Ványai József

Áll Ványai Fehér József szülőfaluja (-városa) főterén, ha szemből nézzük, balra a református, jobbra a katolikus templom, utóbbiban keresztelték. Mintha afféle világcsavargót, hobót alakítana, de ne vegyük túl komolyan tőle, mert póz, szerep, játék ez, ami az irodalomban, lírában nagyon is lehetséges. Az igaz, hogy a csövesnemzedék tagjaként hatottak rá a beatek, de Ványai Fehér sohasem tagadta meg a tsz-fiút, aki tizennégy éves korában odahagyta a „tejszagú falut’’, s utazótáskáját felnyalábolva bevonult a Lékai János (van, aki e nevet nem ismeri?) Kollégiumba. Persze hogy részben beszippantotta a kor multikultija, a rock, abból is az érdesebb hangzást, a P. Mobilt, a Beatricét, a Motörheadet kedvelte, másrészt viszont megmaradt vágásszéli gyereknek, aki két váltás klottgatyában (kék és fekete színű), szükség esetén, tornacipő (dorkó) híján mezítláb rúgta a fűzős, ötös bőrfocit a vályogvető gödrök között.Aztán „újságíró, író, költő’’ lett, ha Móricz, Krúdy, Ady után valaki egyáltalán állíthat ilyeneket magáról, eddig tizenhat könyv előállításában közreműködött, jórészt szerzőként, ez a tizenhetedik a sorban. Közülük öt volt verskötet.Az Ama napok után negyven verset tartalmaz, melyek a szerző szándéka szerint a létbe kivetett ember megmaradásért folytatott küzdelmének tanúi. Túl stílusokon és irányzatokon, a puszta kifejezés a cél, míg odakint dörög és villámlik, egy naiv figura szikár jeleket vés a barlang falára.

Új novelláskötetében ezúttal távolabbra tekint az időben és nagyobbat merít a történelem mesefolyamából ­Ványai Fehér József, mint tette előző könyvében, amelyben a klasszikus Kádár-korban kalandozott. Most képzeletben a mából (A kék madár) Trianonig (Nagyapám, Nagyszalonta, Arany, Toldi) utazik vissza, s közben úgy tesz, mintha az eltelt száz évre érvényes útiokmány lapulna a zsebében. Ha olvasóként csatlakozunk vándorlásához, megtapasztalhatjuk, milyen nyomasztó lehetett az ötvenes évek téesz-világa (A ködmönösi Ezüstkalács), egyszerre embertelen és embert próbáló a háború és a hadifogság, a málenkij robot pokla (Katókám édes…, Nyolc deci uborkaleves…, Paladarabkával…, Davaj magyarszki!…). Közben azért még mindig van mondandója számunkra az élhetőnek gondolt, ám a mélyben zavarosan örvénylő, lehúzó és görcsbe rándító langyos vízről, vagyis magáról az úgynevezett szocializmusról.„Nem valamiféle vad kommunistázásra, bolsevikozásra gondoltam, amikor megírtam ezeket a novellákat, hiszen a rendszer valahol mégiscsak mi voltunk – vallja a szerző. – Magát a valóságot próbáltam nyakon ragadni irodalmi eszközökkel, valódi jellemeket, hús-vér figurákat teremteni, mert úgy érzem, még mindig kevés a letűnt korról szóló história.”Szegődjünk hát az állami gazdaság majorjából elindult fiú nyomába, hogy vele együtt mártózzunk meg a kimúlófélben lévő eszme maradékában és az egyre inkább ellaposodó rock and rollban, s közben mégis kápráztasson el minket a zöld csillag fénye, hiszen – mint Nyilas Misi Debrecenben – mindnyájan jók akartunk lenni.

A könyv a Kádár-korba röpíti vissza az olvasót: a skizoid autodafé csáberejét a fantáziadús valóság és a röghöz kötött fikció adja. A Doktor Keserű… hősei így vagy úgy, inkább akaratlanul, mint akarva, ütköznek a hatalommal, de kivétel nélkül ők húzzák a rövidebbet. A novellák közül három is a bentlakásos intézmények jellegzetes hangulatait idézi fel, háttérben a szocialista eszme kelléktárával, díszleteivel és a diáktanács látszatdemokráciájával, viszont a szálakat az Elbocsájtott Légióból ideejtőernyőzött diri tartja kézben, ügyesen manipulálva a negyedikesek kommandóját, akik leutánozzák a felnőttek világát; ha kell, a testi fenyítéstől sem riadnak vissza, a renitens elsősök feje csak úgy zúg a kokiktól, mint a Niagara-vízesés éjjel… A sodró, lendületes textusok által újra bejárhatjuk a korabeli ifjúsági szubkultúra helyszíneit, ahol a hivatalosságok elutasítása hangos és látványos, de a változás erőteljesebb szorgalmazása elsikkad.

Mire képes az ember álmainak, vágyainak a megvalósításáért?Lucas van den Heuvel az 1640-es évek Hollandiájában odaadja házát és földjeit egy öreg hajóért, hogy útra kelhessen a tengeren a nagyvilágba, és onnan kincsekkel megrakodva térhessen haza. Felesége és gyermekei – a megegyezés szerint – kénytelenek a hajó tulajdonosa, Conrad Dijkgraaf szolgálatába állni. Nem is sejtik, hogy ketten is szeretnék a szeretőjükké tenni a háromgyermekes, szép és csinos Sophie asszonyt. S a céljuk érdekében mindenre képesek. Vajon sikerül-e nekik?… És mi történik közben Lucas van den Heuvellel és a HOOP hajó legénységével a kalandos tengeri úton? Egyáltalán hazatérnek-e?A kegyes sors azonban rendre közbelép, és helyes irányba tereli hőseink életét. Hogy megtudják, hogyan segíti őket, olvassák el Fehér József érdekes és izgalmas regényét!