Pál Földi strana 2 z 2

"Ez a könyv nem a magyar hadirepülés részletes, mindenre kiterjedő története. Csupán a két világháborúban önfeláldozóan harcoló, hazájukat védő, és hősi halált halt magyar pilóták teljesítménye előtti tisztelgés. Mint látjuk az első világháborúba kényszerített magyar hadirepülők sem tudásban, sem bátorságban nem maradtak el ellenfeleik mögött. Az antant hatalmak ezernyi modern gépcsodájával szemben, az elavult gépeken repülő magyar pilóták színe-virága hősi harcban áldozta életét. Legendás hősök voltak, akik vitézségükkel, emberségükkel kivívták maguknak nem csak a híres német bajtársak elismerését, de az ellenség rettegő csodálatát is. Aztán amikor 1944 véres nyarán-őszén, ezüstösen csillogva, mély zúgással, tömegével jelentek meg hazánk egén a nyugati-szövetségesek terrorbombázói, halált és a pusztulást hozva, akkor tűnt fel velük szemben az égen a Puma vadászok maroknyi gépe. Nem latolgatták a háború értelmét, csupán védték a magyar családokat, városokat, és ezért sokan, nagyon sokan áldozták fiatal életüket. Nem fasiszták voltak, hanem hősök! Mindkét világháborúban az égbolt legendás lovagjai.""

"Az 1848-ban fellobbant dicsőséget, majd kínszenvedést osztó szabadságharc történetét, jól-rosszul sokan megírták. Ennek ellenére a téma sokáig érdekelte, és mindmáig foglalkoztatja a közvéleményt. Szenvedélyes viták folytak és folynak olykor a történelmi hitellel mit sem törődve. A kor két kiemelkedő személyiségét Kossuth Lajost és Görgey Artúrt nem viszonyították az egész történéshez, inkább kiemelték, és kedvenc eszményeik vagy vérbő ellenszenvük sugalma szerint alakítgatták. Így aztán eljutottunk a tündöklő hérosz és a sátáni bűnbak legendájához, megfeledkezve a felelősség igazságos megosztásáról. A másik mulasztás az előbbi édes gyermeke: a hősben és bűnbakban egyaránt nem látták meg az embert, a humánum természetes fényeit és árnyait. Könyvünk nem a szabadságharc történetét írja le, csupán felvillantja a két kiemelkedő képességekkel megáldott férfiú, Kossuth és Görgey egymással vívott küzdelmét, és azt, hogy ez milyen tragédiával volt szabadságharcunkra. Szerző nem kívánja elvitatni Kossuth történelmi nagyságát, csak éppen azt a fekete legendát igyekszik eloszlatni, amelyet korábban és ma is oly makacsul szőttek Görgey alakja köré. Az 1848-49-es helyzet kezd drámai módon napjainkhoz hasonlítani. Épp itt az ideje, hogy az e könyvben írottak tanulságain elgondolkodjunk.""

Sztálingrád és El-Alamein. Két helység, amely bekerült a történelembe, ugyanazon oknál fogva. Mindkét helyen - a Volga menti betontengerben csakúgy, mint az addig ismeretlen észak-afrikai koszos kis településen - odalett az eddig verhetetlennek tartott Wehrmacht nimbusza. Az 1941 telén megvívott sokkal nagyobb moszkvai csatát még kiheverték a németek, de az 1942/43-ban zajlott két fent említett vereség valóban a vég kezdete volt, amolyan wagneri összeomlás, az Istenek alkonya". A vörös cár nevét viselő ipari monstrum egy hatalmas dráma színterévé vált, amelyet a Vörös Hadsereg katonái házról-házra védtek. 1942 novemberében aztán fordult a kocka, megkezdődött a nagy szovjet bekerítő hadművelet, amely az ostromlóból ostromlottat csinált. Sztálingrád bár házai között csak egy, és nem több német hadsereg pusztult el, mégis fordulópontot jelentett a háború menetében. Ettől kezdve a Vörös Hadsereg nem szenvedett vereséget. E mellett szinte eltörpülni látszik a német páncélos hadsereg veresége EI-Alameinnél. De ez igazságtalan nézőpont. Itt a sivatagban nem csak Montgomery 8. brit hadserege aratta első győzelmét, de megtört a német hadisten, Rommel vezértábornagy, a sivatag rókája legyőzhetetlenségének legendája is. E két győzelem, keleten és délen egyaránt megkondította a halálharangot Hitler gonosz Harmadik Birodalma fölött.

