Mariana Enríquezová

Proč slavní rockoví umělci často umírají mladí? Jak se Kurt Cobain, Sid Vicious nebo Jim Morrison stali legendami? Rozsahem útlý román Mariany Enriquezové nabízí propracovanou teorii ve formě kouzelného příběhu, v němž navštívíte rockové koncerty plné nadšených fanynek i podsvětí obývané nadpřirozenými bytostmi. Autorčina tvorba zde nabývá nové podoby, koketuje s morbidností, tajemnem a zrůdností, a řadí se tak do málo známé oblasti argentinské literatury. Její ponurý a znepokojivý styl působí nesmírně návykově. Realita protkaná prvky fantastična přináší ozvěny řecké mytologie i rockové hudby.

Otec a syn sa vydávajú na cestu z Buenos Aires k vodopádom Iguazú na severnej hranici Argentíny s Brazíliou. Krajina, v ktorej vládne vojenská junta, je plná ozbrojených vojakov, kontrolných stanovíšť, vo vzduchu cítiť napätie. Chlapec sa volá Gaspar a otec sa ho snaží ochrániť pred osudom, ktorý má predurčený. Jeho matka zomrela za záhadných okolností, pri nehode, ktorá možno nebola náhodná. Juan, Gasparov otec, je médium v tajnom spoločenstve Bratstva, ktoré sa kontaktuje s Temnotou a hľadá večný život prostredníctvom hrôzostrašných rituálov. Rovnaký údel čaká aj Gaspara, pretože Bratstvo potrebuje nové médium. Osud týchto bytostí obdarených zvláštnymi schopnosťami je krutý, o fyzické aj duševné sily prichádzajú rýchlo a neúprosne. Počiatky Bratstva, ktorému vládne vplyvná rodina Gasparovej matky, siahajú do obdobia, keď objav Temnoty pred stáročiami putoval zo srdca Afriky do Anglicka a potom sa preniesol do Južnej Ameriky. Šesť kapitol románu prináša šesť obrazov dejín Argentíny od šesťdesiatych rokov po koniec 20. storočia. Na jeho stránkach čitateľ nájde domy so stenami, ktoré sa pohybujú; dvere, ktoré sú prechodmi do iných svetov; sály ukrývajúce nepredstaviteľné príšery; rituály s desivými ľudskými obeťami končiace extázou; dobrodružstvá v psychodelickom Londýne šesťdesiatych a sedemdesiatych rokov, keď sa Gasparovi rodičia ocitli medzi slávnymi členmi hnutia hippies; vzťahy otcov a detí, poznačené ťarchou krutého dedičstva, a v pozadí toho všetkého represálie vojenskej diktatúry, desaťtisíce nezvestných a neskôr neistý príchod demokracie, prvé ohniská AIDS v Buenos Aires... Nadprirodzené temné scény plné hrôzy sa v tomto znepokojujúcom, no súčasne uhrančivom románe prelínajú so skutočnými udalosťami z minulosti i súčasnosti. Mariana Enriquez je jednou zo zásadných spisovateliek latinskoamerickej literatúry 21. storočia.

Míg Gabriel García Márquez Macondóját az önkényuralom szeszélyes fantomjai kísértették, addig Mariana Enríquez Buenos Airesét a csoda helyett a könyörtelen fájdalom és igazságtalanság itatja át. Enríquez bravúrosan szűri át az argentin történelem és jelenkor lassú erőszakát a klasszikus angolszász horror hagyományain. Novelláinak metszően valóságos, feminista horrorja olyan témákat olvaszt magába, mint a női test eltárgyiasítása, a radikális társadalmi egyenlőtlenségek, a mindenütt megbúvó toxikus patriarchátus és elnyomás, a népirtás, a migráció vagy épp a környezet kizsákmányolása. A kimondatlan aljasság megcsillan a történetek sötétjében. Az elveszett és kitaszított szereplők élénkségének és a cselekmény aurájának köszönhetően a szövegek messze túlmutatnak a politikán és a horror zsánerén. Enríquez erős nőkaraktereit melankólia járja át, nem jönnek rá, mi zúzza össze őket saját gyötrődésük körforgásában, bénultan és magukra hagyatottan állnak a történések előtt. Vigaszt csak a bizarr fétisek, az eltűnt gyerekek utáni nyomozás, a halott popsztár húsa, az okkultizmus és a pirománia nyújthat. Az Ágyban dohányozni veszélyes a gonoszság mély sötétségét festi meg, ám a reményt adó fény miatt olykor az olvasó mégis hunyorgásra kényszerül. Mariana Enríquez művészete finoman szuggesztív, a költői villanásokból és a beszélt nyelv nyerseségéből eszményi irodalmi szövetet képez.

