E-knihy - Svetová beletria strana 323 z 323

"Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét. Bujdosó volt olyan idokben, mikor a halál fenyegetozött a magyar szenvedések minden hangja felett. Bujdosott és menekült a szüloi házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetok tövén, kéménykürtoben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt. Házkutató titkos rendorök keze, vörös katonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, fu nott az egykori akasztófák gödrében és a kínzókamrák faláról lekopott a vér és a golyók írása. Most, hogy a könyvet odaadom Nemzetemnek, sok olyan adatot és részletet kellett elhagynom, melyek még nem bírják el a napvilágot, melyek élo emberek titkai. Talán eljön az az ido, mikor megszólalhat, ami ma néma marad. Mióta napról-napra feljegyeztem az eseményeket, ido múlt felettünk és világos lett sok minden, ami megfoghatatlan és sötét volt. De nem nyúlok a lapokhoz, érintetlenül hagyom rajtuk az akkori órák érveréseit. Ha tévedtem, legyenek elnézoek, akik a könyvet olvassák. A tévedéseim is tükrök: a kor tévedéseinek a tükrei. Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának a naplóját akartam megírni. Szóljon az én könyvem arról, amirol nem fognak tudni a jövo történetírók, mert azt át kellett élni. Szóljon arról, amirol nem tudhat az idegenbol behurcolt forradalmak felidézoi és politikai eseményeinek a szemtanúi, mert lelküktol távol állt minden, ami magyar."

A novelláskötet tartalma: A NAIÁD HALÁLA MYTHOS A SYRINXROL MEGCSALÓDOTT ISTENEK A KENTAUR EGY KORINTHOSI SZERELEM AZ ELHAGYOTT OLTÁR AZ ARCFESTÉK SZERELEM KLONÁRION ÉS A REMETÉK A RABSZOLGA ISTENE A CSILLAG JEGYÉBEN "Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Elso novelláskötete már 1900-ban megjelent, de elso sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a muve, amelynek népszeruségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapveto, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követoje volt, és «nyugatos» volt muvészi szándékának mélyén is, a muvészetrol alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tuno és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremto életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezso és Tóth Árpád költészetében érte el.... A világháború után az irodalmat elhagyta a politika kedvéért. A leheletszeru finomságok írónoje meglepoen aktív és energikus közéleti embernek bizonyult. Olyan aktívnak és energikusnak, hogy sokan el is fordultak Tormay Ceciletol, az írótól. Ekkor alapította a Napkelet címu folyóiratot, és ennek szellemi irányítója maradt haláláig. Mint szerkeszto, sokoldalúan megérto volt, munkatársait hatalmas közéleti befolyásával is jótékonyan támogatta." - Szerb Antal

"Rettenetes és nyomasztó gondolat, hogy nincs többé kedvem az íráshoz. Mióta az analyzissel behatóan foglalkozom, és minden ízében elemezem az öntudattalan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak. Pedig az analyzis csak szenvedést hoz, keseru életismeretet és kiábrándulást. Az írás pedig gyönyört ad és kenyeret. Mégse! Nehezen megy, aggályokkal. A születo gondolatot mintegy csírájában megöli a kritika. A legbelso elintézetlen ügyeimet pedig nem tudom papírra tenni. Az az érzés gátol, hogy mások éppolyan tisztán olvasnak benne, mint én az írók írásaiban, én, a psychoanalitikus. ? Mégis vaserovel kényszerítem magam, hogy írjak. Írnom kell. Ha nem is lesz számomra többé az írás életmuködés soha, legalább legyen játék. Játszanom kell, ha nem is mulatok, mert ez ad csak esélyt rá, hogy valaha sok pénzt keressek..."

