Erzsébet Kertész strana 3 z 3

A zürichi Phönix Panzióba 1872 szeptemberében új lakó költözött. Fiatal, rövid hajú, szőke lány, svédnek vagy németnek gondolták a panzióbeliek. Furcsa neve is gondolkodóba ejtette lakótársnőit. "Frau Gräfin Vilma Hugonnai aus Ungarn" ugyanis magyar, és nem lány, hanem asszony. Hugonnai Vilma ugyanolyan diáklány, mint a többi. Csak a kitartása, az akaratereje szokatlan. Tanulni akar, orvosi diplomát szerezni mindenáron, aztán hazájában betegeket gyógyítani, mint férfi kollégái. Hosszú, keserves évek, küzdelem, nélkülözés, megaláztatás az osztályrésze. A férfitársadalom a kiváltságait félti tőle. A svájci diploma nem elég, itthon még ahhoz is vizsgát kell tennie, hogy bábaasszonyként praktizálhasson. "Rettenetesek ezek az emancipált nők! - háborog a kultuszminiszter. - Fel akarják forgatni a világot!" Az első magyar orvosnő életregényének új kiadását tartja kezében az olvasó.

A szerző könyve a fiatalokhoz szól, Kossuth Zsuzsanna élettörténetével érzelemgazdag történelmi életrajzot tár eléjük, hogy megmentse a feledéstől az ország első főápolónőjének, a magyar történelem egyik kiemelkedő nőalakjának emlékét.

"Talán azért lettem író, mert bizonyítani akartam. Megmutatni apámnak, hogy nem olyan nagy szerencsétlenség, ha nincs fia." Kertész Erzsébet több mint hat évtizede tucatnyi regénnyel bizonyít. Történelmi hősnőinek személyisége mögé rejtezve végigélte a XIX. századot, és végigélte a huszadikat is. Ám ez egyszer ő maga a regényhős, a régimódi kisasszonyból lett modern, független szellemű íróasszony, a szeretteiért rettegő anya és feleség. Aki kilencven évesen is őriz valamit kamaszkori önmagából. Megrendítően őszinte legújabb regényével talán még az ifjúkori barát, Szerb Antal elismerő szemhunyorítását is sikerülne elnyernie

A "Bánk bán" 1833. február 25-én tartott kassai ősbemutatójának főbb szereplői valamennyien tagjai lettek a Pesti Magyar Színháznak, a későbbi Nemzeti Színháznak. Egyedül a Gertrudist alakító Kántorné Engelhardt Anna nem. Pedig ő volt a korábbi évtizedek legnagyobb tehetségű drámai színésznője, a vándorszínészet hőskorának csillaga. A méltatlan mellőzés soha nem gyógyuló sebet ütött a kemény természetű, büszke színésznő lelkén: hiába hívták vissza később, "nem akart hold lenni ott, ahol egykor nap volt". Kertész Erzsébet regénye nemcsak hősnőjének megrendítő, titkokkal terhes sorsát kíséri végig, hanem részletes, eleven tablót fest a reformkori színészvilágról is.

A "Bánk bán" 1833. február 25-én tartott kassai ősbemutatójának főbb szereplői valamennyien tagjai lettek a Pesti Magyar Színháznak, a későbbi Nemzeti Színháznak. Egyedül a Gertrudist alakító Kántorné Engelhardt Anna nem. Pedig ő volt a korábbi évtizedek legnagyobb tehetségű drámai színésznője, a vándorszínészet hőskorának csillaga. A méltatlan mellőzés soha nem gyógyuló sebet ütött a kemény természetű, büszke színésznő lelkén: hiába hívták vissza később, "nem akart hold lenni ott, ahol egykor nap volt". Kertész Erzsébet regénye nemcsak hősnőjének megrendítő, titkokkal terhes sorsát kíséri végig, hanem részletes, eleven tablót fest a reformkori színészvilágról is.