Aly Götz

Alyho kniha, jež vzbudila nejen v Německu nebývalý ohlas, je věnována obyčejným Němců v letech 1933–1945. Hlavní důraz je v ní položen na sociální aspekty národně socialistického režimu a na jeho snahy získat obyčejné Němce na stranu nacistů. Aly zde systematicky zkoumá zásahy státu do sociální sféry v podobě striktní měnové politiky či sociálního a zdravotního zabezpečení do té doby bezprizorních mas. Protože však nákladnou národně socialistickou sociální politiku bylo třeba z něčeho financovat, věnuje se autor problematice finančních zdrojů. Jejich rozborem dospívá k závěru, že udržet sociální systém 30. a počátku 40. let bylo možné pouze na základě využívání zdrojů z dobytých území, jež byla ekonomicky a hospodářsky vysávána a ruinována, a spolu s tím i prostřednictvím zdanění a zabavení židovského majetku. Z těchto výnosů, stejně jako z výnosů pro Němce výhodných bankovních operací ve vztahu k okolním zemím, profitoval každý loajální Němec, lhostejno, zda se vnitřně ztotožňoval či rozcházel s nacistickou ideologií a propagandou.

A holokauszt egyedül a német történelemből nem megmagyarázható. Az 1880-as éveket követően – az előretörő nacionalizmus és társadalmi válságok hatására – egész Európában ugrásszerűen felerősödött az antiszemitizmus. Anélkül, hogy a német tettesek bűnét kisebbítené, Götz Aly történész kimutatja, hogy a sok helyütt megmutatkozó rivalizálás és irigység, diszkrimináció és pogromok hogyan ágyazták meg a talajt a későbbi deportálásokhoz és gyilkosságokhoz. A zsidók legyilkolását a németek irányították. Ők egyedül felelősek azért, hogy kitört a világháború, amely a legfontosabb feltétele volt annak, hogy kiiktatódjon jog és morál. De az Európában élő zsidókon és más kisebbségeken végrehajtott tömeggyilkosságokat a német kezdeményezők képtelenek voltak egymaguk végrehajtani, mindenütt szükségük volt a helyi politikusok, szervek és lakosság munkamegosztásos alapú együttműködésére. Götz Aly könyvében leírja, hogyan és milyen érvekre támaszkodva kelt életre 1880 után a modern antiszemitizmus Európa szinte minden országában, miként erősödött egyre, és mi módon váltak a demokratikus pártok is felvevőképessé irányába. Vizsgálat alá veszi a gazdasági, társadalmi és lélektani okokat, a nacionalizmus, demokrácia és zsidóellenesség között mutatkozó összefüggéséket, leírja többek között az orosz, ukrán, román és lengyel pogromokat, a „sajátos magyarországi esetet”, az állítólag rosszul jártak irigységét a művelődni és feltörekedni vágyó zsidókkal szemben, a kelet-európai bevándorlók elleni félelmet Franciaországban. Ily módon a szerző felvázolja a modern antiszemitizmus panorámáját, és elsőnek vet átfogó pillantást arra az európai előtörténetre, amely lehetővé tette a holokausztot. A könyv 2018-ban megkapta az igen jelenős németországi Geschwister Scholl-díjat, amelyet minden évben olyan könyvnek adnak, amely „szellemi függetlenségről tanúskodik, és serkentőleg hat a polgári szabadságra, erkölcsi, intellektuális és esztétikai bátorságra, valamit ösztönzést ad jelenbéli felelősségtudatunknak.”

Alyho kniha, jež vzbudila nejen v Německu nebývalý ohlas, je věnována obyčejným Němců v letech 1933–1945. Hlavní důraz je v ní položen na sociální aspekty národně socialistického režimu a na jeho snahy získat obyčejné Němce na stranu nacistů. Aly zde systematicky zkoumá zásahy státu do sociální sféry v podobě striktní měnové politiky či sociálního a zdravotního zabezpečení do té doby bezprizorních mas. Protože však nákladnou národně socialistickou sociální politiku bylo třeba z něčeho financovat, věnuje se autor problematice finančních zdrojů. Jejich rozborem dospívá k závěru, že udržet sociální systém 30. a počátku 40. let bylo možné pouze na základě využívání zdrojů z dobytých území, jež byla ekonomicky a hospodářsky vysávána a ruinována, a spolu s tím i prostřednictvím zdanění a zabavení židovského majetku. Z těchto výnosů, stejně jako z výnosů pro Němce výhodných bankovních operací ve vztahu k okolním zemím, profitoval každý loajální Němec, lhostejno, zda se vnitřně ztotožňoval či rozcházel s nacistickou ideologií a propagandou.