Julian Budden

Mi volt az olasz opera elképesztő sikerének titka a XIX. században? Mi volt az oka, hogy a kortárs francia és német zeneszerzők belesárgultak az irigységbe? - teszi fel a kérdést kötetében Julian Budden. És meg is válaszolja: részben az olasz énekesek, minden idők legtökéletesebb technikájú előadóművészei; részben az, hogy az olasz operának az évszázadok során már kialakult a zenei anyanyelve; részben a drámai költészet nemes hagyományain nevelkedett itáliai librettisták tekintélye, legfőképpen azonban egy Giuseppe Verdi nevű zseni, aki szerény vidéki környezetéből kiemelkedve az új Olaszország legnagyobb tisztelettel övezett alakjává lett. Akinek kimeríthetetlenül gazdag zenei világát azóta is csodáljuk. Budden nagydíjakkal kitüntetett Verdi-monográfiája az első magyarul is olvasható kézikönyv, amely a modern kutatásokkal szemben támasztott követelményeknek és a nagyközönség igényeinek egyaránt megfelel. Bemutatja Verdi életét és személyiségét, és külön fejezetekben behatóan, élvezetesen tárgyalja műveit. Nemcsak az operákat, hanem a teljes zenei korpuszt. Julian Budden (1924-2007) angol zenetörténész, tanár a Liverpoolhoz közeli Hoylake-ben született. Oxfordban, majd a londoni Royal College of Musicban folytatott tanulmányai után 1951-ben a BBC-nél helyezkedett el. 1960 és 1967 között az intézmény zenei főmunkatársa, majd elnök-igazgatója lett. 1983-tól Firenzében élt. Pályája során mindvégig kitüntetett figyelmet szentelt az olasz operának, élete utolsó évtizedében a luccai Puccini Kutatóközpont vezetője volt. Részt vett a Verdi műveinek angliai és olaszországi összkiadását gondozó szerkesztőbizottság munkájában. Számos remek tanulmányt írt, és háromkötetes monumentális művet szentelt Verdi operáinak. Utolsó nagyszabású vállalkozása, egy Puccini-monográfia, 2002-ben jelent meg. A(z) Verdi Könyv szerzője Julian Budden.

Giacomo Puccini az operairodalom legnépszerűbb szerzői közé tartozik, mégis elég későn foglalhatta el méltó helyét a zenetörténetben. Talán éppen a népszerűsége miatt - véli Julian Budden. Az olasz opera több évszázados világuralmának utolsó nagy egyéniségeként számon tartott művész hamar elérte, amire sok pályatársa hiába vágyott: a közönségsikert. Akadémikus körökben azonban gyanakodva méregették, afféle könnyű kezű, felszínes komponistának könyvelték el. Pedig rendkívül aggályos volt. A témakeresés, a librettistákkal folytatott küzdelem, a zenei megformálás kínjai, az újra meg újra átdolgozott művek sorsa mind-mind arra utalnak, hogy a színpadon látható könnyedség aprólékos műgond és kitartó munka eredménye. Budden ennek az alkotófolyamatnak jár utána. Feltárja az egyes művek keletkezéstörténetét, ismerteti az operák cselekményét, bőséges kottapélda-idézetekkel illusztrál, elemez. Nyomon követi a zeneszerző egyéni stílusának alakulását, eszközeinek gazdagodását, színpadi, dramaturgiai érzékének fejlődését. Mindezt az életrajzba ágyazva, időrendben, nemzetközi kitekintéssel. Tárgyalja Puccini művészi, társadalmi kapcsolatait és zilált magánéletét, szenvedélyeit, utazásait, melyek során többször megfordult Budapesten is. A hiánypótlónak és minden szempontból mérvadónak számító kötetet magyar vonatkozású képanyag egészíti ki.

Giacomo Puccini az operairodalom legnépszerűbb szerzői közé tartozik, mégis elég későn foglalhatta el méltó helyét a zenetörténetben. Talán éppen a népszerűsége miatt - véli Julian Budden. Az olasz opera több évszázados világuralmának utolsó nagy egyéniségeként számon tartott művész hamar elérte, amire sok pályatársa hiába vágyott: a közönségsikert. Akadémikus körökben azonban gyanakodva méregették, afféle könnyű kezű, felszínes komponistának könyvelték el. Pedig rendkívül aggályos volt. A témakeresés, a librettistákkal folytatott küzdelem, a zenei megformálás kínjai, az újra meg újra átdolgozott művek sorsa mind-mind arra utalnak, hogy a színpadon látható könnyedség aprólékos műgond és kitartó munka eredménye. Budden ennek az alkotófolyamatnak jár utána. Feltárja az egyes művek keletkezéstörténetét, ismerteti az operák cselekményét, bőséges kottapélda-idézetekkel illusztrál, elemez. Nyomon követi a zeneszerző egyéni stílusának alakulását, eszközeinek gazdagodását, színpadi, dramaturgiai érzékének fejlődését. Mindezt az életrajzba ágyazva, időrendben, nemzetközi kitekintéssel. Tárgyalja Puccini művészi, társadalmi kapcsolatait és zilált magánéletét, szenvedélyeit, utazásait, melyek során többször megfordult Budapesten is. A hiánypótlónak és minden szempontból mérvadónak számító kötetet magyar vonatkozású képanyag egészíti ki.