István Monok

„Fegyverek közt hallgatnak a Múzsák”, vagyis a XVI-XVII. század folyamatos háborúi nem kedveztek a művelődésnek, a kultúra virágzásának – valóban így van ez? A könyv, a lehetséges válaszok közül, az ország döntéshozóinak olvasmányműveltségét vizsgálva ad választ a feltett kérdésre, kiemelve, hogy az arisztokrata családok tagjai – az Istvánffyak, a Zrínyiek, a Bánffyak, a Nádasdyak, az Esterházyak és mások – a kortárs európai nemességéhez hasonló műveltséget szereztek maguknak. Ez az olvasottság segítette őket abban, hogy felelősséggel tudják vállalni a birtokaikon működő egyházak támogatását, iskolákat, nyomdákat, könyvtárakat hozzanak létre, udvaraikban mintát kínáljanak a civilizált élet, a kulturális ízlés és szórakozás elterjesztéséhez. A történelemről, a politikáról gondolkodva hozzák meg döntéseiket az ország újraegyesítését szorgalmazva, a lehetséges szövetségest keresve. Mert egyedül akkor sem ment.

„A ?művelődéstudomány az élet azon területei közé tartozik, amelyhez mindenki ért” – gondolják sokan megalapozatlanul. A művelődéstudomány ugyanis igen nagyszámú tudományterületet vonz magához és integrál, s ez megnehezíti a fogalmi tisztázását. A több mint ezer esztendő kulturális múltját nem könnyű összefüggő folyamatként bemutatni.Az elmúlt évtizedekben több művelődéstörténeti kézikönyv és lexikon jelent meg, ám a modern szemléletű, nagyszabású monografikus szintézis még várat magára. Összességében azonban jelentős eredmények születtek. Felnőtt egy új generáció, amely az interdiszciplináris látásmódot már természetesnek veszi, és munkáiban következetesen érvényesíti.Kötetünk az MTA Művelődéstörténeti Állandó Osztályközi Bizottsága által szervezett, az MTA Közgyűlése (2014. május 8.) alkalmával megtartott tudományos ülésszak anyagát tartalmazza, amelyből képet alkothatunk arról, hogy a művelődéstudomány reprezentánsai hogyan vélekednek a tudományterület helyzetéről, jövőképéről és elvégzendő feladatairól.

A Magyar Királyság és Erdély a XV. század végétől a XVII. század közepéig több alapvető átalakuláson ment át. A történelmi keretet ehhez a középkori Magyar Királyság három részre szakadása adta, valamint a mohácsi csatától kezdődően folyamatos hadjáratok, a kulturális és művelődési intézmények többszöri lerombolása. Az ország(ok)ban élő értelmiség és városi polgárság ebben az időben, dacára a politikai és gazdasági állapotoknak, megpróbálta követni a nyugati kereszténység területén kialakuló szellemi áramlatokat – az időben előre haladva egyre kevesebb sikerrel. A Hunyadi Mátyás országlását követő fél évszázadban az itáliai és a dél-német humanizmus hatott a legerőteljesebben, majd az ezt követő egy évszázadban a protestáns reformáció eszméi. A könyv azt a folyamatot követi végig a lutheránus városi polgárság és a protestáns iskolák könyvtárainak tematikus összetételét vizsgálva, hogy a humanista szövegkiadásokat és a humanista kegyességi irodalmat miként váltják fel a reformáció kiadványai.