Dóra Keresztes

A világ már nem olyan, mint régen. Nincs béke, nincs nyugalom, mert rémséges rémek tartják rettegésben a Kiserdő-lakókat. Köztük is kiváltképp egyet - a Félőlényt -, aki félelmében odújába, könyvei közé zárkózik, azt gondolván, hogy megúszhatja a réminváziót. De persze nem úszhatja meg, mert e rémek éppen benne látják legfőbb ellenségüket. No nem a félelme, hanem a könyvei miatt, amelyekben mindig minden rémet legyőznek. És amíg ezek a mesék léteznek, s csak egyetlen lény is van, aki hisz igazukban, addig a rémek nem érezhetik magukat biztonságban. Nem véletlen, hogy Békés Pál pompás meseregénye a tapasztaltabb olvasót mai életünk egy s más vonására, fordulatára, valódi rémhistóriájára emlékezteti. Hisz minden jó mese az élet tükörképe. Vagy az élet szülte vágyálmoké. A Kiserdő-lakókat és a rémeket Rényi Krisztina szellemdús rajzai elevenítik meg.

"Hol volt, /hol nem, /messze, messze,/ volt egy boglyos, /lompos, /loncsos, /és bozontos, /Vackor nevű /kicsi medve, /nem is medve, /csak egy apró, /lompos, /loncsos / és bozontos, /piszén pisze kölyökmackó." Kormos István méltán népszerű meséjét Keresztes Dóra értő és kedves képei teszik még kedveltebbé a gyermekek körében.