Brigitta Hudácskó

A tavalyi év egyik kellemes ifjúsági fantasy meglepetése volt a Crowfield átka, amit jómagam is A rózsa nevéhez hasonlítottam, mert hogy a középkorban játszódott, egy apátság körül és egész sokat meg lehetett tudni, a szerzetesek életéről benne. Egy sorozat második részéről mindig nehéz spoilerek nélkül beszélni, mert többnyire az első rész szereplői visszatérnek és fontos szerepe van a történetben annak, hogy anno mi is történt velük. A legutóbb ugye William segítségével megtört egy átok, de a fiú és barátainak az élete továbbra sem fenékig tejfel. A hideg telet felváltotta az angol, esős tavasz. S nem elég, hogy minden mindig vízben tocsog, nincs esernyő, esőkabát de még rendes cipő se, hogy kicsit szárazabbnak érezze magát az ember - ko molyan teljesen lejött a nyári kánikulában is ez a nedves időszak a könyvből - de az apátság már megint bajban van. Valami régi és rossz mozgolódik a templom területén. Valami olyan régi és olyan rossz, hogy még a környéken lakó különleges lények is inkább odébbállnak, csak ne kelljen végigvárniuk, hogy mi sül ki az egészből. Williamnek, a hobnak, Csiga testvérnek és Shadlocknak persze nincs ilyen szerencséje, ők kénytelenek maradni, s mivel a fiatal fiút kinézte magának a démon, amelyik az apát ságot fenyegeti, hogy visszaszerezze jogos területét, kénytelenek szembeszállni a gonosszal. Meg kell hagyni, a sok esőzés miatt talán, ez a rész jóval sötétebb volt, mint az előző. Na meg mert ott egy angyal itt meg eleve démon körül forgott a tört énet, s ezzel bizony nem egy véres és ijesztő jelenet párosult. Még a borító is láthatóan sötétebbre sikeredett. Viszont kis enyhítésnek ott volt az imádni való hob, akinek sikerült rendszeresen nem csak William de az olvasó arcára is mosolyt fakaszt ani. De az atmoszféra, a szereplők és Pat Walsh stílusa maradt a régi. Annyi viszont biztos, hogy ezt a részt kicsit idősebb gyerekeknek lehet ajánlani inkább, mint az elsőt. Remélem a harmadik könyvben már kicsit több napfény lesz és legalább.