Henrik Havas strana 2 z 2

"Önéletrajzi írások, naplójegyzetek, feljegyzések, vallomások - mindhalálig-történetek nagyszülőkről, apáról, anyáról, gyermekről. Legendák és igaz történetek pályatársról, barátról, ellenfélről és ellenségről - mindenről, amiből egy Rokobauer magamagát Havassá összegyúrta. A médiacelebből az írót. Mielőtt a történetek olvasásába kezdett volna, az olvasó azt gondolja: ezt a pasast én ismerem. Kérdés, hogy amikor a könyv végére ér, még mindig ugyanazt az embert ismeri-e - és ugyanaz maradt-e az olvasó? Meggyőződésem, hogy igen. Meggyőződésem, hogy nem." (a Szerkesztő)

A szegedi Csillagbörtön egyik épületének tetején egy ketrec áll. A "tészesek" számára csupán ez a hely jelenti a szabad levegőt. Embertelen gyilkosok, akik sohasem szabadulhatnak. Könyörtelenül elbántak velük, ahogyan ők is könyörtelenül bántak áldozataikkal. Közülük többen állítják, hogy a halálbüntetés megváltás volna; hogy még a kötél is jobb, mint ez a reménytelenül lassú halál. Rabtársaiktól elkülönítve élnek, szigorú napirend szerint. Tét nélkül ölhetnének - az ő helyzetükön már semmi sem képes rontani. Ebben a könyvben hat ténylegesen életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt gyilkos vallomását olvashatják. Vérfagyasztó tetteik és gyalázatos sorsuk mellett feltárulnak a Csillagbörtön hétköznapjai, valamint jogászok, szociológusok és pszichológusok mondják el véleményüket erről az Európában sajátságosnak számító büntetési nemről, melyet immár az Alkotmányunk is tartalmaz.