Imre Kertész strana 2 z 3

Na sklonku roku 2002 poctila Švédská královská akademie Imreho Kertésze Nobelovou cenou za literaturu. Ve své řeči pronesené ve Stockholmu po převzetí Nobelovy ceny řekl Imre Kertész mj: ``... Říká se o mně - míněno tu s uznáním, onde hanlivě --, že jsem autorem jediného tématu: holocaustu.`` Svoji zásadu žít a psát stále týž román rozhodně ve Fiasku neopouští: román vyvěrá ze stejného pramene jako Člověk bez osudu, a třebaže se jeho tok vine jinudy, oko pozorného čtenáře dozajista rozpozná to místo, kde se obě větve posléze sjednotí.

Rozsahom neveľká próza maďarského nositeľa Nobelovej ceny má všetky znaky výbornej literatúry. Prefíkaná fabula, takmer surrealistické prvky a typicky kertészovský „drive“, vďaka ktorému človek nemôže pustiť knihu z rúk. A predsa to nie je dobrodružný román. Autor aj tu spracúva svoju fundamentálnu tému – holokaust a jeho dlhé tiene, ktoré dopadajú nielen na tých, čo prežili, ale aj na tých ostatných. Imre Kertész je už prítomný v slovenskej knižnej kultúre a domáce publikum právom očakáva, že jeho ďalšia kniha poskytne skvelé umelecké a „ľudské“ hodnoty. V prípade prózy Likvidácia nebude sklamané.

Imre Kertesz ist etwas skandalöses gelungen: die Entmystifizierung von Auschwitz. Es gibt kein literarisches Werk, das derart konsequent, ohne zu deuten, ohne zu werten, der Perspektive eines staunenden Kindes treu bleibt. Wohl nie zuvor hat ein Autor sei

"Mindenekelőtt egy vallomással tartozom, egy, talán különös, de őszinte vallomással. Amióta repülőgépre szálltam, hogy itt, Stockholmban átvegyem az ez évi irodalmi Nobel-díjat, szakadatlanul egy szenvtelen megfigyelő szúrós tekintetét érzem a hátamon; s ebben az ünnepi pillanatban, amely hirtelen a közfigyelem fókuszába állít, inkább e hűvös megfigyelővel, semmint az egyszeriben világszerte olvasott íróval érzem magam azonosnak. S csak remélni tudom, hogy a beszéd, amelyet e kitüntető alkalommal elmondhatok, a segítségemre lesz, hogy e kettősséget, ezt a bennem élő két személyt végül majd egyesítsem..."

"Mindenekelőtt egy vallomással tartozom, egy, talán különös, de őszinte vallomással. Amióta repülőgépre szálltam, hogy itt, Stockholmban átvegyem az ez évi irodalmi Nobel-díjat, szakadatlanul egy szenvtelen megfigyelő szúrós tekintetét érzem a hátamon; s ebben az ünnepi pillanatban, amely hirtelen a közfigyelem fókuszába állít, inkább e hűvös megfigyelővel, semmint az egyszeriben világszerte olvasott íróval érzem magam azonosnak. S csak remélni tudom, hogy a beszéd, amelyet e kitüntető alkalommal elmondhatok, a segítségemre lesz, hogy e kettősséget, ezt a bennem élő két személyt végül majd egyesítsem..."

Kertész ako umelec pracujúci s jazykom citlivo vníma (ne)možnosť vyjadriť slovami a jazykom mnohé z toho, čo bolo údelom miliónov ľudí. Zisťuje, že jednou z najzávažnejších, a možno dostatočne ani nedocenených udalostí 20. storočia je, že sa nakazil ideológiami, takže sa stal nesmierne nebezpečným. A predsa z Kertészových úvah, zo slov, podľa neho takých bezmocných, vyžaruje múdry vnútorný jas, za ktorý bolo treba zaplatiť neslýchanú cenu: teraz však disponuje nedefinovateľnou silou a vyrovnanos ťou, potrebnou na ceste človeka dejinami.

A Sorstalanság a legmegrázóbb magyar holocaust-regény. Kertész Imre a valóságra eszmélés stációit rajzolta meg első jelentős művében. Hőse egy pesti zsidófiú, akinek először apját viszik el munkaszolgálatra, majd ő maga is táborba kerül. Olyan világnak leszünk tanúi, amelynek poklában nemcsak a való életről s a történelemről való tudás, hanem még a mindennapi tájékozódó készség is csődöt mond. A totalitárius állam lidércnyomásos, abszurd világa ez. Aki elszenvedőjévé kénytelen válni, annak nincsen többé egyéni sorsa. Ez a sorsvesztés is hozzátartozik a nácizmus sátáni valóságához. A Sorstalanság a legjobb magyar elbeszélői hagyományok fontos fejezete: műremek. Az előadásmód hűvössége, részletező pontossága, a patetizmust a tragédiából kiszűrő irónia filozófiai mélységet ad a műnek, és utánozhatatlan stílust eredményez. Kertész Imre ezzel a művével, mely első ízben - nem kevés viszontagság után - 1975-ben jelent meg, azonnal a kortárs irodalom élvonalába került. Később pedig, a regény német, spanyol, francia, holland, svéd, héber, olasz és angol fordítása nyomán bebizonyosodott, hogy a Sorstalanság nemcsak hozzánk szól, hanem minden kultúrnéphez, amely tudja, jelenével csak akkor lehet tisztában, ha múltjával számot vetett. Kötetünk az életmű-sorozat első darabja.

