Najnovšie - Svetová beletria strana 2 z 451

Az olasz származású, francia Renée ismert egyetemi tanár. Élete egyhangú és boldogtalan, és bár a könyvei sikeresek, évek óta magányos, csak az ókori költők társaságára számíthat. Ám egy napon kap egy e-mailt, amely mindent megváltoztat: értesítik, hogy Gene Petrov - aki Renée nagy szerelme volt, amikor a Harvardon tanult -, a zseniális matematikus, szenvedélyes könyvmoly, váratlanul elhunyt. Renée Cambridge-be utazik a temetésre, és ellátogat abba a házba, ahol egykor a szeretett férfival élt, a sokezer könyv között, amely mindig utat mutatott neki, amikor döntés előtt állt. A ház látszólag ugyanolyan, mint volt, Renée mégis egy nagy változással szembesül: feltűnik Alienor, Gene lánya, akiről Renée mostanáig nem is hallott. Alienornak feltett szándéka, hogy mindent eladjon, ami az apjához kötődik, legfőképpen a könyveket. Gene megszámlálhatatlan exe barátságot és szövetséget kötnek Renée-vel, és kalandos tervet eszelnek ki a gigantikus könyvgyűjtemény megmentésére. Ro Corradin a Szicíliai étterem című regénye után egy vidám történettel tér vissza, amely női szolidaritásról, családokról, kiskutyákról mesél, amik látszólag nem felelnek, pedig valójában nagyon is beszédesek, és arról, hogyan tudják megváltoztatni a könyvek a sorsunkat.  

A Francia Akadémia nagydíját nyerte el a regény, melynek szerzőjét az európai irodalom legnagyobb tehetségei közt tartják számon, műveit tucatnyi nyelvre fordították le.Témája egy szerelmi háromszög és egy bűntény: Tina, Edgar és Vasco története mintha Verlaine és Rimbaud kis híján gyilkosságba torkolló viharos kapcsolatát idézné fel.Különleges humorú, abszurd, mégis harmonikusan megkomponált mű ez. Olvashatjuk szerelmi történetként, de visszájára fordított, olykor paródiába hajló krimiként is. Irodalmi utalásai igazi csemegét kínálnak az értő olvasónak.François-Henri Désérable 1987-ben született, profi jégkorongozóból lett író. Már az első novelláskötete nagy visszhangot vert, és számos irodalmi díjat elnyert. És a siker folytatódott: 2015-ben kiadott első regénye, az Évariste, amelyben a modern algebra megalapozójának, a Galois-elmélet megalkotójának, Évariste Galois matematikus-zseninek rövid, de ugyancsak mozgalmas életét eleveníti fel, az év könyvszenzációjának számított. Magyarul is olvasható, Egy bizonyos Piekielny úr című regénye pedig egy irodalmi zseni, Romain Gary, alias Émile Ajar nyomába ered.Fordította: Jancsó Júlia

