Leonardo Padura

Amikor a népszerű krimiíró rárúgja az ajtót a modern latin-amerikai irodalomra - ez Leonardo Padura, a kubai irodalom fenegyereke, a legmagasabb kubai irodalmi elismerés díjazottja (akkor kapta, amikor Fidel Castro élt). Műveiből 1.200.000 példányt adtak el világszerte. Nemcsak Közép- és Dél-Amerikában közkedvelt író, de Spanyolországban is hallatlan népszerűségnek örvend - nálunk mégis ismeretlen. Leonardo de la Caridad Padura Fuentes néven 1955. október 10-én látta meg a napvilágot Havannában. Ugyanitt szerez diplomát latin-amerikai irodalomból. Pályáját egy havannai irodalmi magazinnál kezdi; kezdetben esszéistaként, színdarabíróként, majd krimiszerzőként szerez ismertséget. Csaknem harminc éves, amikor első kisregénye megjelenik. Ezt követően népszerűsége és irodalmi csillaga folyamatosan emelkedik. Első magyarul megjelenő kötete A férfi, aki szerette a kutyákat 2009-ben jelenik meg, és 300.000 példányban kel el spanyol nyelven. Angolul 2014-ben lát napvilágot, mely írója számára megnyitja az utat a világhír felé. Témája a Trockij elleni merénylet és annak történelmi háttere: 2004-ben Iván, az önjelölt író, aki állatorvosi rendelőt üzemeltet Havannában, visszatekint életének egyik epizódjára 1977-ből, amikor a tengerparton összefutott egy rejtélyes férfival, aki orosz agarakat sétáltatott. A „férfi, aki szerette a kutyákat” lassanként egyre több történetet bíz Ivánra; ezek a történetek Ramón Mercaderről, Trockij gyilkosáról szólnak, aki egy időben bizalmas barátja volt Trockijnak és magánéletének legintimebb titkait is jól ismerte. A felszínre került titkok révén Iván rekonstruálja Lev Davidovics Bronstein, alias Trockij életútját, ahogy kirajzolódik a pályája a merénylőnek, Ramón Mercadernek is. Egyfajta tömeggyilkosi elrendeltetéstől hajtva együtt válnak a XX. század egyik legismertebb bűntényében áldozattá és gyilkossá. Amikor Iván újraéli a modern Kubában szerzett tapasztalatait, életszagú és intellektuális folyamatait, valamint „a férfihoz, aki szerette a kutyákat” fűződő romboló kapcsolatát, mindkét történet teljes értelmet nyer. Nagyratörő és lenyűgöző történelmi nyomozás az okok után, amelyek a XX. század nagy utópiájának darabokra hullásához vezettek. Padura irodalmi értékére nézve idézzünk az indoklásból, amit az Asturia hercegének Irodalmi Díja átadóján olvastak föl 2015-ben: „…ízig-vérig kortárs, de a hagyományokból táplálkozó író; nemcsak a magaskultúrának, hanem a tömegkultúrának is avatott ismerője; egy független és önálló entellektüel határozott erkölcsi temperamentummal. Leonardo Padura figyelemreméltó munkásságában, mely a próza minden műfaját felöleli, mindenki számára egyértelműen kiemelkedik irodalmi szándéka: figyelem az emberi hangra és a másik ember elveszett történeteire. Műveiben Padura feltárja az igazság keresése során tapasztalható korlátokat és kihívásokat. Prózája a történelem és számtalan elbeszélési módjának hibátlan és makulátlan leírása. Minden egyes munkája a párbeszéd és a szabadság nagyszerű kalandját hozza.” Asturia hercegének díját a spanyolajkúak körében úgy említik, mint a latin-amerikai irodalmi Nobel-díj. Padura ezzel olyan irodalmi magaslatra ért fel, ahol Mario Vargas Llosa, Carlos Fuentes, Günter Grass és Claudio Magris tartózkodik.

Leonardo Padura (1955) je jedným z najprekladanejších kubánskych spisovateľov novej generácie. Román Ako prach vo vetre je kronikou spoločensko-politickej situácie na Kube od druhej polovice minulého storočia po súčasnosť. Adela je dcéra imigrantov, Američanka prvej generácie. Jej otec pochádza z Argentíny, no usadil sa v New Yorku, a matka Kubánka žije na opačnom konci USA v Tacome. Keď si jedného dňa s priateľom pozerajú fotografie z mladosti jeho matky, Adela na jednom obrázku uvidí svoju matku Loretu s tehotenským bruškom. Vysvitne, že jej matka sa v skutočnosti volá Elisa a kedysi patrila do skupiny mladých vysokoškolákov, ktorí si hovorili Klan. Od tej chvíle Adela začne pátrať, kto v skutočnosti je jej matka, kto je jej biologickým otcom a kto je vlastne aj ona sama. Publikáciu z verejných zdrojov podporil Fond na podporu umenia.

Leonardo Padura (1955) je jedným z najprekladanejších kubánskych spisovateľov novej generácie. Román Ako prach vo vetre je kronikou spoločensko-politickej situácie na Kube od druhej polovice minulého storočia po súčasnosť. Adela je dcéra imigrantov, Američanka prvej generácie. Jej otec pochádza z Argentíny, no usadil sa v New Yorku, a matka Kubánka žije na opačnom konci USA v Tacome. Keď si jedného dňa s priateľom pozerajú fotografie z mladosti jeho matky, Adela na jednom obrázku uvidí svoju matku Loretu s tehotenským bruškom. Vysvitne, že jej matka sa v skutočnosti volá Elisa a kedysi patrila do skupiny mladých vysokoškolákov, ktorí si hovorili Klan. Od tej chvíle Adela začne pátrať, kto v skutočnosti je jej matka, kto je jej biologickým otcom a kto je vlastne aj ona sama. Publikáciu z verejných zdrojov podporil Fond na podporu umenia.