"Mindenekelőtt egy vallomással tartozom, egy, talán különös, de őszinte vallomással. Amióta repülőgépre szálltam, hogy itt, Stockholmban átvegyem az ez évi irodalmi Nobel-díjat, szakadatlanul egy szenvtelen megfigyelő szúrós tekintetét érzem a hátamon; s ebben az ünnepi pillanatban, amely hirtelen a közfigyelem fókuszába állít, inkább e hűvös megfigyelővel, semmint az egyszeriben világszerte olvasott íróval érzem magam azonosnak. S csak remélni tudom, hogy a beszéd, amelyet e kitüntető alkalommal elmondhatok, a segítségemre lesz, hogy e kettősséget, ezt a bennem élő két személyt végül majd egyesítsem..."

Kertész ako umelec pracujúci s jazykom citlivo vníma (ne)možnosť vyjadriť slovami a jazykom mnohé z toho, čo bolo údelom miliónov ľudí. Zisťuje, že jednou z najzávažnejších, a možno dostatočne ani nedocenených udalostí 20. storočia je, že sa nakazil ideológiami, takže sa stal nesmierne nebezpečným. A predsa z Kertészových úvah, zo slov, podľa neho takých bezmocných, vyžaruje múdry vnútorný jas, za ktorý bolo treba zaplatiť neslýchanú cenu: teraz však disponuje nedefinovateľnou silou a vyrovnanos ťou, potrebnou na ceste človeka dejinami.

Kertész ako umelec pracujúci s jazykom citlivo vníma (ne)možnosť vyjadriť slovami a jazykom mnohé z toho, čo bolo údelom miliónov ľudí. Zisťuje, že jednou z najzávažnejších, a možno dostatočne ani nedocenených udalostí 20. storočia je, že sa nakazil ideológiami, takže sa stal nesmierne nebezpečným. A predsa z Kertészových úvah, zo slov, podľa neho takých bezmocných, vyžaruje múdry vnútorný jas, za ktorý bolo treba zaplatiť neslýchanú cenu: teraz však disponuje nedefinovateľnou silou a vyrovnanos ťou, potrebnou na ceste človeka dejinami.

Rövid leírás: Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas A Valaki másban a kortárs európai irodalomban párját ritkító élességgel és kíméletlenséggel mutatja be, miként talált rá az idegenben az otthonra, a nem-azonosban az azonosra. S közben bennünket, olvasókat is ráébreszt valamire. Arra, hogy a rettenetben, sőt a rettenet fokozásában is ott lappang a misztérium lehetősége, s hogy talán az idegenség végtelen fokozása vezet el minket oda, hogy sejteni kezdjük azt, ami túl van az idegenségen.

Rövid leírás: Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas A Valaki másban a kortárs európai irodalomban párját ritkító élességgel és kíméletlenséggel mutatja be, miként talált rá az idegenben az otthonra, a nem-azonosban az azonosra. S közben bennünket, olvasókat is ráébreszt valamire. Arra, hogy a rettenetben, sőt a rettenet fokozásában is ott lappang a misztérium lehetősége, s hogy talán az idegenség végtelen fokozása vezet el minket oda, hogy sejteni kezdjük azt, ami túl van az idegenségen.

Kertész ako umelec pracujúci s jazykom citlivo vníma (ne)možnosť vyjadriť slovami a jazykom mnohé z toho, čo bolo údelom miliónov ľudí. Zisťuje, že jednou z najzávažnejších, a možno dostatočne ani nedocenených udalostí 20. storočia je, že sa nakazil ideológiami, takže sa stal nesmierne nebezpečným. A predsa z Kertészových úvah, zo slov, podľa neho takých bezmocných, vyžaruje múdry vnútorný jas, za ktorý bolo treba zaplatiť neslýchanú cenu: teraz však disponuje nedefinovateľnou silou a vyrovnanos ťou, potrebnou na ceste človeka dejinami.

Imre Kertész ist etwas Skandalöses gelungen: die Entmystifizierung von Auschwitz. Es gibt kein literarisches Werk, das in dieser Konsequenz, ohne zu deuten, ohne zu werten, der Perspektive eines staunenden Kindes treu geblieben ist.

"A holocauszt, a náci koncentrációs táborok képi, érzékletes, úgymond "reális" ábrázolása egy hallgatag konszenzuson nyugvó tilalomba ütközik. Hatmillió ember üzemszerű kiirtását lehetetlenség elképzelni, és nem szabad elképzelhetővé tenni. Kínjaik leírhatatlanok és ábrázolhatatlanok."A forgatókönyv különös műfaj: hozzátesz és elvesz. Leírja a képeket, melyeket látni fogunk: egyszerre serkenti és korlátozza képzelőerőnket; párbeszédekké és monológokká alakítja, ami korábban egybefolyt: kijelöli a hangsúlyokat. A Sorstalanság forgatókönyve új mű: újat árul el a holocausztról, a regényről és Kertész Imre gondolkodásáról. (Temesi László)

Maďarský spisovatel Imre Kertész (1929) ve svých patnácti letech prožil a přežil Osvětim a Buchenwald. O této své zkušenosti napsal s odstupem několika desítek let dvě své nejdůležitější knihy: Člověk bez osudu (1975, česky 2003) a Kaddiš za nenarozené dítě (1990). V roce 2002 mu byla udělena Nobelova cena za literaturu. Hrdina prózy Kaddiš za nenarozené dítě žije s pocitem, že se běsi, které poznal v koncentračním táboře, mohou kdykoli vrátit, takže vlastně své přežití nepřežil…