A novelláskötet tartalma: MENUETTE TALÁLKOZÁS ALKONYATKOR AZ ELSO SZÖKTETÉS A KÍSÉRTET EGY ÚTITÁRS A MAESTRO A MADONNA MÉCSE AZ ELMULASZTOTT LÉGYOTT EGY ÉLET ÉS EGY ÓRA A SIBYLLA VÉGZETEK KIS HÁZ, NAGY TRAGÉDIA AZ EROSEBB KIS VÁNDOROK A FIATAL ESZTENDO ÁLMOK "Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Elso novelláskötete már 1900-ban megjelent, de elso sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a muve, amelynek népszeruségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapveto, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követoje volt, és «nyugatos» volt muvészi szándékának mélyén is, a muvészetrol alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tuno és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremto életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezso és Tóth Árpád költészetében érte el.... A világháború után az irodalmat elhagyta a politika kedvéért. A leheletszeru finomságok írónoje meglepoen aktív és energikus közéleti embernek bizonyult. Olyan aktívnak és energikusnak, hogy sokan el is fordultak Tormay Ceciletol, az írótól. Ekkor alapította a Napkelet címu folyóiratot, és ennek szellemi irányítója maradt haláláig. Mint szerkeszto, sokoldalúan megérto volt, munkatársait hatalmas közéleti befolyásával is jótékonyan támogatta." - Szerb Antal

A novelláskötet tartalma: IDOTLEN BOLT FEHÉR HALÁL A FUVOLA A VESZÉLY BOLDOGASSZONY ARKÁDIÁBAN AZ EGYIPTOMI ARANYKÍGYÓ O VOLT TE CSAK DOLGOZZÁL A MESEKÖNYV KIS HERCEGNOJE AZ APOSTOL AETERNA HUNGARIA VIASZFIGURÁK "Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Elso novelláskötete már 1900-ban megjelent, de elso sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a muve, amelynek népszeruségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapveto, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követoje volt, és «nyugatos» volt muvészi szándékának mélyén is, a muvészetrol alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tuno és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremto életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezso és Tóth Árpád költészetében érte el.... A világháború után az irodalmat elhagyta a politika kedvéért. A leheletszeru finomságok írónoje meglepoen aktív és energikus közéleti embernek bizonyult. Olyan aktívnak és energikusnak, hogy sokan el is fordultak Tormay Ceciletol, az írótól. Ekkor alapította a Napkelet címu folyóiratot, és ennek szellemi irányítója maradt haláláig. Mint szerkeszto, sokoldalúan megérto volt, munkatársait hatalmas közéleti befolyásával is jótékonyan támogatta." - Szerb Antal

"A marseillei rendorkapitány eloszobájába udvariasan nyitott be egy középkorú, eroteljes férfi, akinek egyenes, büszke tartása az elegáns polgári ruhában is elárulta katona-voltát. Barna arcáról a zuáv-csapatok valamelyik tisztjének lehetett volna tartani, ha a piros fez, melyet félrecsapva viselt, nem mutatta volna, hogy török. A szolgával beküldte névjegyét a rendorkapitánynak, aki ezt olvasta róla: YERBA EZREDES a párisi török nagykövetség katonai attaséja. Természetes, hogy az elokelo látogatót azonnal bevezették a rendorkapitányhoz, aki udvariasan megkínálta ot hellyel és elozékenyen kérdezte: ? Miben lehetek szolgálatára, ezredes úr? ? Nagyon bizalmas és kényes dolog hozott ide, ? kezdte a török, ? de az ön kipróbált zsenialitása, melyrol már annyit hallottam, reményt nyújt arra, hogy a látogatásom teljes eredménnyel fog végzodni? A marseillei rendorkapitány hízott ettol a dicsérettol és nagyképuen fölfújta magát, miközben a ravasz és hízelgo török így folytatta: ? Nagyszabású, körmönfont lopásról van szó, amely azonban: és ez a különös! lehet, hogy nem is lopás? ? Ezt nem értem! ? vágott közbe a rendorkapitány hüledezve. ? Lopás, és mégse lopás? ? Azonnal megmagyarázom, ? mosolygott a török. ? Íme, az elozmények. Két fiatal francia bejutott valahogy a Yildiz-kioszkba s a fölséges Abdul Hamid megajándékozta az egyiket a gyémántos Medzsidje-rend csillagkeresztjével, melynek három-négy millió frank az értéke?"

"Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Elso novelláskötete már 1900-ban megjelent, de elso sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a muve, amelynek népszeruségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapveto, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követoje volt, és «nyugatos» volt muvészi szándékának mélyén is, a muvészetrol alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tuno és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremto életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezso és Tóth Árpád költészetében érte el. A Régi ház révén vált ismertté és népszeruvé ez az egyáltalán nem népszeruségre született tehetség. Akkoriban, - gondolom igazságtalanul, - azt vetették a szemére, hogy könyve túlságosan hasonlít a Buddenbrooksra. Pedig a hasonlóság csak felületi, csak a témára vonatkozik, csak abból áll, hogy a Régi ház is a családregények tipusába tartozik és hogy o is egy hanyatló patricius-család történetét mutatja be. De hangulatban, kifejezésben, tehát a lényeges dolgokban Tormay Cecile impresszionista, lírai színezetu szó- és hangulat-muvészete semmi rokonságot nem mutat a fiatal Thomas Mann széles naturalizmusával. Az igazi mester, azt hiszem, Jens Peter Jacobsen lehetett. Jacobsenben van ennyi beteg szépség, halál-nosztalgia, pusztulás-zene a mondatok ritmikájában, a hasonlatok színezésében. A Régi ház pesti patriciusai a magyar irodalom legészakibb, legskandinávabb figurái. Akkor kor-áramlat volt ez a «szeptemtrionalizmus», ahogy az összehasonlító irodalomtörténet egy régebbi, de hasonló jelenséget nevez - mindenesetre Tormay Cecil volt a legérdekesebb magyar képviseloje. A patricius-világ eléggé ritka irodalmunkban, ahol elsosorban a gyökeresebb nemesi és paraszti milio uralkodik, azután pedig a kispolgár naturalisztikus ábrázolásra alkalmas élete. Pedig a régi Pest patriciusok városa volt, csendes és elokelo - és Tormay Cecile a régi Pest legendáját kereste. De impresszionista módszere és hanyatlás-romantikája túlságosan elmosta a kontúrokat: a Régi ház, amelyet rajzol, állhatna bármely északi városban, ahol folyó van vagy esetleg tenger. A századközépi, a Krúdy-elotti Pest legendája felé csak útmutatást adott, muve még teljesítore vár. Íróink Pestbol általában csak azt szokták megragadni, ami modern vagy parvenü benne, ami aktuális és «világvárosi», Tormay Cecile elsonek eszmélt rá, hogy meg kellene keresni a gyökereket, a történelmi Pestet." - Szerb Antal

A regény voltaképpen öt-öt fejezetbol álló trilógia. Az elso rész azokat a kiegyezés utáni történelmi, társadalmi és közérzületi tényezoket mutatja be, amelyek a magyarságot szinte végzetszeruen belesodorták a világháborúba. A második a nemzet elvérzésének infernális tablója, míg az utolsó rész a jövo útjának keresése, a nemzeti forradalomé és a föltámadás reménységéé. A regény nagy lélegzetu társadalmi tablója, pacifizmusa, s az uralkodó osztályok kritikája mellett egyben szélso individualista, parasztromantikus, harmadik utas ideológiájának foglalata is. ?Tett akar lenni ez a regény. Kard, amelynek a hegye a történelem örök bunei felé mutat. ? Célja a magyarság fölrázása. Eszméi, eszközei, érvei: tömegekre hatók. ? Sújtó, építo szerszámok az o gondolatai. Kritikái igazságtalanságok, de az egyszeru ember számára is irány jelentenek, igazságai dogmák, de utat lehet törni velük.? - Németh László

"Amint átmentem napjaim egyik gyümölcstelen pusztáján: találkoztam egy magányos sírással. Ránéztem, és mintha már az én sírásom lett volna. A mindig új és mindig azonos századok egy örök testvérarcát hozta belém. És akkor azt a feladatot adtam fel magamnak: beteszem ezt a sírást egy teljesen képtelen mesébe, melyben egytol egyig létezhetetlenül lehetetlen alakok szerepelnek, melynek minden eseménye, képe, mozdulata soha meg nem történt, soha sehol fel nem található képzelgés. Vajon ezek a lehetetlen és valószínutlen képzeletcirádák át tudják-e muzsikálni más anya gyermekeibe ezt a nagyon emberi, mély gyökeru, idotlenül örök sírást?..."

