho chce, a žije život, aký si sama vyberie. To ju robí silnou. Takéto ženy stretávam každý deň – a teraz som ich chcela počuť hovoriť,“ povedala Zyta Rudzka o svojej najnovšej knihe. Román, ktorý získal prestížnu cenu Niké, vyniká svojou netradičnou formou. Je to odvážny jazykový experiment, ktorý vás očarí svojím výnimočným, nekompromisným štýlom. Je to príbeh pánskej kaderníčky vydatej za džokeja. Wera a Karol spolu strávili celý život. Prežili ťažké aj dobré chvíle. A teraz Wera navštevuje svojich bývalých milencov, aby pre svojho zosnulého manžela získala oblek a topánky do rakvy. A dobré topánky do rakvy je ťažké zohnať. Rudzka používa svoj charakteristický drsný jazyk a vtip, aby vykreslila silnú a dravú ženu, ktorá sa nikdy nevzdáva.

Az erdélyi szellem gyakran patetikus, ám egyide-jűleg ironikus is magával szemben. Ebben a kedélyben fogantatott történetek tárulnak itt elénk, amelyek nem ismernek határokat, és a kilencvenes évek előtti négy évtized élményeiből inspirálódnak. A cselek-mények szereplői, részben maguk krédója szerint élnek, de nem csak erről akad közlendőjük, hanem megkísérelnek egy bizonyos életszemléletet is továb-bítani. Emlékeztetni próbálnak olyan körülményekre, amiket valaha valóságosnak tartottunk, de sajnos, közben csak mindegyikünk emlékezetében léteznek. Azok, akik sokáig a szabadság hiányában, meg nélkülözések között élnek, jól ismerik a beletörődés nehézségeit és a távol idegen csábításait. Ez itt egy jó alkalom feleleveníteni, és a könyv szereplőivel együtt beutazni, eme vívódások világát.Erdélyi, de ugyanakkor emberi történetek: az ott-honról, a hontalanságról, meg a gondviselésről egyaránt. 

Hol van a múltunk, és merre haladunk a jelenben? Tóth Krisztina 2020 és 2025 között írt és kötetbe rendezett verseit olvasva olyan élethelyzetekkel találkozunk, ahol az otthonos és az idegen nem ellentéte egymásnak, hanem egymásból következik. Mi sem tud távolibbá lenni annál, ami vagy aki egykor elérhetően közel volt hozzánk. Magunkban pillanthatjuk meg az ismeretlent, és a másikban az ismerőst. Tóth Krisztina az emlékezet és az emlékezés nagy költője. "Hogyha te írod ezt a verset, jól figyelj: / ez a vers létezik már. Az otthonodban / megtaláltuk a polcon egy kötetben. / Talán csak elfelejtetted, hogy ott van." Emlékek és álmok, fényképek és tárgyak, félreolvasások és rádöbbenések, monológok és visszhangok váltják egymást a Szeleknek fordít formailag is rendkívül gazdag költeményeiben a rímes versektől az ezúttal is fontos és külön ciklusba rendezett haikukig. Elementáris, eleven, katartikus kötet a Szeleknek fordít, a versek sokáig az olvasóval maradnak: "neszez a múlt, nem múlik semmi el".

Silberstein Alétheiának nem csupán a neve, hanem az élete is különleges. Ő Bán Zsófia mozaikokból összeálló családregényének az egyik elbeszélője és főszereplője. Nem véletlenül kapja ezt a nevet 1924-ben klasszika-filológus apjától, hogy aztán hosszú élete során többször is megtapasztalja: kacifántos dolog az igazság. Merthogy szó szerint így hívják: Ezüstkő Igazság. Vagy, ahogy ő maga írja egyik történetében: "Az igazság nem szép, de nincs mit szépíteni rajta." És Alétheia - kevés barátjának és még kevesebb rokonának csak Ali - nem is szépít, amikor mesél. Tárgyakhoz és érzéki emlékekhez kapcsolódó közvetlen, intim és ironikus történeteiben megelevenedik a budapesti zsidó polgárság életvilága és tragédiája, a magyar történelem egy értelmiségi nő perspektívájából a harmincas évektől egészen a Covid-járványig. De az Alétheia él a beszéd mellett a hallgatás könyve is. Az életé és a túlélésé. Erős érv amellett, hogy a családokat nemcsak az elbeszélt történetek, hanem épp az el nem beszélt titkok is tartják egyben. Meg annak, hogy minden családregény a maga módján az. Így lesz a könyv másik főszereplője - és olvasója - Alétheia unokája, aki napjainkban találkozik nagyanyja hagyatékával, és szembesül családja és saját élete örvénylő múltjával.