Khaled Hosseini nemzetközi áttörést hozó, 80 országban megjelent sikerkönyve, a Papírsárkányok egy nem mindennapi barátság felejthetetlen és megható története, ami egy tehetős fiú és a család szolgájának fia között szövődik egy pusztulásra ítélt ország végnapjaiban. A két fiút közös élményeik és kedvenc időtöltésük, a sárkányeregetés köti össze. Egy szörnyű esemény azonban örökre megváltoztatja életüket. Amir cserbenhagyja barátját, Haszant és a gondtalan gyerekkor ezzel véget ér. Amir hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, ám nem tud szabadulni egykori tette miatti bűntudatától. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. A megtépázott, vérzivatarok áztatta ország romjain végre jóváteheti azt, amit elrontott, és megszabadulhat a bűntudat és a fájdalom terhétől. A hol izgalmas, hol szívszorító fordulatokban bővelkedő regény tényfeltáró módon ábrázolja az afgán történelem nemzetiségi, vallási és társadalmi hátterét. Egy korábban a világ szeme elől eldugott ország népével és kultúrájával ismerkedhetünk meg, testközelben érezhetjük Afganisztánt, amely az új évezred világpolitikájának sarkpontjává vált. A Papírsárkányok egy igaz történet az olvasás erejéről, az árulásról, a megbocsátás lehetőségéről és az apák hatalmáról a fiaik fölött. Egy elsöprő erejű családi krónika Afganisztán történelmének legsötétebb évtizedeiből, amelyben a szerelem és a barátság küzdelmei egy szokatlan és megrázó regénnyé állnak össze. A Papírsárkányok a megjelenése óta milliók kedvencévé, igazi modern klasszikussá vált. „Szerettem a kabuli telet. Szerettem éjjelenként a hó halk dobogását az ablakomon, szerettem a friss hó ropogását a gumicsizmám alatt, szerettem az öntöttvas tűzhely melegét, amikor hideg szél sivított az udvaron. De legjobban azért szerettem, mert épp amikor a faágakon megfagyott a dér és az utakat jég burkolta be, Baba és énköztem egy kicsit felengedett a dermedés. Ennek az oka pedig a sárkányeregetés volt. Hiába laktunk ugyanabban a házban Babával, mégis két különböző világban éltünk. A sárkány volt az a papírvékony felület, ahol világaink összeértek." Khaled Hosseini afgán származású, Amerikában élő író 1965-ben született. Orvosnak tanult. Papírsárkányok (2003) és Ezeregy tündöklő nap (2007) című regényei 80 országban, összesen 40 millió példányban keltek el. Legutolsó világsikerű könyve És a hegyek visszhangozzák címmel 2013-ban jelent meg a Libri Kiadónál.

A szerző legújabb novelláskötetében mindig van egy-egy frapáns, kifejező történet, melyet egy-két jellegzetes szereplő alakít. Nem véletlenül. Az szereplők maguk is önmagukkal vívódnak, zsörtölődnek, és a legtöbb esetben mindig szükségük van néhány ,,szemüket felnyitó" jóbarátra, hogy ágyaikat, álmaikat, céljaikat elérhessék. Van valami melankólikus szomorúság, hitehagyottság a sorok mögött, mely segít jobban rávilágítani egy-egy karakter mélyebb mozgatórúgóira. A szerző rendre görbe tükröt tart szereplői elé, melyben egyik felől ott van a hétköznapok valósága, másrészt létezik egy elviselhetőbb valóság is az egyes karakterek szemszögéből.

Olvasói kívánságnak tett eleget a szerző, amikor a nagy sikerű Az indián hercegnő és az Indián halál után folytatta kedvenc hősének, Tom Savage-nek lélegzetelállítóan izgalmas és szép históriáját. Ízig-vérig kalandregény, méghozzá kalózregény a javából Az indián királyfi, amelynek lapjain hiteles képekben elevenedik meg a XVII. század óceánjának képe: kalózok, halászok, indiánok arca villan elénk, no meg egy kicsiny bárka sziluettje. A bárka a nyílt tengeren hányódik, s rajta egy utas, a hajdani szép indián hercegnő, Pokahontasz felserdült fia, akinek minden vágya, hogy Angliából visszahajózzék népéhez, Amerikába. Sikerül-e vagy sem? – ez már maradjon ennek a szép regénynek a titka!

