Evelyne Lever

Marie Antoinette nagy kedvence az utókornak, nehéz szabadulni nyaktiló alá küldött bájos fejének igézetétől. Bezzeg míg élt, fogadott hazája korántsem rajongott érte ennyire. Már a forradalmat megelőzően a valóságosaknál sokszorta nagyobb vétkekben marasztalták el őt, ó, rangnak átka! A közvélemény igaztalanul tört pálcát felette például a nevezetes nyaklánc esetében is. Holott a páratlan ékszerrel nem is a felség üzérkedett, hanem egy valóban ízig-vérig elvetemült, lenyűgözően gátlástalan perszóna, La Motte asszony, Rohan bíboros kedvese, akinek nem volt elég, hogy Valois-vér folyik az ereiben, a pénzt is szerette. Az ő fáradhatatlan bűnözői leleményének adózik Evelyne Lever dokumentarista pontosságú, mégis regényes krónikája: fergeteges ízelítővel szolgál a hajdani Franciaország jeleseinek jellemtárából, nemkülönben a párizsi utca fáradhatatlanul lődözött fullánkjaiból. A versbetéteket N. Kiss Zsuzsa fordította. A fordítást szakmailag ellenőrizte Hahner Péter.

A kiváló történész, Evelyne Lever egy különleges képességű és sorsú asszony portréját rajzolja meg. A polgárlányból lett Madame de Pompadour sokkal több volt közönséges szeretőnél: egy személyben töltötte be a hitves, a politikustárs és lélekgyógyász szerepét XV. Lajos oldalán. A szép, intelligens, ritka energiával megáldott nőnek nemcsak elbűvölnie és elcsábítania sikerül a királyt, de hosszú időre magához is láncolja, kényezteti Lajost, olvas a gondolataiban, felrázza bénító melankóliájából. Ám közben egykettőre megérti, hogy nem is annyira a király érzékeire, mint inkább szellemére kell hatnia. "A Pompadour" egy idő után már nem a királyi szerető, hanem az uralkodónő szerepében lép fel...