Anna Keömley

A szerkesztő anya és a tudósember apa másodszülött lánya a szavak szeretetét az anyatejjel szívta magába. Kiskamaszként egy-egy mozizás után az édesapja leültette, és kérte, mesélje el a látottakat. Az első három-négy kapkodó mondat után azonban leállította: ,,Na, most kezdd elölről, édes lányom, mert ebből egy kukkot sem értek! Öt összetett mondattal meséld el a száz percet!" Ebből két dolog sülhetett volna ki: a lány vagy örök életre elnémul, vagy örök életre a szavak rabja lesz. Az utóbbi történt. Fordító és ,,fiókíró" lett.Az értesítés, hogy a ,,Reneszánsz" nyomtatásba kerülhet, édesanyja - egyik leglelkesebb olvasója és szigorú kritikusa - betegágya mellett érte. Örömmel újságolta el neki a hírt. Az édesanya büszke volt és nagyon boldog. Két nap múlva elment.És a fiókból lassan előkívánkoznak a szavak...