Norbert Növényi

Sokan sokféleképpen írtak már a mozgás és a sportolás fontosságáról. Az olimpiai bajnok birkózó, Növényi Norbert könyve mégis más, mint a többi. Írásában negyvenöt éves versenyzői tapasztalatát osztja meg olvasóival. Útmutatást nyújt nemcsak a megfelelő sportág kiválasztásához, de a fiatalság életkori sajátosságaiból adódó problémák hatékony kezeléséhez is. A szerző, aki öt különböző küzdősport világversenyének győztese, felhívja a figyelmet arra is, hogy a sportoló elsődleges célja ne az olimpiai aranyérem, az Európa- vagy a világbajnokság legyen, hanem az örömszerzés. Ugyanis maga a mozgás, a sport öröme, az egészség megőrzése az, amiben kimagasló, tartós eredményt lehet elérni. Növényi Norbert könyve támpontot ad a szülőknek, hogy mivel tudják gyermekeiket olyan útra terelni, mely pozitívan befolyásolja a sportoláshoz való viszonyukat. Ezenkívül segítséget nyújt azoknak a testnevelőknek, edzőknek is, akik gyakorlati munkájuk során törekednek a fiatalok megértésére, annak érdekében, hogy tevékenységük még sikeresebbé és eredményesebbé váljon.

Növényi Norbert a magyar sport emblematikus alakja: olimpiai bajnok, az 1980-as moszkvai olimpia sztárja, hétszeres kötöttfogású magyar bajnok, Eb- és vb-ezüstérmes birkózó; Európa- és világbajnok kick-boxos; 52 évesen MMA-ban szerzett világbajnoki övet; 56 évesen grapplingben nyert világbajnokságot. Páratlan sportkarrier az övé! Ezenkívül játszik színházban, filmekben, karakteres szereplője népszerű sorozatoknak, s az írás is közel áll hozzá. Sokoldalú személyiség, akinek az élete számos fordulatos kalandot rejt. Önéletrajza mindenkinek izgalmas olvasmány! Növényi Norbert könyvéből megismerhetjük a magyarországi birkózás és számos küzdősport mindennapjait, amelyekre a feszültségek és a nézeteltérések éppannyira jellemzőek, mint a hősies küzdelmek és a bajtársi összefogások. Bepillantást nyerhetünk a legendás Hully Gully diszkó történetén keresztül az 1980-90-es évek szórakoztatóiparának titkaiba, valamint Norbi magánéletének viszontagságaiba és legboldogabb pillanataiba. "Épp ahogy éjszaka csukott szemmel elképzeltem, úgy vertem meg a szovjet versenyzőt lépésről lépésre: megrángattam, megcsináltam vele egy válldobást, utána lecsípőztem ...amikor nyertem, szinte elvesztettem az eszem: térdre rogytam, majd a magasba ugrottam, a fejemet fogtam, aztán megint felugrottam, megcsókoltam az ellenfelemet, a bírót, az ellenfél edzőjét, kezet csókoltam a pontozó bírónak, majd rohanva beleugrottam Hegedűs Csaba ölébe, és kiabáltam: "Sikerült, sikerült, nem hiszem el, nem hiszem el, hogy én vagyok a bajnok. Érted ezt, mert én nem hiszem el, érted ezt?" Akkor és ott nagyon hiányzott az édesapám, hogy megöleljen, és mindent megköszönjek neki. Azután jött az eredményhirdetés. Elvarázsolt percek voltak, azt hittem, kiszalad a lábam alól a talaj. Álltam a dobogón, és hallgattam a Himnuszt, a népem imáját, ami egyben az én imám is, valamint a családomé, a barátaimé. Úgy éreztem, ha meghallom a Himnuszt, utána akár meg is halhatok, de szerencsére nem így lett, és az elkövetkező években még többször volt alkalmam meghallgatni. Érdemes volt dolgozni nap mint nap, elviselni a rengeteg fájdalmat, amit az edzések alatt átéltem. Szerencsésnek éreztem magam, hogy hallgattam az édesapámra, és nem adtam fel mások miatt az álmomat." (részlet a könyvből)