Földi Pál jelen kötetében egészen új megközelítésben vizsgálja a Trianonig vezető és azt okozó történelmi eseményeket, és jut el teljesen új konklúziókig. Az orosz befolyás, a pánszláv eszme térhódítása, a trianoni szereplők álságos aknamunkája merőben új szemszögből érzékelhető ebben a könyvben. Minden magyar és minden igazságot kereső ember számára tanulságos és megrendítő olvasmány! *** Trianon! A párizsi Versailles kertjében XV. Lajos által 1768-ban, Mademe Dubarry részére kellemes élvezetek számára felépíttetett kis palota neve a mi számunkra egészen mást jelent. Nekünk ez a szó, hogy "Trianon!", és mindez a jelentéstartalmi háttér, ami hozzá kapcsolódik, maga a balsors, a gyász és a megalázás jelképe. De nemcsak a jelképe, hanem napjainkig ható szégyenteljes valósága is. S noha a szégyen bennünket bélyegez és sújt, valójában nem a mi szégyenünk. Neves államférfiaké, akik állítólag az igazságot képviselték, és ilyen szellemben tettek "rendet" Európában. A trianoni diktátum közzététele Magyarországon egyértelmű hihetetlenséget teremtett, amely majd dermedt rémületbe és elkeseredésbe csapott át. Az emberek ezrével tódultak az utcákra, és nem akarták tudomásul venni, hogy koronázó városunk Pozsony, Mátyás városa Kolozsvár, Rákóczi Kassája, Zrínyi Ilona Munkácsa, a vértanúk Aradja, Szent László Nagyváradja, a Hargita, továbbá Erdély csodálatos hegyei nincsenek többé. Június 2-től folyamatosan zajlottak a tüntetések a nagyhatalmak diplomáciai testületei előtt. A gyárak, boltok, iskolák bezártak, a tömegközlekedés leállt, a tömegek fekete ruhában, feketeszalagos nemzeti lobogókkal vonultak a főutakon. Az újságok gyászkeretben jelentek meg, a templomokban gyászmiséket celebráltak, és megállás nélkül zúgtak a harangok. Az elrabolt területek a csodálatos magyar irodalom nagyjainak, mint Ady Endrének, Arany Jánosnak, Balassi Bálintnak, Áprily Lajosnak, Benedek Eleknek, Csiky Gergelynek, Herczeg Ferencnek, Jókai Mórnak, Kaffka Margitnak, Kassák Lajosnak, Koós Károlynak, Kosztolányi Dezsőnek, Madách Imrének, Mikszáth Kálmánnak, Szabó Dezsőnek, Tamási Áronnak, Tompa Mihálynak, Tóth Árpádnak, Zilahy Lajosnak születési helyei, még tegnapi alkotó műhelyei is odavesztek. Képzeljük el nélkülük a magyar irodalmat. Ez a korántsem teljes névsor is bizonyítja a velünk történt trauma méreteit. A megcsonkított ország helyzetét tovább súlyosbította, hogy a területét szétszakító utódállamok barbár kegyetlenséggel már a legelső időkben 230 000 magyart űztek ki az otthonaikból. 20 kilós csomag vitelét engedélyezve, mindenből kifosztva, koldusszegényen érkeztek ezek a magyar családok az amúgy is koldussá tett anyaországba. A szerencsésebbek szállásra leltek a rokonaiknál, de a többség kényszer lakhelyeken, pl. vasúti vagonokban kapott szállást, munkát azonban alig-alig. Így lett Magyarország a "hárommillió koldus" országa... Olybá tűnt, hogy az "ezeréves Magyarország, minden dicsőségével, hatalmas páratlan kultúrájával, a nyugati nagyhatalmak közömbös, vagy inkább cinkos közrejátszásával eltűnik örökre az őt körülvevő szláv és ortodox oláh tengerben"... * "Az igazságtalan és könyörtelen trianoni diktátum után a bolsevizmusnak, majd a román hadseregnek kitervelt ránk uszítása, az ország teljes kifosztása, a bevezetett éhségblokád, a horribilis jóvátétel megfizetése, mindennek következtében a demográfiai állapot végzetes leromlása, a gyermekhalandóság világviszonylatban példátlan emelkedése, a tuberkolózis országos terjedése jogos reményt adtak a művelt világnak, a nemzetgyilkosság végrehajtására..."

Egy sorozat - a második világháború titkai - első könyvét tartja kezében az olvasó. Sokan úgy vélik, erről a borzalmas háborúról már minden napvilágra került, már mindent megírtak. De ez nem igaz... Könyvünk - anélkül, hogy a náci háborús bűnöket megkérdőjelezné - egy pillantást vet a "domb másik oldalára", a Sztálin által vezetett nemzetközi jogba ütköző hadviselésre.

