Anikó Kornéth

Bevezetés A belgyógyász tevékenységének célja — mint minden orvosi tevékenységé — a beteg ember egészségének helyreállítása és panaszainak megszüntetése. Ehhez, minthogy az egész ember és nem csupán egy szerv betegségéről van szó, az egész embert kell alaposan megismerni. E megismerésben legalább akkora szerepe van az ápolónőnek, mint az orvosnak. Az ápolónő több időt tölt a beteg mellett, mint az orvos — személyiségének megismerésére tehát sokkal több lehetősége van. A beteg alapos megismerésére néhány perces beszélgetés nem alkalmas. Az ápolónőnek — annak ellenére, hogy teendővel bőven el van látva — úgy kell betegével foglalkoznia, mintha egyetlen betege volna. Az ápolónőnek ilyenkor semmi más problémája nem lehet, és ezt a betegnek is éreznie kell. A beteg ugyanis nem csupán gyógyulást keres, hanem emberséget, figyelmet, megértést, segítőkészséget, odaadást. Gyógyulás csak akkor várható, ha a beteg bizalma, gyógyulni akarása, valamint az ápolónő és az orvos szakmai képessége és segíteni akarása találkozik. Nemcsak a beteg személyiségének változásait, pszichés állapotát figyelheti meg az ápolónő, hanem sokszor a jellemző tünetek változásait is ő észleli először. Ezért van szükség arra, hogy jól ismerje az egyes betegségek jellemző, fő tüneteit. A tünetek értékelése, a diagnózis felállítása természetesen nem az ő feladata, de megfigyeléseit az orvossal közölve a diagnózis felállításában az orvos segítségére van. A diagnózis sokszor az ápolónő lelkiismeretes, pontos munkájától függ. Hanyag, pontatan munkájuk pedig félrevezető lehet, sőt a beteg életét veszélyeztetheti. Az általános, legalapvetőbb vizsgálatokat, sőt nemegyszer a bonyolultakat is az ápolónő, asszisztens végzi. A hőmérséklet, testtömeg, vérnyomás, a beteg váladékának vizsgálata és regisztrálása az ő feladata. Ha az ápolónő vagy asszisztens a betegség felismerését elősegítő alapvető vizsgálatokat helytelenül vagy nem kellő lelkiismerettel végzi, igen sok esetben hátráltatja, vagy egyenesen lehetetlenné teszi a betegség felismerését, kellő időben való kezelését, és ezzel súlyos katasztrófát idéz elő. Az ápolónő tevékenységében az ismereteken, tapasztalatokon, pontos munkavégzésen kívül nagy jelentősége van határozottságának, tapintatának, szerénységének, empátiás képességének, de még ruházatának is. Gyakran van szükség a beteg személyiségéhez való alkalmazkodásra is. Mindezen tulajdonságok birtokában lehetőség van e nehéz, de szép élethivatás betöltésére.

Az egészségügyi szakközépiskolák és szakiskolák ápolástani tankönyve a legújabb ismeretek alapján újraszerkesztett, naprakész könyv, amely elõsorban az oktatás céljait szolgálja. Fejezetei a különféle betegségben szenvedõk ápolását mutatják be betegségtípusonként, jól áttekinthetõ, tagolt formában, amely elõsegíti a megértést és megkönnyíti a tanulhatóságot. A konkrét ápolási feladatok ismertetése mellett a könyv hangsúlyt fektet a beteg pszichés vezetésére, amelynek legfontosabb elemei a feltétel nélküli elfogadás, az empátia és a kongruens viselkedés, vagyis az ápoló belsõ világának és közlésének összhangja. A könyv betegközpontú ápolásra tanít, amely a konkrét szakmai ismeretek mellett az egyenjogúságon alapuló orvos-ápoló kapcsolat nélkülözhetetlenségére, és ennek ápolói oldalról történõ felépítésére nevel.

A leendő ápolók, egészségügyi szakdolgozók számára írt tankönyv az un. Kisklinikumi szakápolástan tárgykörét ismerteti, amely felöleli az olyan szakterületeket, mint az ideggyógyászati, szemészeti, bőrgyógyászati, fül-orr-gégészeti, nőgyógyászati, urológiai, valamint a fertőzések és fertőző betegségek szakápolástana. Igen gyakorlatias szemléletű, de komoly hangsúlyt fektet az elméleti ismeretek átadására is. Egy-egy témát következetesen az általános tudnivalókkal indít és a tényleges tennivalók ismertetésével zár. Így a tanuló fokozatosan jut el az általános ismeretektől a konkrét tennivalók megismeréséig. Minden fejezet elején anatómiai és élettani áttekintés biztosít alapot a továbbiakhoz. A fejezeteket összefoglalás zárja, amelyben a kérdések és feladatok az önellenőrzést szolgálják. A jól átgondolt, rajzolt, színes ábrák egyszerűek, áttekinthetőek és feliratozás teszi őket minél egyértelműbbé. Ahol a téma indokolja, az ismeretanyag táblázatos összefoglalása, és színes fotók segítik a tananyag jobb megértését.