Otec a syn sa vydávajú na cestu z Buenos Aires k vodopádom Iguazú na severnej hranici Argentíny s Brazíliou. Krajina, v ktorej vládne vojenská junta, je plná ozbrojených vojakov, kontrolných stanovíšť, vo vzduchu cítiť napätie. Chlapec sa volá Gaspar a otec sa ho snaží ochrániť pred osudom, ktorý má predurčený. Jeho matka zomrela za záhadných okolností, pri nehode, ktorá možno nebola náhodná. Juan, Gasparov otec, je médium v tajnom spoločenstve Bratstva, ktoré sa kontaktuje s Temnotou a hľadá večný život prostredníctvom hrôzostrašných rituálov. Rovnaký údel čaká aj Gaspara, pretože Bratstvo potrebuje nové médium. Osud týchto bytostí obdarených zvláštnymi schopnosťami je krutý, o fyzické aj duševné sily prichádzajú rýchlo a neúprosne. Počiatky Bratstva, ktorému vládne vplyvná rodina Gasparovej matky, siahajú do obdobia, keď objav Temnoty pred stáročiami putoval zo srdca Afriky do Anglicka a potom sa preniesol do Južnej Ameriky. Šesť kapitol románu prináša šesť obrazov dejín Argentíny od šesťdesiatych rokov po koniec 20. storočia. Na jeho stránkach čitateľ nájde domy so stenami, ktoré sa pohybujú; dvere, ktoré sú prechodmi do iných svetov; sály ukrývajúce nepredstaviteľné príšery; rituály s desivými ľudskými obeťami končiace extázou; dobrodružstvá v psychodelickom Londýne šesťdesiatych a sedemdesiatych rokov, keď sa Gasparovi rodičia ocitli medzi slávnymi členmi hnutia hippies; vzťahy otcov a detí, poznačené ťarchou krutého dedičstva, a v pozadí toho všetkého represálie vojenskej diktatúry, desaťtisíce nezvestných a neskôr neistý príchod demokracie, prvé ohniská AIDS v Buenos Aires... Nadprirodzené temné scény plné hrôzy sa v tomto znepokojujúcom, no súčasne uhrančivom románe prelínajú so skutočnými udalosťami z minulosti i súčasnosti. Mariana Enriquez je jednou zo zásadných spisovateliek latinskoamerickej literatúry 21. storočia.

Míg ?Gabriel García Márquez Macondóját az önkényuralom szeszélyes fantomjai kísértették, addig Mariana Enríquez Buenos Airesét a csoda helyett a könyörtelen fájdalom és igazságtalanság itatja át. Enríquez bravúrosan szűri át az argentin történelem és jelenkor lassú erőszakát a klasszikus angolszász horror hagyományain. Novelláinak metszően valóságos, feminista horrorja olyan témákat olvaszt magába, mint a női test eltárgyiasítása, a radikális társadalmi egyenlőtlenségek, a mindenütt megbúvó toxikus patriarchátus és elnyomás, a népirtás, a migráció vagy épp a környezet kizsákmányolása. A kimondatlan aljasság megcsillan a történetek sötétjében. Az elveszett és kitaszított szereplők élénkségének és a cselekmény aurájának köszönhetően a szövegek messze túlmutatnak a politikán és a horror zsánerén. Enríquez erős nőkaraktereit melankólia járja át, nem jönnek rá, mi zúzza össze őket saját gyötrődésük körforgásában, bénultan és magukra hagyatottan állnak a történések előtt. Vigaszt csak a bizarr fétisek, az eltűnt gyerekek utáni nyomozás, a halott popsztár húsa, az okkultizmus és a pirománia nyújthat. Az Ágyban dohányozni veszélyes a gonoszság mély sötétségét festi meg, ám a reményt adó fény miatt olykor az olvasó mégis hunyorgásra kényszerül. Mariana Enríquez művészete finoman szuggesztív, a költői villanásokból és a beszélt nyelv nyerseségéből eszményi irodalmi szövetet képez. Mariana Enríquez (1973) argentin író. Munkásságát 2019-ben a spanyol nyelvű irodalom rangos Herralde-díjával ismerték el. Emellett döntőse volt a 2021-es Nemzetközi Booker-díjnak, illetve a Kirkus-díjnak is. Műveit eddig több mint húsz nyelvre fordították le. Nuestra parte de noche (A mi éjszakánk) című nagyregénye, valamint Las cosas que perdimos en el fuego (Elvitte a tűz) című novelláskötete is hamarosan megjelenik az Open Books gondozásában.

