Peter Unwin

Peter Unwin, brit diplomata 1956 júliusában, azon a napon kezdett el dolgozni a londoni külügyminisztériumban, amelyen Nasszer államosította a Szuezi-csatornát. 1958-ban, egy hónappal Nagy Imre kivégzése után került harmadtitkárként a budapesti brit külképviseletre, és első - 1991-ben magyarul is megjelent - könyvét Nagy Imréről írta. Később, 1983-bannagykövetként tért vissza a budapesti brit nagykövetségre és három évig töltötte be ezt a posztot. 1986-ban a dániai brit nagykövetség élére nevezték ki. 1989-től 1993-ig Londonban a Brit Nemzetközösség főtitkár-helyettese- ként dolgozott, és 1989. június 16-án részt vett Nagy Imre és társai újratemetésén. Ez a könyv egy esztendőről szól. 1956-ról, amely megrengette a világot; és teljes átfogó képet ad róla. Úgy, hogy részletező pontossággal adja közre a magyar forradalom és szabadságharc krónikáját, valamint az ezzel kapcsolatos világpolitikai "játszmákat". Megtudhatjuk, hogy ki volt az a tíz politikus, aki döntő szerepet játszott az akkori világpolitikai események kialakulásában, illetve, hogy ezek a tragikus, megrázó események milyen hatással voltak az azóta eltelt évtizedekre. A szerző első kézből szerzett, személyes élményeivel fűszerezett történeteiből, elemzéseiből kulisszatitkokat ismerhetünk meg: hogy miként függött össze az 56-os ma gyar forradalom sorsa az SZKP XX. Kongresszusán elmondott titkos Hruscsov-beszéd del, az izraeli-brit-francia erők szuezi beavatkozásával, az amerikai elnökválasztással vagy azzal, hogy Gomułka került a lengyel kommunista párt élére és a poznani felkelés kérdésében volt mersze dacolni Hruscsovval. Miként történhetett meg, hogy az Egyesült Államok háta mögött Izrael, majd Nagy-Britannia és Franciaország is megtámadta Egyiptomot, és Fidel Castro egy kis csapat élén partra szállt Kubában. A brit diplomata elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy a szerencsétlen időzítésű szuezi válsággal foglalkozó Nyugat - a világháború kockázata nélkül - semmit nem tudott volna tenni és nem is akart semmit tenni a magyar függetlenség támogatásáért. A hatalmas ismeretanyagra épülő könyv, amely 2006-ban jelent meg Nagy-Britanniában, izgalmas és elgondolkodtató olvasmány, amely a történelemben járatos, tájékozott olvasó számára is sok meglepetést és újdonságot tartogat.

Peter Unwin, brit diplomata 1956 júliusában, azon a napon kezdett el dolgozni a londoni külügyminisztériumban, amelyen Nasszer államosította a Szuezi-csatornát. 1958-ban, egy hónappal Nagy Imre kivégzése után került harmadtitkárként a budapesti brit külképviseletre, és első – 1991-ben magyarul is megjelent – könyvét Nagy Imréről írta. Később, 1983-ban nagykövetként tért vissza a budapesti brit nagykövetségre és három évig töltötte be ezt a posztot. 1986-ban a dániai brit nagykövetség élére nevezték ki. 1989-től 1993-ig Londonban a Brit Nemzetközösség főtitkárhelyettese ként dolgozott, és 1989. június 16-án részt vett Nagy Imre és társai újratemetésén. • • • Ez a könyv egy esztendőről szól. 1956-ról, amely megrengette a világot; és teljes átfogó képet ad róla. Úgy, hogy részletező pontossággal adja közre a magyar forradalom és szabadságharc krónikáját, valamint az ezzel kapcsolatos világpolitikai „játszmákat”. Megtudhatjuk, hogy ki volt az a tíz politikus, aki döntő szerepet játszott az akkori világpolitikai események kialakulásában, illetve, hogy ezek a tragikus, megrázó események milyen hatással voltak az azóta eltelt évtizedekre. A szerző első kézből szerzett, személyes élményeivel fűszerezett történeteiből, elemzéseibőlkulisszatitkokat ismerhetünk meg: hogy miként függött össze az 56-os magyar forradalom sorsa az SZKP XX. Kongresszusán elmondott titkos Hruscsov-beszéddel, az izraeli–brit–francia erők szuezi beavatkozásával, az amerikai elnökválasztással vagy azzal, hogy Gomułka került a lengyel kommunista párt élére és a poznańi felkelés kérdésében volt mersze dacolni Hruscsovval. Miként történhetett meg, hogy az Egyesült Államok háta mögött Izrael, majd Nagy-Britannia és Franciaország is megtámadta Egyiptomot, és Fidel Castro egy kis csapat élén partra szállt Kubában.A brit diplomata elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy a szerencsétlen időzítésű szuezi válsággal foglalkozó Nyugat – a világháború kockázata nélkül – semmit nem tudott volna tenni és nem is akart semmit tenni a magyar függetlenség támogatá