Ahogy e regényébol és ekkoriban írt novelláiból is kitunik, a fiatal Tormayt a dél, a mediterrán varázsa ragadta magával, de míg korábbi novellái csupán a görög és az olasz föld mesés idilljeit villantják fel, itt már a lélek mélységeibe is behatol. A kirobbanó sikeru regény szinte azonnal német, angol és francia nyelven is napvilágot látott, s Tormayt egyszerre a kortárs világirodalom megbecsült tagjává avatta. "Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Elso novelláskötete már 1900-ban megjelent, de elso sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a muve, amelynek népszeruségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapveto, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követoje volt, és «nyugatos» volt muvészi szándékának mélyén is, a muvészetrol alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tuno és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremto életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezso és Tóth Árpád költészetében érte el.... A világháború után az irodalmat elhagyta a politika kedvéért. A leheletszeru finomságok írónoje meglepoen aktív és energikus közéleti embernek bizonyult. Olyan aktívnak és energikusnak, hogy sokan el is fordultak Tormay Ceciletol, az írótól. Ekkor alapította a Napkelet címu folyóiratot, és ennek szellemi irányítója maradt haláláig. Mint szerkeszto, sokoldalúan megérto volt, munkatársait hatalmas közéleti befolyásával is jótékonyan támogatta." - Szerb Antal

A csillapíthatatlan, soha nem múló, tragikus szerelem örökzöld témája bontakozik ki Bródy Sándor kisregényeiben. A szerelemben való és szerelmek közti orlodés - mely korántsem volt ismeretlen Bródy magánéletében sem - határozza meg fohosét, a no és férfi közt dúló szenvedélyes háborúság, mely egyszerre teremti meg az önfeledt boldogság, s a határtalan szenvedés gyorsan múló, de sokáig visszhangzó pillanatait. A Hófehérke fohose útra kel, hogy megtalálja a nagy "O"-t, álmainak noi ideálját, de vajon a boldogságot is megtalálja-e vele? "Félek a fekete lányoktól. Nagyon is szépek, nagyon is kívánatosak. A szemük csupa sötét fényesség, csupa titok. Csakhogy amíg lányok, maguk sem tudják az önmaguk titkát. Csak sejtik, majd ha asszonyok lesznek, akkor nyilatkozik meg az elottük teljes valóságában. Némelyik úgy várja ezt. Vágynak, sietnek férjhez menni, hogy mindent megtudjanak, hogy élvezzék ezt a gyönyöru életet. Át akarják ölelni egészen, úgy, mint egy férfi, minden kell nekik, csak az anyaság nem! Á, az förtelmes, kínos, utálatos, pedig titokzatos, mindent tönkretesz, a termetet, az arcszínt, a férfiak illúzióját, és megbarnítja a fekete hajat?"

?Winnetou ezüstpuskája még soha sem adott le hibás lövést, nincs párja a maga nemében. Old Shatterhand medveöloje olyan, mint egy ijeszto szörnyeteg, rettenetes nagy távolságról is eltalálja és megsemmisíti célját. Hát még a Henry-puskája! Gondolja csak el, Sir: huszonöt lövés fél perc alatt!? Tomboló vihar áztatta oserdoben lovagolnak a Timple vagyon örökösei. Jogos jussuk felkelti egy gyanús kinézetu félvér bandita figyelmét, ki ?hu? kíséroül ajánlkozik. Ráadásul útjuk az ellenséges komancs indiánok földjén vezet, ahol Toku Keva indiánfonök korlátlan hatalommal rendelkezik. Mikor a bandita összefog az indiánfonökkel az örökösök kifosztásáért, úgy látszik nem menekülhetnek. Szerencsére az utolsó pillanatban érkeznek régi barátaik, Old Shatterhand és Winnetou. A komancsok egy mindent elsöpro támadást indítanak? Bízzunk Old Shatterhand és apacs barátja óriási tapasztalatában és fegyvereik erejében?

A csillapíthatatlan, soha nem múló, tragikus szerelem örökzöld témája bontakozik kis Bródy Sándor kisregényeiben. A szerelemben való és szerelmek közti orlodés - mely korántsem volt ismeretlen Bródy magánéletében sem - határozza meg fohosét, a no és férfi közt dúló szenvedélyes háborúság, mely egyszerre teremti meg az önfeledt boldogság, s a határtalan szenvedés gyorsan múló, de sokáig visszhangzó pillanatait.