Földi Pál jelen kötetében egészen új megközelítésben vizsgálja a Trianonig vezető és azt okozó történelmi eseményeket, és jut el teljesen új konklúziókig. Az orosz befolyás, a pánszláv eszme térhódítása, a trianoni szereplők álságos aknamunkája merőben új szemszögből érzékelhető ebben a könyvben. Minden magyar és minden igazságot kereső ember számára tanulságos és megrendítő olvasmány! *** Trianon! A párizsi Versailles kertjében XV. Lajos által 1768-ban, Mademe Dubarry részére kellemes élvezetek számára felépíttetett kis palota neve a mi számunkra egészen mást jelent. Nekünk ez a szó, hogy "Trianon!", és mindez a jelentéstartalmi háttér, ami hozzá kapcsolódik, maga a balsors, a gyász és a megalázás jelképe. De nemcsak a jelképe, hanem napjainkig ható szégyenteljes valósága is. S noha a szégyen bennünket bélyegez és sújt, valójában nem a mi szégyenünk. Neves államférfiaké, akik állítólag az igazságot képviselték, és ilyen szellemben tettek "rendet" Európában. A trianoni diktátum közzététele Magyarországon egyértelmű hihetetlenséget teremtett, amely majd dermedt rémületbe és elkeseredésbe csapott át. Az emberek ezrével tódultak az utcákra, és nem akarták tudomásul venni, hogy koronázó városunk Pozsony, Mátyás városa Kolozsvár, Rákóczi Kassája, Zrínyi Ilona Munkácsa, a vértanúk Aradja, Szent László Nagyváradja, a Hargita, továbbá Erdély csodálatos hegyei nincsenek többé. Június 2-től folyamatosan zajlottak a tüntetések a nagyhatalmak diplomáciai testületei előtt. A gyárak, boltok, iskolák bezártak, a tömegközlekedés leállt, a tömegek fekete ruhában, feketeszalagos nemzeti lobogókkal vonultak a főutakon. Az újságok gyászkeretben jelentek meg, a templomokban gyászmiséket celebráltak, és megállás nélkül zúgtak a harangok. Az elrabolt területek a csodálatos magyar irodalom nagyjainak, mint Ady Endrének, Arany Jánosnak, Balassi Bálintnak, Áprily Lajosnak, Benedek Eleknek, Csiky Gergelynek, Herczeg Ferencnek, Jókai Mórnak, Kaffka Margitnak, Kassák Lajosnak, Koós Károlynak, Kosztolányi Dezsőnek, Madách Imrének, Mikszáth Kálmánnak, Szabó Dezsőnek, Tamási Áronnak, Tompa Mihálynak, Tóth Árpádnak, Zilahy Lajosnak születési helyei, még tegnapi alkotó műhelyei is odavesztek. Képzeljük el nélkülük a magyar irodalmat. Ez a korántsem teljes névsor is bizonyítja a velünk történt trauma méreteit. A megcsonkított ország helyzetét tovább súlyosbította, hogy a területét szétszakító utódállamok barbár kegyetlenséggel már a legelső időkben 230 000 magyart űztek ki az otthonaikból. 20 kilós csomag vitelét engedélyezve, mindenből kifosztva, koldusszegényen érkeztek ezek a magyar családok az amúgy is koldussá tett anyaországba. A szerencsésebbek szállásra leltek a rokonaiknál, de a többség kényszer lakhelyeken, pl. vasúti vagonokban kapott szállást, munkát azonban alig-alig. Így lett Magyarország a "hárommillió koldus" országa... Olybá tűnt, hogy az "ezeréves Magyarország, minden dicsőségével, hatalmas páratlan kultúrájával, a nyugati nagyhatalmak közömbös, vagy inkább cinkos közrejátszásával eltűnik örökre az őt körülvevő szláv és ortodox oláh tengerben"... * "Az igazságtalan és könyörtelen trianoni diktátum után a bolsevizmusnak, majd a román hadseregnek kitervelt ránk uszítása, az ország teljes kifosztása, a bevezetett éhségblokád, a horribilis jóvátétel megfizetése, mindennek következtében a demográfiai állapot végzetes leromlása, a gyermekhalandóság világviszonylatban példátlan emelkedése, a tuberkolózis országos terjedése jogos reményt adtak a művelt világnak, a nemzetgyilkosság végrehajtására..."

Erdély! A magyar történelem megszentelt helye, amelyet Báthory Gábor erdélyi fejedelem „Tündérkertnek” nevezett. Erdély többet jelent nekünk az ott élő székely magyarságnál, ezerszer többet ezen kicsiny földrész fájánál, aranyánál, sójánál. Erdély a magyar história, a magyar nemzeti hagyományok, magyar költészet ihletet adó csodája. Nagy fejedelmei, Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György valóban "Tündérkertté" varázsolták, és közben karddal a kézben védték a török világhódítóktól, a Habsburg gyarmatosítóktól és az oláh betolakodóktól. Erdély minden korszakát bevilágítják a magyarság telepítette, veszélyt jelző, folyton égő "lármafák", amelyek fényénél vessünk egy pillantást e három nagy fejedelem korszakára, akik példát adtak, hogyan kell magyarságunkat megőrizni a legválságosabb időkben is.