Adelheid Duvanel

Ezek a történetek az elképzelhető legsűrűbb szövésű anyagból vannak. Egyetlen fölösleges szót sem találunk bennük. Egy rövid, vázlatrajszerű jellemzésbe, egy lelki- vagy testi állapotba egész élet van besűrítve. Így aztán történetre a szó hagyományos értelmében, azaz fordulatra, csattanóra voltaképpen nincs is szükség, hiszen az írásmű maga nem több nem kevesebb, mint a főszereplő élete. A hamisítatlan Duvanel-i alak senki konszenzusát nem keresi. Nem védekezik; elesettségében, gyerekességében, kiszolgáltatottságában őrületében találja meg önazonosságát. Adelheid Duvanel pedig soha nem árulja el az alakjait. A legmagányosabb, a leggyámoltalanabb is megőrizheti méltóságát.