"Ez a férfiak műve, picinyem. Mindig is megégettek bennünket. Most pedig mi égetjük meg magunkat. De nem fogunk meghalni, hanem mutogatjuk majd a sebhelyeinket." Tizenkét történet szellemekről, élőhalott fiúkról, önmagukat felgyújtó nőkről, fűrészfogú gyerekekről, sátáni gyilkosokról és elrabolt koponyákról - életről és halálról. Enríquez az elképzelhető világok legrosszabbikának, vagyis a jelen rögvalóságának díszletei között gyűjti össze legszörnyebb rémálmainkat, és tűzi őket gombostűre. A diktatúra borzalmait feldolgozni képtelen poszttraumatikus argentin társadalom legapróbb repedéseibe is beszüremkedik az erőszak. Az összeomlás fenyegetése folyamatosan torzítja a közösség önképét és viszonyait, a szélsőségek minden formája táptalajra lel egy olyan kizsákmányoló államban, mint amilyen Enríquez Argentínája. Hétköznapi embereket, családokat, barátokat nyel el ez az örvénylő sötétség, a lakonikus szöveg pedig végtelen nyugalommal számol be erről a kényszerű, erőszakos jelenről, mintegy ellenpontozva a túlvilági, infernális borzalmakat. A buszon utazva megpillantunk egy nyolcvan éve halott sorozatgyilkost; egy paraguayi kiruccanás váratlan fordulatot hoz egy rossz házasságba; egy mérgező folyóba fulladt kisstílű tolvaj hetek múlva kimászik a vízből. A rettenethez ezerféle út vezet. A Borges és Cortázar elbeszélői hagyományaira épülő rövid gótikus történetek bepillantást engednek abba, hogy mi történik, ha a legsötétebb vágyainkat hagyjuk szabadon kószálni, és remek példáját adják annak, miért is vált Mariana Enríquez a kortárs világirodalom egyik legünnepeltebb hangjává. Biztos kézzel navigál a kisemberek világa és a megmagyarázhatatlan borzalmak univerzuma közt, s nem túlzás állítani: új csillag született a gótikus horror baljósan sötétlő egén.

"Ez a férfiak műve, picinyem. Mindig is megégettek bennünket. Most pedig mi égetjük meg magunkat. De nem fogunk meghalni, hanem mutogatjuk majd a sebhelyeinket." Tizenkét történet szellemekről, élőhalott fiúkról, önmagukat felgyújtó nőkről, fűrészfogú gyerekekről, sátáni gyilkosokról és elrabolt koponyákról - életről és halálról. Enríquez az elképzelhető világok legrosszabbikának, vagyis a jelen rögvalóságának díszletei között gyűjti össze legszörnyebb rémálmainkat, és tűzi őket gombostűre. A diktatúra borzalmait feldolgozni képtelen poszttraumatikus argentin társadalom legapróbb repedéseibe is beszüremkedik az erőszak. Az összeomlás fenyegetése folyamatosan torzítja a közösség önképét és viszonyait, a szélsőségek minden formája táptalajra lel egy olyan kizsákmányoló államban, mint amilyen Enríquez Argentínája. Hétköznapi embereket, családokat, barátokat nyel el ez az örvénylő sötétség, a lakonikus szöveg pedig végtelen nyugalommal számol be erről a kényszerű, erőszakos jelenről, mintegy ellenpontozva a túlvilági, infernális borzalmakat. A buszon utazva megpillantunk egy nyolcvan éve halott sorozatgyilkost; egy paraguayi kiruccanás váratlan fordulatot hoz egy rossz házasságba; egy mérgező folyóba fulladt kisstílű tolvaj hetek múlva kimászik a vízből. A rettenethez ezerféle út vezet. A Borges és Cortázar elbeszélői hagyományaira épülő rövid gótikus történetek bepillantást engednek abba, hogy mi történik, ha a legsötétebb vágyainkat hagyjuk szabadon kószálni, és remek példáját adják annak, miért is vált Mariana Enríquez a kortárs világirodalom egyik legünnepeltebb hangjává. Biztos kézzel navigál a kisemberek világa és a megmagyarázhatatlan borzalmak univerzuma közt, s nem túlzás állítani: új csillag született a gótikus horror baljósan sötétlő egén.