Egy fiú, aki dacol a sorssal.Egy találmány, ami forradalmasítja a csokoládégyártást.Bern, 1863. Rudolphe Lindt, a kis álmodozó a piactéren kis híján egy arra haladó kocsi kerekei alá kerül, ám egy csoda szép virágáruslány megmenti őt. Ettől a pillanattól kezdve világos: a fiatal Lindt azért maradt életben, hogy nagy dolgokat vigyen véghez – csak nem egészen úgy, ahogy azt a családja szeretné. A gyógyszerész fia kimarad az iskolából, és beleveti magát a kalandokba. Sármos gavallérként mindig is nyitva állt előtte minden ajtó. Miért is változna ez meg?Végül Bernben megnyit egy csokoládégyárat, és valami olyan egyedülállót hoz létre, amivel bekerül a történelemkönyvekbe. A fiú, aki egykor keserű csalódást okozott a családjának, forradalmasítja a csokoládégyártást: Rudolphe Lindt feltalálja a konsírozást, és ezzel a világ figyelme ráirányul. Különösen a csokoládégyáros, Sprüngli fogadja hitetlenkedve, hogy Lindt mit is vitt véghez…A világhírű svájci csokoládégyártó családok magával ragadó története a Lindt & Sprüngli – Két család, egy szenvedély méltó folytatása.

Adamek Katalin rövid írásai nem önmagukban nyernek értelmet, hanem – az író által félve csak „trilógiaként” hivatkozott – egész részeként. Önöknek, az olvasóknak ugyanúgy ki kell alakítaniuk valamilyen álláspontot, hogy megkezdhessék és élvezhessék a befogadást, mint nekem, a könyvek szerkesztőjének is. Számomra ez az volt, hogy a történeteket meghagytam értékükben: kordokumentumként. Nagyon őszinte, személyes nézőpontú, egyéni világ- és történelemképű, mégis kollektív létjogosultságú visszaemlékezésként. A gyermeklét számos rövid története, valamint a gimnázium felvillantása sokat elárul az 1940-es és 1950-es évek mindennapjairól, köztük életről és halálról, hitről és választásról, de akár a nemzetiségek egymás mellett éléséről, a csengőfrászról, a kényszerkitelepítésekről és az októberi forradalmi eseményekről is.A terézvárosi remetemagányban élő nyolcvanöt éves szerző az itt közreadott szövegekkel tette a legnagyobb érzelmi utazást; az írások lényegre törőbbek, személyesebbek és szemérmesebbek, mint bármi, amit valaha papírra vetett. Örültem, hogy elsők között találkozhattam a szöveggel, majd immáron, újra együtt dolgozva, folyamatában láthattam és segíthettem karcsúsításukat és bővítésüket. Adamek Katalin írásai ugyanis élményszámba mennek, mintha egy idős nagyszülőt hallanánk mesélni élete legmeghatározóbb időszakáról.

Áll Ványai Fehér József szülőfaluja (-városa) főterén, ha szemből nézzük, balra a református, jobbra a katolikus templom, utóbbiban keresztelték. Mintha afféle világcsavargót, hobót alakítana, de ne vegyük túl komolyan tőle, mert póz, szerep, játék ez, ami az irodalomban, lírában nagyon is lehetséges. Az igaz, hogy a csövesnemzedék tagjaként hatottak rá a beatek, de Ványai Fehér sohasem tagadta meg a tsz-fiút, aki tizennégy éves korában odahagyta a „tejszagú falut’’, s utazótáskáját felnyalábolva bevonult a Lékai János (van, aki e nevet nem ismeri?) Kollégiumba. Persze hogy részben beszippantotta a kor multikultija, a rock, abból is az érdesebb hangzást, a P. Mobilt, a Beatricét, a Motörheadet kedvelte, másrészt viszont megmaradt vágásszéli gyereknek, aki két váltás klottgatyában (kék és fekete színű), szükség esetén, tornacipő (dorkó) híján mezítláb rúgta a fűzős, ötös bőrfocit a vályogvető gödrök között.Aztán „újságíró, író, költő’’ lett, ha Móricz, Krúdy, Ady után valaki egyáltalán állíthat ilyeneket magáról, eddig tizenhat könyv előállításában közreműködött, jórészt szerzőként, ez a tizenhetedik a sorban. Közülük öt volt verskötet.Az Ama napok után negyven verset tartalmaz, melyek a szerző szándéka szerint a létbe kivetett ember megmaradásért folytatott küzdelmének tanúi. Túl stílusokon és irányzatokon, a puszta kifejezés a cél, míg odakint dörög és villámlik, egy naiv figura szikár jeleket vés a barlang falára.

