Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Haza. Magyarul ez a mindössze négy betű nagyon is sokat jelent mindazoknak, akik honfitársként tekinthetnek egymásra - éljenek bárhol is a földkerekségen -, meghatározva a létezés szellemi alapjait. Haza nélkül nincs fizikai lét sem. Hitet ad, és emberi kapcsolatokat. Mezőt, erdőt és nádast is jelent, földet a sívó futóhomoktól a termékeny öntéstalajon át a kopár bazaltszikláig. Vizet a szikes tótól a karsztforrásig. Jelent munkát és pihenést, örömöt és bánatot, ad jó példákat és emberi tartást. Emlékeztet a honfoglaló ősökre, a végvári vitézekre és más háborús meg hétköznapi hősökre - a szülőföld lakóira a földművelő napszámostól a tudósig, a kétkezi munkájával házat és hazát építő embertől a magasabb kultúrát képviselő előadóművészig. Kötetünk a mai Magyarország nevezetességeit veszi sorra. Egy válogatás persze mindig szubjektív, hiszen kinek mi a legérdekesebb a látnivalók hosszú sorából. A természet élő és élettelen értékei vagy a népművészet kincsei iránt érdeklődőnek az isten háta mögötti falu - és annak határa - több értéket rejthet, mint az építészet csodáiban gyönyörködő, világhírű múzeumokat látogató, a szellemi kultúra gazdagságában örömét lelő embernek az ország szíve. A teljesség, bár igénye él az ember lelke mélyén, itt megvalósíthatatlan vállalkozás. Albumunkban is csak ízelítőt adhatunk annak a földdarabnak a csodáiból, amit magyarul úgy hívhatunk: haza.

Világörökség. Ez a szó 1987-ben került a köztudatba Magyarországon, amikor a két első helyszín, a budai vár és a Duna-part látképe, valamint a hollókői Ófalu népi lakóházai, a fatornyos templom és a középkori erődítmény romjával együtt felkerült az UNESCO listájára. Az élő és élettelen természeti értékek, a nemzeti parkok, a különleges élőhelyek mellett az épített környezet alkotásai is szerepelnek világörökségi helyszíneink sorában. Megtalálható közöttük az egyszerű palóc vályogház éppúgy, mint a budavári királyi palota épülete, vagy az ókeresztény sírkamrák, a magyar kultúra egyik bölcsőjének tekinthető bencés főapátság, a pogány római legionáriusoknak épített szentély, valamint a világhírű tokaji bor termőterülete. Gazdagon illusztrált kötetünk ezt a kilenc értéket mutatja be, sokkal inkább a látványra helyezve a hangsúlyt, mint a szövegre: a képek ugyanis magukért beszélnek! Az olvasó megismerheti a kilenc helyszín természeti és kulturális kincseit, történetét, fotóinkon pedig bepillantást nyerhet azok csodáiba.

Balaton. A magyar tengerérzés, felejthetetlen vakációk a napsütötte parton, zamatos borok a hűs pincékben, lenyűgözően sokszínű élővilág, gazdag történelmű települések sora a part mentén. Forró éjszakai bulik, a lágy szélben lebegő vitorlások látványa, kiadós túrák a szőlőtőkék között, vidám korcsolyázások a fagyott víztükrön. Ennek a globális léptékkel mérve aprócska vízfelületnek ezernyi arca van. Egyedülálló természeti kincsünk és csábító úti cél, akár a fürdés, a borok, akár a természetes, avagy az épített táj szépsége vonz minket ide. Kötetünkben a Balaton és környéke minden zegzugát bejárjuk Siófoktól a Balaton-felvidéken át egészen a Kis-Balatonig, megismertetjük az ezen a rendkívüli tájon élő emberek és kultúrák fordulatos történetét, és fotók százain keresztül mutatjuk be a csodálatosan változékony vidéket. Könyvünk lapjain remélhetőleg a Balatont egész életükben járók is találnak újat, bár azt is jól tudjuk, hogy lehetetlenre vállalkozunk, hiszen a Balaton jóval több mint a fentebb felsoroltak. A Balaton életérzés. A Balaton a miénk.

Feltártak a régészek az egykori Tarján falu területén egy gerendavázas kutat, aminek aljában emberi koponyák hevertek a tatárjárás korából. A kút vizét tönkretették azzal, hogy beledobták a levágott fejeket, mert nem használták már ezután – ennyit biztosan tudunk a tatárjárás vészterhes időszakáról a Medvés-hegy környékéről. Azt is, hogy ahol alkalmas helye kínálkozott, a vész után a különféle uraságok kisebb-nagyobb várakat építtettek. Akinek telt rá, az nagyot és kőből, akinek nem, az kicsit, földből és fából. Történetünk idején Béla király, negyedik e néven Szent István trónusán – majdnem elvesztette országát. A mongol veszedelem végigsöpört a magyar hazán, a Kárpátok hágóitól a tengermellékig, sok pusztulást hagyva maga után. A vesztes muhi csata után az ellenség városok százait, falvak ezreit égette fel, becsülni sem lehet, hogy hány ember veszhetett oda. Viszont a nagyobb várak ellenálltak, a mocsarak és az erdők mélyére húzódó emberek is túlélték a nehéz 1241-es évet, ’42 elejét, majd a romokon – új haza épült. Erős várakkal, fallal kerített városokkal, új falvakkal, az ország élén pedig egy bölcsen kormányzó, tapasztalt királlyal. IV. Béla megmeneküléséről sokat tudunk, számtalan szépirodalmi feldolgozás is született róla, a hozzá hű katonák hőstetteire is emlékeznek még a legendák. Az ellene lázadó főnemesekről is maradt fenn jó néhány adat az oklevelekben. Arról azonban keveset tudunk, hogy a közemberek hogyan élhették meg ezeket a nehéz időket? Róluk ritkán szólnak a krónikák, inkább a régészeti leletek alapján következtethetünk arra, hogyan éltek… De vajon hogyan is kerültek a levágott fejek a kútba? Kik éltek a Medvés-hegyen és környékén? Fentiekre keresi a választ ez a könyv, bemutatva a kor emberének mindennapjait, az életösztön erős megnyilvánulásait. A természeti törvényekhez és az ismert történelmi tényekhez ragaszkodó regényből persze a szerelmi szál sem hiányozhat.