György Bolgár

Nehéz manapság olyan irodalmi műfajt találni, amely egyaránt megfelel írónak és olvasónak. A twitterezés, az SMS-ek, a gyorséttermek világában bátorság kell a nagyregényhez, de az egypercesekhez is. Hiszen mindannyiunk élete egy nagyregény, amely azonban millió egypercesből áll össze. Hol és mivel ragadjuk meg a lényeget és az olvasó figyelmét? Egyáltalán a betű alkalmas-e még rá, vagy már csak a képekből, filmből, látványból értünk? Évtizedekkel ezelőtt egyperceseivel Örkény István megelőzte korát, bár lehet, hogy ma már inkább másodperceseket írna. Most én is rövidülő időmet és szűkülő teremet keresem, hátha létrejön a korunknak megfelelő téridő. Vagy egyszerűbben: pár szóból is megértjük egymást.

"Mesék? Sima hazugságok! Hamis állítások? Megtévesztések! Hülyítések? Ócska duma! A Hazugság Kft. árukatalógusa! Orbán Viktor és hű fegyverhordozói napról napra gyártják a politikai céljaiknak megfelelő termékeket a fogyasztók, vagyis a választók számára, méghozzá olyan magától értetődő természetességgel, hogy közben a szemük se rebben. Az árut többnyire sikerül eladniuk, mi több, a vásárlók jelentős része elégedett is vele. Én nem, sőt évek óta döbbenten figyelem, hogy mindez lehetséges, bár ahogy nyomon követem a hazug hírek gyors terjedését a világban, látom, hogy egyre nehezebb az igazságot megtalálni. Ez a könyv nem történelmi krónika, de az elmúlt nyolc év méretes hazugságainak gyűjteménye, amelyben Orbán és társai állításait a tényekkel, a valósággal szembesítem. Annál rosszabb a tényeknek, válaszolná erre Orbán, aki továbbra is magabiztosan mondja a magáét. A magam részéről mégis abban bízom, hogy aki ezt a könyvet elolvassa, nem dől be a szédítésnek, hanem elképedve és felháborodva, vagy az egészet kinevetve fogadja a fentről érkező szózatokat. Hogy annál rosszabb legyen a hazugságoknak.

Nehéz manapság olyan irodalmi műfajt találni, amely egyaránt megfelel írónak és olvasónak. A twitterezés, az SMS-ek, a gyorséttermek világában bátorság kell a nagyregényhez, de az egypercesekhez is. Hiszen mindannyiunk élete egy nagyregény, amely azonban millió egypercesből áll össze. Hol és mivel ragadjuk meg a lényeget és az olvasó figyelmét? Egyáltalán a betű alkalmas-e még rá, vagy már csak a képekből, filmből, látványból értünk?Évtizedekkel ezelőtt egyperceseivel Örkény István megelőzte korát, bár lehet, hogy ma már inkább másodperceseket írna. Most én is rövidülő időmet és szűkülő teremet keresem, hátha létrejön a korunknak megfelelő téridő. Vagy egyszerűbben: pár szóból is megértjük egymást.

Szokatlan és formabontó verseskötettel jelentkezik az ismert rádiós, költő, író, Bolgár György. Szokatlan, mert az egész könyv egyetlen témára, csupa Beatles-dalra, a Beatles-életérzésre íródott, és formabontó, mert nemcsak versekből áll, hanem minden egyes darab mellé készült egy rövid összefoglaló az eredeti, címadó Beatles-slágerek születéséről, valamint korabeli magyar újságok alapján arról a Magyarországról, amelyben akkor éltünk, és amelybe ugyanúgy berobbant a Beatles, mint Angliába vagy Amerikába. És mivel a Beatles-életérzés 50 év után is itt van velünk, a költő egyszerre tudja visszaadni azt, amit akkor gondolt s érzett, és azt, ami máig vele, velünk maradt. Egyszerre nosztalgikus és mai könyv: mint a Beatles.

Mesék? Sima hazugságok! Hamis állítások? Megtévesztések! Hülyítések? Ócska duma! A Hazugság Kft. árukatalógusa! Orbán Viktor és hű fegyverhordozói napról napra gyártják a politikai céljaiknak megfelelő termékeket a fogyasztók, vagyis a választók számára, méghozzá olyan magától értetődő természetességgel, hogy közben a szemük se rebben. Az árut többnyire sikerül eladniuk, mi több, a vásárlók jelentős része elégedett is vele. Én nem, sőt évek óta döbbenten figyelem, hogy mindez lehetséges, bár ahogy nyomon követem a hazug hírek gyors terjedését a világban, látom, hogy egyre nehezebb az igazságot megtalálni. Ez a könyv nem történelmi krónika, de az elmúlt nyolc év méretes hazugságainak gyűjteménye, amelyben Orbán és társai állításait a tényekkel, a valósággal szembesítem. Annál rosszabb a tényeknek, válaszolná erre Orbán, aki továbbra is magabiztosan mondja a magáét. A magam részéről mégis abban bízom, hogy aki ezt a könyvet elolvassa, nem dől be a szédítésnek, hanem elképedve és felháborodva, vagy az egészet kinevetve fogadja a fentről érkező szózatokat. Hogy annál rosszabb legyen a hazugságoknak.

1974 óta jelennek meg verses- és novellásköteteim, regényeim, most pedig itt egy drámakötet is. Színdarabokat a kétezres években kezdtem írni. Az elsőt, amely a Hamletre építve sarkából fordítja ki Shakespeare történetét, 2007-ben a Szegedi Nemzeti Színház felolvasóesten mutatta be. Ugyanez történt a szintén 2007-ben, a Színház című folyóirat mellékleteként megjelent Ingmar és Woody című halálos komédiámmal, amelyet később Lukáts Andor színháza, a Sanyi és Aranka juttatott el a felolvasó előadásig. Annak idején Darvas Ivánnak és Kern Andrásnak szántam, de sajnos nem lett belőle semmi. Viszont kezemben van Darvas Iván 2006 júniusi levele, amelyben nyilván némi túlzással, de számomra máig nem felejthetően így ír: „Életemben nem tartottam még a kezemben ilyen fantasztikus darabot! Remek! Megkockáztatom: zseniális! Az iróniának (azaz a távoltartásnak), ugyanakkor az ábrázolt személlyel való teljes azonosulásnak ezt a különös elegyét sehol máshol nem olvastam még.” A többi néma csend, mondhatnám, de azért a Bot című dráma is megjelent a Koltai Tamás szerkesztette Színházban. És még van két másik, egészen friss. Tessék! Én türelmesen várok a világhírre.