Zoltán Benyák

Szent Kron nyugalmas sziget az óceánban, távol a partoktól, távol a száguldó világtól. Egyszerű emberek lakják, bár néhányukat nem lehet hétköznapinak nevezni. Mimi Lafarge, a fiatal lány kegyetlen betegségének köszönhetően egy sebesen öregedő testbe zárva kénytelen élni. Manfred, a sziget furcsa idegene olyan titkok tudója, melyek a történelem előtti korokba nyúlnak vissza. Tak Lachensky, a sziget egyetlen órásmestere múltjában számos olyan nap van, amiről nem szívesen beszél. Egy egyszerű napon különös szemű jövevény érkezik a szigetre, és a világ kizökken a menetéből. Az öröklét ígéretének árnyékában a szigetnek és minden lakójának el kell gondolkoznia a halandóságán, és fel kell fednie igazi arcát. Szeptember tizenhetedikén megáll az idő... Évek, napok, percek. Az idő bolondjai az elmúlás könyve. Egyszerre tekint előre és vissza, próbál értelmet és érzelmet találni az időben. Megkapaszkodni és elengedni. Benyák Zoltán regénye olyan nyomot hagy az olvasóban, akárcsak a sziget lakóiban a visszafordíthatatlan szeptember tizenhetedikei események.

Minden úgy kezdődött, hogy három csavargó talál egy gyereket a szemétben. Három lehetetlen alak. A rovott múltú, aki többet volt már börtönben, mint szabadlábon. A bolond óriás, akitől minden sikátorban rettegtek, és éjszakánként magában beszélt. A fiú az összekuszálódott életével, és önpusztító hajlamaival. És persze a kidobott kislány. Azután minden a feje tetejére állt. Emberek haltak meg, utcákat emésztett fel a tűz. A városban elszabadult a pokol. Mi pedig csak néztük a közönyösök világát, a nincstelenek harcát, ahol mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodtunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol az élet egyszerre ilyen értékes, és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket.

"Ha elfelednek, meghalsz" Tom Pastor negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. Ám életének ezzel még koránt sincs vége. A túlvilágon feneketlen sötétség és végeláthatatlan sivatag fogadja. Meg egy piros telefonfülke, amelyben felcsendül egy hang a múltból, és felvilágosítja: neki itt bizony küldetése van. Hősünk elindul hát egy rozsdás Chevy Chevelle-ben, oldalán cserfes segítőjével, Ninával, hogy megtalálja elveszett lányát egy idegen világban, ahol útját nem gátolja sem tér, sem idő, nincsenek országhatárok és nyelvi korlátok, az évszázadok összeolvadnak, az elhunytak pedig egyetlen hatalmas temetőben ropják a haláltáncot. A nagy illúzió hosszú utazás: mintha egy klasszikus road movie filmkockái peregnének a szemünk előtt, tele a valóság és a képzelet sokszínű teremtményeivel. Benyák Zoltán regénye egyszerre meghökkentő és ismerős, édes-bús nosztalgiát ébreszt elveszett gyermekkorunk iránt, felrázva a bennünk szunnyadó álmodozót.