Mathilde Bonetti

Először azt hittem, mosómedve, de a farka aránytalanul hosszú és vékony volt, a szőre pedig túlságosan világos. Aztán felénk fordult, nekem pedig még inkább elállt a lélegzetem. Ezeket a narancssárga szemaforszemet láttam az előbb! Fekete karikák övezték, akárcsak az orra hegyét, amely egyébként hófehér volt. - Lehetetlen - suttogtam. Olyan halkan ejtettem ki, hogy még abban sem voltam biztos, hogy Denis hallotta-e. - EZ EGY LEMÚR!

"Odabentről újabb zaj hallatszott: nyihogás, horkantás, prüszkölés, morgás, ideges patadobogás... Izmaim megfeszültek, moccanni sem mertem. Egy másodperccel később felnéztem, és két résnyivel feljebb megpillantottam a szemét: mintha két sötét, félelmetesen mély kútba néztem volna, majd egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Csak egy pillanatig tartott, aztán megfordult a bokszban, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy rájöjjek megbabonázott. Ő lenne Ébenpalást, a vad, megközelíthetetlen csikó?"

Hirtelen bukkant fel előttem. Az egyik oldalára dőlve feküdt a bokor tövében, a földön, száraz levelek között. Biztosan észrevett, mert megemelte pofácskáját, és tágra meredt szemmel bámult rám, enyhén tátott szájjal. Megdermedtem, és én is meredten néztem vissza rá, ugyanolyan tátott szájjal. Egy pillanatra kihagyott a lélegzetem! De nem a félelemtől, hanem inkább a meglepetéstől. Mit kereshet egy kis szarvasborjú itt a földön, alig 2 méterre tőlem!

Martina történeteit olvasva újraélem az ifjúságom, és elábrándozom a kalandokon, amiket én is szerettem volna átélni. - Tennünk kell valamit ezért a kicsiért! - mondta, és az egyik zsebéből előhúzott egy nagy kulcscsomót. - Így, hogy ilyen pici korában kipottyant az erszényből, nehéz lesz elérni, hogy az anyja visszafogadja! Mielőtt kinyitotta volna a hatalmas lakatot, ami a kenguruk kifutójának bejáratát zárta, elővett egy adóvevőt a mellénye zsebéből, és segítséget hívott. - Segítségre van szükségem a kengurukarámnál - mondta határozott hangon. - Azonnal. - A mamája nem segít? - kérdezte Alessia, és egyre csak a földre pottyant kicsit nézte. - A tévében az összes állatos dokumentumfilmben az anyák segítenek a kicsinyeiknek. - De a kenguruk nem - magyarázta Khadim. - Ha egy kengurumama egy olyan helyzetben veszti el a kicsinyét, ahol veszélyben érzi magát, nagyon nehéz rávenni, hogy visszamenjen a kölyökért. Igaz történet. Olvasd el Martina minden kalandját!