Éva Csizmadia

Csizmadia Éva legújabb - sorrendben tizenhatodik - kötetében eddig nem közölt, az íróasztal fiókjában "heverő" írásait gyűjtötte egybe. A személyes hangvételű visszaemlékezésekből kiemelkedik a címadó novella, amelyben a valóság és az írói fantázia keveredik. A történetfüzérből az elmúlt évszázad kisvárosi polgári hangulata árad, melyet jól érzékeltet a következő részlet. "Udvarias mosollyal kísérte őket a pincér a telefonon már lefoglalt asztalhoz. Az elegánsan meghitt környezetben oldódott Hildában a feszültség, jólesett ránézni a mellette ülő nemes vonású arcra. A pincér visszatért az étlapokkal, az üveg borral, töltött az egyik, majd a másik pohárba. Mindkettőjüket megérintette a lelkük mélyén szunnyadó érzés, de már egyre lazultabb feszültséggel nyúltak a pohár után. Ittak pár kortyot, az orvos szólalt meg simogató hangján. -Hilda kedves, valamennyit már tudok magáról, ismerem az édesapját is, de segítsen nekem megfejteni, vagy legalábbis árulja el: ki az a virágot küldözgető vitéz?"

A szerelem olyan mély, erős emberi érzés, amelynek átélésével szorosabban kötődünk a másik félhez, mintha csupán szeretetet éreznénk iránta. A szerelem nincs tekintettel korra, nemre, bőrszínre, nemzetiségre, vagyoni vagy társadalmi helyzetre. Az érzelmi kötődés kialakulhat egymás megismerésével, de bekövetkezhet robbanásszerűen. Akár "első látásra" is. A szerelem lángolása hosszú ideig fennmaradhat, ám elmúlásának ideje sem írható le előre pontosan, mivel olyan érzelmi viszony, ami nem a résztvevők szabad akaratán múlik, és nem is hozható létre tudatosan. A világirodalom tele van csodálatos vagy szívbemarkolóan szomorú szerelmi történetekkel. Ezek közé sorolható Csizmadia Éva legújabb kötete, amelyben huszonegy olyan írás található, amely éppen a különböző korosztályú és társadalmi helyzetű emberek érzelmi kötődésére ad kitűnő példákat. Több elbeszélés, novella már olvasható volt az elmúlt évtizedek során megjelent köteteiben, ám a legtöbbjükhöz jelen válogatás megjelentetéséhez apróbb javításokat, módosításokat végzett. A történetek különböző helyszíneken -Debrecen, Budapest, Marosvásárhely - játszódnak, ám összeköti őket az elmúlt évszázad polgári levegője és a szereplők gazdag érzelmi vibrálása. Van, aki négyszer is férjhez megy, másokat a friss szerelem fuvallata érint meg, esetleg a reménytelenség érzését élik meg, ám a történetek középpontjában mindig ott van a nagybetűs Szerelem. A szerelem akkor teljes, ha a kiválasztott személy is hasonló érzelmeket táplál. Ez a kölcsönös vonzalom vezet el azután az emberi boldogsághoz. Ennek a boldogságnak a reménye hatja át Csizmadia Éva új kötetét.