„Csenge madaras kötete, Csenge versei.Ez a sok érzelem, ez a sok szorongás, ez a sok gyász, lassú elengedés, sétáló merengés, ez a sok remény, bámészkodás, amit mindenki úgy ismer.Ez a sok érzelem, ez a sok szabadság, ez a lebegés, ez a lágyság, ez a sok költészet, amit mindenki úgy keres.”Horváth László Imre

A Ne bántsátok a feketerigót! szerzőjétőlHarper Lee a Ne bántsátok a feketerigót! berobbanásával, felejthetetlen szereplői, Fürkész, Jem és Atticus megteremtésével vált világhírűvé és az amerikai irodalom egyik meghatározó alakjává. Bár az 1960-ban kiadott regényt követően több mint fél évszázadig nem jelentkezett más, nagylélegzetű művel, egykönyves szerzőként is töretlenül élvezte a szakma és az olvasók elismerését. Halála előtt nem sokkal került elő a Menj, állíts őrt! kézirata, amely valójában korábban készült.A Víztorony és töpörtyűs kukoricakenyér Lee korábban lapokban megjelent vagy eddig kiadatlan elbeszéléseiből, esszéiből és más írásaiból összeállított kötet, amely páratlan betekintést nyújt a szerző egyedi hangjának kialakulásába. Megidézi a szerző fiatalkorának helyszínei, az alabamai iskolaudvarok, a manhattani kifőzdék és mozik világát, ma is élő, hiteles párbeszédeket perget közéletről, egyenlőségről, utazásról, szerelemről, művészetről, az amerikai Délről, s eltöpreng arról, mit jelent aktív és kreatív életet élni.Harper Lee életrajzírója, Casey Cep előszava segítséget nyújt a történetek olvasásához, miközben beavat a titokba, hogyan vált a South Alabama Avenue-n nevelkedő egykori kislány bestsellerszerzővé.,,A szeretet megtisztít. A szenvedés soha nem tisztított meg senkit, a szenvedés csupán felerősíti a bennünk lakozó önző vágyakat. A szeretetből fakadó tettek azonban - legyenek bármilyen aprók - csökkentik a szorongás erejét, megízleltetik velünk a holnapot, és megszabadítanak bennünket a félelem igájától."

Mi lenne, ha egyetlen telefonhívás elegendő lenne ahhoz, hogy választ kapjunk a legfájóbb kérdéseinkre? Egy pszichológiai boncolásokat végző központban azok történetei találkoznak, akik egy szeretett személy öngyilkossága után maradtak magukra, és tele vannak bűntudattal, haraggal és megválaszolatlan kérdésekkelA központ közelében álló, elhagyatott telefonfülke különös titkot rejt: aki belép oda, és leemeli a kagylót, meghallgathatja elhunyt rokona, szerelme utolsó gondolatait.Kang Dzsian, a központ vezetője, saját vesztesége – édesapja halála – miatt nap mint nap felkeresi a fülkét, abban a reményben, hogy még egyszer hallhatja a hangját. Amikor felismeri, milyen mély hatással vannak ezek az utolsó gondolatok az itt maradókra, úgy dönt, beépíti a fülkét a pszichológiai boncolás, a traumafeldolgozás, a gyógyítás és gyógyulás folyamatába. A cél nem a múlt megváltoztatása, hanem a megértés: annak feltárása, mi vezetett a tragédiához, és hogyan lehet együtt élni a következményekkel és az elveszített szerettünk hiányával. 

A nagy múltú antológia a 2025-ös év folyóiratterméséből válogatja ki a legfontosabb novellákat és rövidprózákat.

