Simone Beauvoir strana 3 z 3

Moszkva, 1966. Idősödő francia házaspár érkezik néhány hetes nyaralásra a szovjet fővárosba. Nem először járnak itt, a városban lakik a férfi előző házasságából származó lánya, akit korábban is többször meglátogatták már. Ezúttal azonban mindketten úgy érzik: valami megváltozott, és az utazás nem úgy alakul, ahogy előzőleg eltervezték. A rossz érzéseket André kezdetben saját politikai kiábrándulásához köti: egyre inkább csalódnia kell ugyanis abban a társadalmi eszményben, amit azelőtt a Szovjetunióban vélt megtalálni. Nicole gondjai ezzel szemben érzelmi természetűek: férje lányát, Mását figyelve úgy érzi, nem sikerült valóra váltania ifjúkori ambícióit. Végül, ahogy egy jelentéktelennek tűnő félreértést követően viszonyuk mind inkább elmérgesedik, félelmeik egzisztenciális szorongássá terebélyesednek, és mindketten kénytelenek szembenézni a reménytelen öregedés és a közeli elmúlás keserű gondolatával. A Félreértés Moszkvában című 1967-ben született kisregényt Simone de Beauvoir eredetileg A megtört asszony című prózakötetébe szánta, ám végül csak 1992-ben látott napvilágot, magyarul pedig most először olvasható.

Simone de Beauvoir 1937-ben írt első regénye öt fiatal nő történetét meséli el, akik valamennyien eszmék és dogmák béklyójában vergődnek. Marcelle egy léha férfi "megmentésére" áldozza életét; Chantal egy eszményi szerelem beteljesülésén bábáskodik, ám törekvéseivel tragédiát idéz elő; Lisa a katolikus lányiskola fullasztó légkörében egy nem létező szerelem ideáját kergeti; Anne a keresztény erkölcsiség és a szabad önmegvalósítás közt őrlődik; Marguerite pedig mindenből kiábrándulva átadja magát a sors szeszélyének. Az öt történet egy átalakulófélben lévő társadalom problémáit tükrözi: az 1920-as évek végének Franciaországában mind kevesebben hisznek a tradicionális értékekben, ám az új eszmék is gyakran tévútra viszik a saját nőiségüket kereső fiatal lányokat. A hit hatalma csak 1979-ben jelent meg Franciaországban, és most először olvasható magyar fordításban. Az öt párhuzamos, olykor egymásba fonódó női sorsot elbeszélő mű csírájában minden olyan fontos morális és egzisztenciális kérdést felvet, ami később az író és filozófus Beauvoirt foglalkoztatta.

One is not born, but rather becomes, woman' First published in Paris in 1949, The Second Sex by Simone de Beavoir was a groundbreaking, risque book that became a runaway success. Selling 20,000 copies in its first week, the book earned its author both notoriety and admiration. Since then, The Second Sex has been translated into forty languages and has become a landmark in the history of feminism. Required reading for anyone who believes in the equality of the sexes, the central messages of The Second Sex are as important today as they were for the housewives of the forties.

Amikor Simone de Beauvoir 1947-ben Chicagóban megismerkedett a Pulitzer-díjas Nelson Algrennel, az szerelem volt az első látásra. Egy húsz évre és négy kontinensre kiterjedő szenvedélyes viszony alakult ki abban az időben, amikor huszonnégy óráig tar tott átrepülni az óceánt és a tengerentúli telefonhívás luxusnak számított. Az óceánon átívelő szerelem összegyűjti de Beauvoir Algrennek angolul írott több mint háromszáz levelét. A de Beauvoir levelezésében egyedülálló levelezés olyasvalakinek szól t, aki egyáltalán nem tartozott a világába. De Beauvoir rákényszerült, hogy mindent elmagyarázzon Algrennek, ami a környezetében magától értetődő volt, párizsi életétől az ottani politikai helyzetig. Az eredmény egyszerre személyes memoár és a Szajna bal partjának szellemi élete a háború utáni Párizsban, ahol Albert Camus-höz, Truman Capote-hoz, Colette-hez, Alberto Giacomettihez, Margaret Meadhez és Richard Wrighthoz hasonló kiválóságok fordultak meg

Je me sens coupable, dit-il. Je me suis reposé b?tement sur les bons sentiments que cette fille me porte, mais ce n'est pas d'une moche petite tentative de séduction qu'il s'agissait. Nous voulions bâtir un vrai trio, une vie ? trois bien équilibrée o? personne ne se serait sacrifié : c'était peut-?tre une gageure, mais au moins ça méritait d'?tre essayé ! Tandis que si Xavi?re se conduit comme une petite garce jalouse, si tu es une pauvre victime pendant que je m'amuse ? faire le joli coeur, notre histoire devient ignoble.

Simone de Beauvoirová totiž touto knihou ukázala svoju ďalšiu tvár (či dušu?). Citlivú, zraniteľnú. Kniha akoby bola reportážou z poslednej cesty jej matky, na ktorej jej spolu s mladšou sestrou robí autorka sprievodkyňu. Reportáž senzibilného človeka z hrôzostrašného umierania, ktoré sprevádzalo "milosrdné klamstvo" o uzdravovaní. Reportáž o nezmyselnom pseudohumánnom predlžovaní utrpenia a klamných nádejí. Reportáž s odbočeniami a časovými návratmi.

Je rvais d'tre ma propre cause et ma propre fin ; je pensais présent que la littérature me permettrait de réaliser ce vu. Elle m'assurerait une immortalité qui compenserait l'éternité perdue ; il n'y avait plus de Dieu pour m'aimer, mais je brlerais dans des millions de curs. En écrivant une uvre nourrrie de mon histoire, je me créerais moi-mme neuf et je justifierais mon existence. En mme temps, je servirais l'humanité : quel plus beau cadeau lui faire que des livres ? Je m'intéressais la fois moi et aux autres ; j'acceptais mon incarnation" mais je ne voulais pas renoncer l'universel : ce projet conciliait tout ; il flattait toutes les aspirations qui s'étaient développées en moi au cours de ces quinze années."

512pages. poche. broché.  Sartre répondait exactement au voeu de mes quinze ans: il était le double en qui je retrouvais, portées à l'incandescence, toutes mes manies. Avec lui, je pourrais toujours tout partager. Quand je le quittai au début d'août, je savais que plus jamais il ne sortirait de ma vie.

Non ", elle a crié tout haut. Pas Catherine. Je ne permettrai pas qu'on lui fasse ce qu'on m'a fait. Qu'a-t-on fait de moi ? Cette femme qui n'aime personne, insensible aux beautés du monde, incapable mme de pleurer, cette femme que je vomis. Catherine : au contraire lui ouvrir les yeux tout de suite et peut-tre un rayon de lumire filtrera jusqu' elle, peut-tre elle s'en sortira... De quoi ? De cette nuit. De l'ignorance, de l'indifférence. "