Darvasi László könyve nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megírja a novella világtörténetét. Ez a késztetés egyszerre játékosan ironikus és véresen komoly, céltudatos, elszánt, de egy jó történet rejtett kívánsága miatt bármikor felülírható. A kötetben olvasható írások a világ legkülönbözőbb tájaira kalauzolnak el, miközben igazi időutazást is nyújtanak. De járjunk a feltaláló ősemberek világában, legyünk tanúi Jézus keresztre feszítésének, nyomozzunk akár a rendszerváltás után legyilkolt kertitörpék után, lesz közös a történetekben: a fantázia megállíthatatlan áradása.

A nagy múltú antológia az elmúlt év folyóiratterméséből válogatja ki a legjobb verseket.

Aki a borító nádszékéből hiányzik, mindenhol ott van e könyvben - csak itt nincs, hogy a hajdani Kalligram-kiadás hátlapszövegét jegyző Esterházy Pétert parafrazeáljam. 1998 márciusában Palicson, Tolnai Ottó és Jutka házában, a legendás Homokvárban készült a rádiófelvétel, amiből a könyv, előbb a leirat, majd a szerző átirata megszületett. E második kiadásban nem nyúltam érdemben a kérdéseimhez, hisz a válaszok, pontosabban válasz-esszék szövege is lényegében megegyezik a hajdanival. A Költő disznózsírból generális áriapróza, egy globálokalista nagy magyar és európai író esszéregénye, aminek létrejöttében segédkezhettem. 28 év után különös érzés volt betűről betűre újraolvasni, ugyan sokszor ütöttem fel időközben, keresve ezt-azt, de utánanézni és olvasni egészen más. Belefeledkezni. A rizomatikája, ami megint elbűvölt, a villódzása, hogy minden magasságban újabb ablak nyílt, és még egy és még egy, s már-már eltűnt a beszélő az égben, de angyali profizmussal mindig visszatalált. S itt van most is, halála után egy évvel is, eleven és utánozhatatlan jelenlétének emlékműve lett ez a kötet, változatlan, mégsem ugyanaz.Parti Nagy Lajos,,egyszer csak, alig múlik egy-két hónap, hallani fogom szuszogásom, furcsán megbicsakló áriáim a Kossuth Rádióban, istenem, hogyan kerültem én oda, bele a rádió dobozába, megkapom hamarosan a legépelt változatot is, nézem, megdöbbenve látom, hirtelen semmivé hűlt az egész, elkezdem javítgatni a félrehallásokat, az egészet félrehallották, mert csak félre lehetett hallani, elkezdem átírni, interjú-idegen anyagokkal zsúfolni, elkezdem regényfejezetekre bontani"Tolnai Ottó (1940-2025) Kossuth-díjas költő, író. Magyarkanizsán született, Palicson hunyt el.Parti Nagy Lajos Kossuth-díjas költő, író, 1953-ban született Szekszárdon, Budapesten él.

Ha egy nemzedék legfényesebb elméi pislákolni kezdenek, s aztán végleg kihunynak - azt iszonyú nehéz elfogadni. Főleg amikor a Szitakötő, a tizenöt éve róluk írt regény újra megjelenik, valamicskét javítgatott szöveggel. Hajdani tisztánlátásom immár meglep, tévedéseim némelyike mosolyt kelt. Szárnycsattogtatás és sokféle zizegés a levegőben. Valamint - ahogyan az egyik szereplőm mondja: - sok férfisírás. Amit gyakran koedukált nevetés követ. Íme a nyolcak hiteles históriája, akik a gyerekkori hízótáborban ismerkedtek össze, s azután háromnegyed évszázadon át kísérték figyelemmel az életünket. Ami jószerivel egybeesett Magyarhon legújabbkori történelmével. Az annak idején jövőbelinek szánt utolsó fejezet 2026-ban játszódik. A Szitakötő tehát utolérte az időt. (Vámos Miklós) 

Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek, akikkel bármi megtörténhet. És meg is történik. Tóth Krisztina történeteiben hétköznapi emberek tűnnek fel életük egy-egy hétköznapi pillanatában - gyerekek boltosat játszanak régi pénzekkel, egy nyugdíjas történelemtanár sorszámot húz a postán, a kertben megjelenik egy harlekinkatica, egy dzsúdóedző színházba viszi a tanítványait, két egykori diáktárs összefut a buszmegállóban - és létre jön a varázslat: feltárul az életük egy darabja, a múltjuk, a jövőjük, a lehetőségeik és a lehetetlenségeik. Vicces, nevetséges, szomorú, fájdalmas vagy épp tragikus helyzetek, sorsok. A Kánkán az üvegpadlón történetei Magyarországon játszódnak, mostani kórházban, iskolában, faluban, városban, a jelen politikai és gazdasági viszonyai között, Tóth Krisztina azonban úgy rugaszkodik el a valóságtól, hogy ragaszkodik az igazsághoz: kitágítja ezt a teret és időt, és úgy világít rá apró részletekre, hogy abban felsejlik az egész. Mi pedig sírunk, nevetünk.  

Tompa Andrea új regényéből kiderül, hogy a poklot a kíváncsiak számára csinálták. A hatalom kíváncsi – olyasmit akar tudni, ami nem tartozik rá. Hogy ki kit szeret, kivel szexel. Mindez létrehozza a kíváncsiak társadalmát, akik tudni akarnak vagy tudni vélnek. A közösség pedig hol megbomlik, hol összekapaszkodik és áthatolhatatlanná válik. Senki és semmi nem lehet a hatalmon kívül.Tompa Andrea (1971) Kolozsváron született. Budapesten él.

Felemelő történet két nőről, akik egy váratlan terhesség miatt zavarba ejtően közel kerülnek egymáshozJules már öt éve elvált Leontól, de még mindig a közös, lepattant kocsmájukban dolgozik: a Trutyiban. A brightoni fiatalok kedvelt szórakozóhelyén éjszakánként feleseket tölt, és végignézi, ahogy a volt férje, Leon, diáklányokat szed fel. Egy nap Leon felveszi a tizenkilenc éves Nimet. Az új kolléganő érkezése felrázza Julest az évek óta tartó közönyből. Amikor pedig a lány terhes lesz, és Jules segítségét kéri, a kapcsolatuk gyökeresen megváltozik.Aztán Jules egyszer csak hirtelen egyedül marad az apró lakásában egy egynapos kisbabával a kezében, akin még érzi Nim illatát. Nem tudja, hova tűnt a gyerek anyja, visszatér-e egyáltalán. Azt pedig végképp nem sejti, hogy mit tartogat számukra a jövő.A Trutyi sodró erejű regény egy legkevésbé sem hagyományos családmodellről. Szerelem és szenvedély, biztonság és rombolás, káosz és rend kavarog minden egyes oldalán szétválaszthatatlanul.„Nem tudom, mikor jöttem rá, hogy Nim nem fog visszajönni. Csak lassan esett le számomra. Nem tudtam pontosan, mennyi ideig tart az összevarrás: tizenöt perc, fél óra? Egy óra elteltével vettem rá magam, hogy szóljak valakinek. A nővérek azt hitték, Nim eltévedt a kórházban, vagy talán rossz kórterembe küldték vissza. Észrevettem, hogy a kis bőrönd, amit bepakoltam neki, váltóruhával, fogkefével, a telefonjával, eltűnt. Erre felhívtam a nővérek figyelmét is. Lassan néma pánik lett úrrá mindenkin. A baba aludt. Végül megnézték a biztonsági kamerák felvételeit, és jól látszott, ahogy Nim egész egyszerűen kisétál a kórház parkolójából. Melegítőalsót és egy ócska, szürke kapucnis pulcsit viselt, még mindig kissé nehézkesen, kacsázva lépkedett, a jobb szemöldökén elkenődött vérfolt látszott.”